FILM

Bárdos Józseffel a kecskeméti főiskola kertjében beszélgettünk paródiákról Irodalmi balkézikönyv című kötetének apropóján. Néhányat felolvasott sajátjaiból kameránk előtt.

Íme a titkok titka! Hogyan születik a vers?! És hogyan születik a költő?! És mitől megy falnak az olvasó?! És egyáltalán?! Kipróbált, garantáltan beváló módszer üres folyóiratok megtöltésére! Próbálja ki Ön is! A szöveg tetszés szerint az üres helyhez igazítható!

Sajnálja a nótárius pesti útját, mivel azt gondolta, hogy ott olyan
régi magyarokat fog találni, mint valaha lakták, olyas dámákat is;
de reménységében megcsalattatván, leírja mégis tapasztalatait

 (harmincharmadik, rejtélyes titkokkal

blődített kiadás)

Simon S. Kagen az apja fia volt. Annyira, hogy anyja nem is volt neki. Így hát nem csoda, hogy maga is kommandós lett, akinek egyetlen vágya, hogy hastánc-iskolát 1  hozzon létre. Ezért táncolt éjszakai mulatókban, ezért ásta bele magát alaposan vagy hét Kleopátrába, ahol latin-amerikai törzsi varázslók, ázsiai sámánok éppen úgy felbukkantak, mint szabadkőműves páholyok, zsöllyék és karzatok.

Ilyenkor, Karácsony után van itt az ideje. hogy visszacseréljük azokat az ajándékokat, amelyek selejtesek. De vajon azokat a gyerekkönyveket, amelyek – nem kivitelük minőségét, hanem tartalmukat tekintve – nem ütik meg a mértéket, visszacserélik-e? Karácsony után külön akciókban begyűjtik a kidobott fenyőket, elviszik a szemétté vált csomagolóanyagokat. De vajon ezeket a szemétnek bizonyult könyveket elviszik-e?
És egyáltalán. Amikor mesekönyvet ajándékozunk a fiunknak-lányunknak, unokánknak, a barátunk vagy a szomszédunk gyerekének, megnézzük-e, mit is veszünk meg igazából? Megveszi az ember, mondjuk, a Piroska és a farkas című mesét.

– És így élünk majd? – kérdezte Anna.
– Értem, mire gondolsz. Dehogy is így. Máris nagyon furcsán érzem magam. Mintha huzatban ülnék. Azt hiszem, a továbbiakban kénytelenek lesztek lemondani a társaságomról. Egyszer s mindenkorra. Vége a kísértetjárásnak. Pedig ismerjétek el, egészen jó kísértet voltam. Ti csak folytassátok, gyerekek. De meg kell mondanom, kezdtem ráunni a kísértetesdire. Mindenesetre most azt hiszem, boldog Karácsonyt kívánok…

– Emberasszony legyen, kinek egyéniségében az asszonyi bájjal egy értékű egy sereg nemétől független kvalitás: becsületesség, szavatartás, felelősség, gavalléria és diszkréció. Tisztességes ember legyen; ne tisztességes asszony. Tudjon grandiózus lenni az adásban, nem szatócskodó és ravaszka, ne hárítsa a másik félre a felelősséget, melyet a pörölhetetlen természet világos szándékkal az ő vállára helyezett, és ne éljen vissza gyengesége előnyeivel.

– Én kérdeztem. Mit műveltél utána, amikor hazajöttél a parkból?
– Utáda, utáda. Sebbit se csidáltab. Tadácsot akartab kérdi Addától. De kidobott.
– Te tényleg beteg vagy.
– Ugye? Látszik rajtab? Beg kellene bérdi a lázabat.
– Kit érdekel! Nem rólad van szó. Annáról.
– Bi ledde vele? Boddob, hogy kidobott. Didcs valahol egy lázbérő ebbed a rohadt házbad?

Fáradt volt, tényleg hosszú éjszakái voltak az utóbbi időben. Most is Verától baktatott hazafelé. De ma Karácsony volt, és ettől minden megváltozott. A korai sötétedés után minden ablakból színes fények villogtak kifelé, tudtára adva az arra járóknak, hogy itt is, ott is szolid polgári jólét (vagy legalább annak látszata) lakozik, és aki ott kívül maradt, az valamiképpen egészen kívül érezheti magát. Volt persze feldíszített fa Veráéknál is, a lány kivételesen az este a szüleihez is becipelte Szerémit, de ő ott bent talán még inkább érezte ezt a kívülvalóságot.

Aztán Vera megkérdezte, hogy a Tildinek tényleg gyereke lesz-e, vagy csak eljátsszák, mire többen egyszerre próbálták neki meg­magyarázni, hogy a Tildike nem létezik, azt egy amatőr színész játssza, mert az csak egy szerep.
– De kár… – mondta Vera, és a birtokon belüliség mozdulatával simogatta meg a mellette kávézó Szerémit.
Szóval éppen itt tartottak, amikor megjelent a főnökasszony, és behívta magához hősünket.
– Na, ennek annyi – jegyezte meg Ágica, amint becsukódott mögöttük az ajtó.