Amikor…

Marinak

amikor a múlt merőben más
olvasatban tárult fel hirtelen
megrémültünk
egymásba kapaszkodtunk
mint hajótöröttek egy szál deszkába
miközben hullám után hullám csapott ránk
és sós vízzel lett tele az orrunk a szájunk
dörgött villámlott és a viharban
kétségbeesve kiáltottuk egymásnak
az utolsó a megváltó szót:
„szeretlek!”

GÖMÖRI GYÖRGY

Éjszaka havazott

A tündér hó a kertünkben világít,
rég-ismerős hó, mely most súlyosan
ül padon, ágon, borzas bokrokon,
s mert szél alig fúj, szinte rezzenetlen
szeszélyes csipkeminta körtefán,
s a kis fenyőfa vállán égi kendő.
Az egyik fára óvatos madár száll,
csodálkozik – mi történt éjszaka?
Mert ami nékem tündértiszta hó,
az néki tartós éhezést jelent,
ínséget, s – ki tudja? – talán fagyhalált.

Zene

Még a tehenek is jobban tejelnek Mozarttól
fogorvosom néha Beethovennel működik a számban
máskor meg Vivaldival
sörhirdetés a tévében az álmatag „A végzet hatalma”
– nemcsak a végzet a zene is hatalom
tartósabb mint a politikusoké –
hangmágia húrvarázs dallamok vízesése
s a holtak vak világát átfényli Orfeusz zenéje

                  (Irodalmi Jelen, 2005. augusztus)

Mari kórházban

Megint kések alatt vagy,
te szegény.
Mióta csak ismerlek, minden évben.
Utána szomjazol, s gyógyulófélben
még reménykedsz:
jövőre nem lesz semmi.
Íriszek szára villog
az éles napsütésben –
a kések elkísérnek.

Intelem

Ne álmodj talmi álmokat,
Ne táplálj fantomképeket,
Nem oldja meg az életed
Senkisem önmagad helyett –
Nem mondhatom meg én, sem ő,
Mitől leszel felnőtt, te nő,
Titkolt bűnöktől reszkető,
Elveszett kisgyerek helyett.
Vedd számba, mid van, s mid lehet,
Mire ad még a sors helyet,
Mire kell még a szeretet –
Ne táplálj fantomképeket.

Kései virágzás

Napközben árvácska, de mikor besötétül:
különös trópusi virág,
amely nem napnyugtára csukódik,
de nyílik egy éjjelen át.
Mitől ért ez a ritka szerencse,
hogy deresedőben újra tanulhatom
ezt a boldog botanikát?

                    (Irodalmi Jelen 2006. március)

Április 26-án a Születésnapi Irodalmi Szalonban köszöntötték:

85 éves: Bogáti Péter,

80 éves: Kányádi Sándor, Kárpáti Kamill, Albert Gábor, Kertész Imre,

75 éves: Bitó László, Kabdebó Tamás, Moldova György, Gömöri György, Kalász Márton, Pomogáts Béla,

70 éves: Kenyeres Zoltán, Kiss Anna, Lászlóffy Csaba, Lőrincz L. László,

60 éves: Balla Zsófia, Kornis Mihály, Margócsy István, Szávai Ilona, Temesi Ferenc,

50 éves: Kovács András Ferenc, Petőcz András, Márton László

Gömöri György 1934-ban született Budapesten. Az 1956-os forradalom idején bölcsészkari hallgató volt (lengyel–magyar szakon), az október 23-i tüntetés egyik szervezőjeként, majd az  Egyetemi ifjúság  c. lap szerkesztőjeként részt vett a forradalomban.
1956 novemberében Ausztriába menekült, majd Angliában, az oxfordi egyetemen folytatta tanulmányait. Itt 1962-ben B. Litt. fokozatot nyert az ujabbkori lengyel és magyar költészetről írt disszertációjával (könyvalakban: Oxford,1966). Ezután egy évig Berkeleyben, a kaliforniai egyetemen tanított, majd a Harvard egyetemen kutatott. 1969-től nyugdíjba vonulásáig (2001) a cambridgei egyetemen tanított lengyel és magyar irodalmat, tagja a Trinity Collegenak és Emeritus Fellowja a Darwin Collegenak. Első házasságából két lánya van és nemrégen azért költözött Londonba, hogy második házasságából származó két fia és nevelt fia közelében legyen.
Kilenc verseskötete jelent meg magyarul, egy angolul és egy lengyelül, számos irodalomtörténeti és kritikai tanulmánya angolul és magyarul. Saját verseinek angol nyelvű gyűjteménye, My Manifold City két kiadásban jelent meg (1996,1998).George Szirtessel szerkesztette a huszadik századi magyar költészet antológiáját (The Colonnade of Teeth, Bloodaxe,1996). 1995-ben a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjével tüntették ki. Irodalmi díjai közül a fontosabbak a Salvatore Quasimodo díj (1993), az Ada Negri-díj (1995) és a Pro Cultura Hungarica (1999).

(Forrás: pontkiado.hu)