Kiáltvány Königsbergért

„De akár növekszik bármifajta feszültség Oroszország távolabbi határai mentén, akár nem, akár érdeke egy új atlanti béke Önöknek, akár nem, a méltányosság azt kívánja, hogy Kö­nigs­berg városának helyzete az európai és az orosz történelem leg­nemesebb hagyományainak és értékeinek megfelelően ren­de­ződjön.” – Szőcs Géza kiáltványa Königsbergért.

Kiáltvány Königsbergért

Az Orosz Köztársaság Parlamentjéhez – Moszkva
Az Orosz Köztársaság Kormányához – Moszkva
Kalinyingrad város önkormányzatához – Kalinyingrad
 

Tisztelt képviselők, nagyrabecsült tisztségviselők!

Az Európai Uniót alkotó legtöbb nemzet úgy tekint Königs­berg városára, mint az európai kulturális identitás egyik leg­fon­tosabb fellegvárára, szimbolikus pontjára, szent helyszínére. Ez a város több mint öt évtizede szovjet fennhatóság alá került, egy olyan háborút követően, amely mérhetetlen áldozatokat kö­ve­telt az oroszoktól és a szovjet birodalom minden polgárától. A gyilkos háborút követő rendezés nyilvánvalóan Németország megbüntetését is célozta, ideértve Königsberg lakosságának szétszóratását, a város szellemi értelemben vett meg­sem­mi­sí­té­sét, s még nevétől való megfosztatását is.

Azóta (az akkori aláíró államokat, illetve a hozzájuk ren­del­hető közjogi tartalmak érvényességét tekintve) megszűntek vagy döntő változásokon mentek keresztül a nagy háború és az azt lezáró béke olyan alanyai, mint a Szovjetunió vagy Né­met­or­szág, és maguk a háborúban részt vett államok és nemzetek is egy átalakult Európa alkotórészeivé lettek. Mai világunkat új tények, új viszonyok, új folyamatok és új célok határozzák meg. Az Európai Unió területébe ékelt kalinyingrádi enklávé egyér­tel­műen arról beszél, hogy a mai helyzetben anakronizmus fél­év­századdal ezelőtti realitásokhoz ragaszkodni.

Ha Königsberg a hősies szovjet helytállás, a fasizmust lebíró ál­dozathozatal különlegesen fontos helyszíne volna, talán nem éreztük volna helyénvalónak megfogalmazni azt a javaslatot, amellyel most Önökhöz fordulunk. Ám tudjuk, hogy e város az orosz vagy a szovjet történelemben nem játszott kitüntetett sze­re­pet. Viszont meggyőződésünk, hogy mindazok, akik életüket adták a Nagy Honvédő Háborúban, nemcsak szűkebb érte­lem­ben vett hazájukért estek el, hanem egy olyan szabad Európáért is, amelyben Oroszország legfontosabb jövendő szövetségesét remélték.

És valóban, eljött az a pillanat, amelyben Oroszországnak nem­csak az Atlanti-óceán felől és az Északi Sark túloldaláról fenyegető technológiai és fegyverkezési kihívásokra kell fo­lya­matosan odafigyelnie, hanem keletről és délről is roppant nyomás nehezedik rá, akár az ázsiai demográfiai tényekre, akár az onnan származó, folyamatosan növekvő gazdasági nyomásra, akár a militáns iszlámra gondolunk.
De akár növekszik bármifajta feszültség Oroszország távolabbi határai mentén, akár nem, akár érdeke egy új atlanti béke Önöknek, akár nem, a méltányosság azt kívánja, hogy Kö­nigs­berg városának helyzete az európai és az orosz történelem leg­nemesebb hagyományainak és értékeinek megfelelően ren­de­ződjön. Javaslatunk a következő:

Königsberg városának biztosítsanak önálló városállam státuszt, melynek alapokmányában lefektetendő az örök semlegesség elve. E városállam mint protektorátus fölött egyrészt az Európai Uniónak, másrészt Oroszországnak kellene gyakorolnia a gyámkodást, ideértve a közigazgatás feladatait. Königsberg így  ígéretes szellemi Hongkonggá, a kelet és nyugat közötti szellemi értékcsere legfontosabb kikötőjévé válhat, az Európai Unió egyik kulturális fő­vá­ro­sává Oroszország kapujában. Elképzelésünk az, hogy új szerepében Königsberg legyen a tudomány és művészet si­ke­res köztársasága, melynek négynyelvű (orosz, angol, né­met, francia) egyeteme váljon a tudomány, a politika, a mű­vészetek világelitjének legfontosabb európai intézményévé. E távlatok beláthatatlanok.

Elképzelésünk csak Königsberg városára, nem pedig az egész enklávéra vonatkozik. Ha Oroszország geostratégiai és ha­dá­szati érdekei úgy kívánják, hogy e területen katonai léte­sít­mé­nyeket tartson fenn, e saját belátása szerinti jogát nem tartjuk megkérdőjelezhetőnek. De hiszen nem is értünk mi a hadászati kérdésekhez – civilek vagyunk mindahányan. Csak annyi kö­zünk van mindehhez, hogy (egy régen meggyilkolt amerikai elnök nevezetes szavainak parafrázisával élve) úgy tartjuk, mi is königsbergiek vagyunk.  
Terveink szerint az Európai Uniót irányító intézményekhez akkor fordulnánk, ha javaslatunk orosz részről pozitív fo­gad­tatásban részesülne, legalább annyira, hogy ez tárgyalási alapnak legyen tekinthető.  
 

Kolozsvár, 2007. augusztus 3-án