Kína 1. (Marco Polo)
Igaz, hogy a Marco Polo utazásai kéziratban a piacai, hajói és a prostituáltjai miatt fölemlegetett Hangzhou település ott szerepel (mindezek figyelmet keltőnek és feljegyzésre méltónak bizonyultak a velencei kalmár számára), de ez nem bizonyítja, hogy Marco Polo valóban feltűnt ott és élt arra.
1. Marco Polo (Peking)
Kínáról kizárólag nagyot mondva szabad szólni.
A Dong’Anme Dajie a felhőkkel szüntelenül elborított Pekingnek olyan, mint a Váci utca Pestnek. Az elején, kínai mértékkel egészében véve közel az éjszakai piachoz, ahol napszálltával mindenféle, az elrettent turisták és bennfentes helyiek számára kizárólag sötétben megkóstolható és fogyasztható ételeket főznek-sütnek és árusítnak, talán már a második épület előtt, a járdába épített feliratos korong tanúsítja: ehelyütt a Kelet és a Nyugat kapcsolattörténetében – mind az európaiak, mind a kínaiak szerint – főszerephez jutó Marco Polo lakóháza állt.
Igaz, amikor az itáliai utazó itt élt a Yuan-dinasztia korában, a fővárost se nem Pekingnek, se nem Beijingnek nevezték, hanem ’Nagy Fővárosnak’, azaz kínaiul Dadunak. Ahogyan a velencei azt mongolul emlegette: Khanbalik, a Kán székhelye volt. Ez a város vált hamarosan a mongóliai Karakum helyett az újraegyesített Kínai Birodalom és a Mongol Birodalom központjává. Nem épült még meg azonban a Tiltott Város, a tavaik medrét sem ásták ki, nemhogy a kertek kialakításába kezdtek volna. Nem léteztek a városi polgárok lakóhelyéül szolgáló kis, elkerített telepekbe, hutongokba tömörülő udvarházak. A belső város a 15., a hutongok siheyuanjai a 14. századtól kezdtek megépülni azok számára, akik az udvari emberek ellátására szakosodtak, s mindenekelőtt kereskedelemmel és szórakoztatással foglalkoztak.
Marco Polo a helyi kereskedőkhöz hasonlatos figura lehetett, s a kínaiak a szolgáltatásokat mindig nagyobbra becsülték a termelő munkáknál. Marco Polo élménybeszámolója szórakoztató olvasmány s egyben útmutató a fejedelmek, hadvezérek, rendőrfőnökök és a magához hasonló kereskedők és fantasztikumra áhítozó olvasók számára.
Meglepő, de napjainkig kétséges, hogy a tizenharmadik és tizennegyedik század fordulóján élő Marco Polo járt-e Kínában, s ha járt is, azokon a vidékeken-e, amelyekről leírást adott. Nem csoda hát, ha számos útikönyv nem tesz említést arról a Dong’ Anme Dajie-i házról, ahol a jeles idegen a kínaiak szerint Pekingben töltötte mindennapjait. Ismerek olyan európai művelődéstörténészt, aki szerint a Velencéhez oly hasonlatos közép-kínai Hangzhout paradicsomként leíró utazó-kereskedő, ki a hagyomány szerint a világ legszebb városában három évig kormányzóként tevékenykedett, sosem járt a sárkányok ege alatt elterülő föld helyszíneinek legtöbbjén.
Igaz, hogy a Marco Polo utazásai kéziratban a piacai, hajói és a prostituáltjai miatt fölemlegetett Hangzhou település ott szerepel (mindezek figyelmet keltőnek és feljegyzésre méltónak bizonyultak a velencei kalmár számára), de ez nem bizonyítja, hogy Marco Polo valóban feltűnt ott és élt arra. Amúgy a szerzősége szintén kérdéses. Sem az auctor mibenlétén való töprengés, sem az önálló tapasztalat és gondolat, sem a saját megjelenítés a középkor végén nem tűnt fontosnak – olvasónak és írónak egyaránt, s a börtönében visszaemlékező s kéziratát (hm, erre bizony nekünk nincs most jobb szavunk) diktáló kereskedő joggal gondolhatta, hogy személyes, megtapasztalt élményeként emlegetheti apja és nagybátyjai és mások valós utazásait és hiteles történeteit.
A Marco Polo utazásait legjobb tehát kollektív alkotásnak hinni.
Géczi János
http://www.geczijanos.eoldal.hu/
