Hollywood - tárgylemezen
A dolog lényege, Bokor levezeti, hogy Zukor és Fox a legfontosabb mechanizmusaiban abszolút első. Zukor találta ki, teremtette meg, 1910 és 1920 között építette fel a Paramount stúdiót, szoktatta rá Amerikát az egész estés játékfilmre (korábban a kisfilmeket játszó kinematográfok látogatása a fehér középosztály számára annyira degradáló, mint beülni a vándorcirkuszos sátrába), találta ki a mozihálózatot.
Hollywood – tárgylemezen
Bokor Pál: A siker helye Hollywood
Hollywood a többszörösen leigázott, legázolt, földig rombolt Kelet-Közép-európai népek számára a fény, a pompa, és a dúsgazdag szinonimája. Az áradó pénzfolyamé. A felismerésé, hogy nem csak a szovjet háborús 
filmekben lőnek, miután kiürült a tár. Nem utolsó sorban válogatottan pompás emberpéldányok tenyésztábora. És persze a rögeszme, hogy Hollywood maga a meggazdagodás. Elég egy jó hajnali ötlet, máris feljön a nap. Hát nem. Bokor Pál Hollywood-könyve egyetlen meghatározó tételt feltétlenül megváltoztat az európai lapályon szocializálódott olvasó fejében (azaz, inkább nem építek, nem találok kis semmit, nem csinálok semmit, de az APEH ne tehesse rá a kezét), Hollywood elsősorban az elképesztő mennyiségű munka miatt Hollywood. A filmváros sikerembereit az otthonról vitt természetes intelligencia, a szorgalom, a munkabírás, a tudásvágy és némi szerencse különféle arányban adagolt kombinációja teremtette meg. Más kérdés, nem is érdemel szót, hogy az öt tétel egymagában Európa egyik szegletében sem lett volna elegendő a film születésekor, a filmipar megteremtésekor, Hollywood felépítéséhez. A történet erről (is) szól, a város miért is a lehetőségek hazájában vált azzá, amivé vált: bölcsővé és diktátorrá.
A szerző második megszólalása amerikai filmügyekben, 2007-ben jelentette meg az Oscar díjról szóló kötetét, ugyancsak hasonlóan alapos, hasonlóan értékeli át az a keveset, amit az Oscarról ismertünk. A siker neve Hollywooddal a helyzet hasonló.
A szerző az átkosban az MTI washingtoni tudósítóként (a Magyar Televíziónak is dolgozik) kerül közel a filmhez. A rendszerváltás Amerikában éri, eztán alapítja meg Návai Anikóval – a másik újságíró, aki bevisz bennünket az amerikai filmvilág rejtekeibe - saját cégét.
Bokor Pál körbevisz a városon, mint egy idegenvezető. Néhol megáll, részletesen elmeséli a múltat, a múltabbat, a jelent. Engem a kezdetektől három fejezet érdekel igazán – azzal együtt, hogy mind a tíz telezsúfolva olyan információval, amelyeket másutt aligha ismerne meg az olvasó – a két nagy (Paramount, Fox) stúdióalapító története, azaz a Hegyaljáról kivándorló két magyar zsidó sztorija, és miértjei. Azt hellyel-közzel tudom, megyénként miért és mennyien kötnek tarisznyát, vágnak bele a bizonytalanba, miért és hogyan a „kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk”, az urak csősze, cselédje miért hagyja el az Osztrák-Magyar Monarchia idejétmúlt történelmi kapcsolatrendszerét. Adolph Zukor, írja Bokor Pál, önéletírásában a következő, félreérthetetlen mondatokkal jellemzi a korabeli (1889) magyar valóságot: „Magyarországon kevés szabadságjoga volt az embernek, s kevés lehetősége volt arra is, hogy előrejusson az életben. Ha valaki hivatalnok, az meg is marad hivatalnoknak.” (Na tessék. Mintha alig változott volna százhúsz év alatt a környezet. Ki érti ezt? De ez a személyes problémám.) A dolog lényege, Bokor levezeti, hogy Zukor és Fox a legfontosabb mechanizmusaiban abszolút első. Zukor találta ki, teremtette meg, 1910 és 1920 között építette fel a Paramount stúdiót, szoktatta rá Amerikát az egész estés játékfilmre (korábban a kisfilmeket játszó kinematográfok látogatása a fehér középosztály számára annyira degradáló, mint beülni a vándorcirkuszos sátrába), találta ki a mozihálózatot.
A Fox-sztory-t a következő Upton Sinclair-idézettel nyitja Bokor: „Harminc éve foglalkozom azzal, hogy melodrámákat találok ki, de egyetlen általam kitalált melodráma sem volt annyira tele bűnnel és árulással, veszélyekkel és szabadulásokkal, mint William Fox története.” Azt hiszem, ehhez nem is kellene semmit hozzátenni. Hacsak azt nem, hogy Fox folyamatos harcban állt üzlettársaival, nemkülönben az amerikai igazságszolgáltatással, börtönbe is került, nyilván ennek köszönhető, hogy se szülőfaluja – Tolcsva - honlapján nem szerepel a neve, sem a Magyar Filmlexikonba nem fért róla egy szócikk. 
Úgy tűnik, az, hogy ő gyártotta és forgalmazta az első hangosfilmet, hogy ő találta ki a filmhíradót, kevés. Zárójelben megjegyzem, megjelenés előtt áll (Atlantic Press Kiadó) a fönt idézett Sinclair magyar szempontból legfontosabb munkája, az Upton Sinclair bemutatja William Foxot.
A harmadik fejezet, amelyet azonnal kiválasztottam magamnak, Hollywood, Amerika Szodomája. Bokor ebben a fejezetben is, mint a többiben, nagyon trükkösen, ugyanakkor türelmesen ellentmond a belénk csontosodott sztereotípiáknak. Érdekes (ugyanakkor érthetetlen), a kötet végére évre képes vagyok munkahelyként, tehetségek gyülekezőhelyeként gondolni Hollywoodra, ami soha korábban nem volt jellemző. A fejezet kezdő lendületével lebeszéli Menzelt, hogy hülyeségeket állítson (a hülyeség kifejezés nem hangzik el). Menzel az amerikai filmes szakma cinikus témakezelését emlegeti egy nyilatkozatban szeptember 11-e kapcsán. Bokor békésen megcáfolja, és felemelt jobbjával gondolati irányt is mutat: „Az amerikai filmeseket a közízlés rontásával vádolják, miközben a nagy stúdiók éppen ellenkezőleg, a közízlés kiszolgálásával vannak elfoglalva” még akkor is „ha a tömegízlés kiszolgálása árthat a filmek művészi kvalitásának”.
Ez az. Miközben azt szeretném elmesélni a kiválasztott harmadik fejezetről, hogy a hajnalig tartó drogos szexpartik, a sztárvilág sokszínűsége, az ezer és ezer különféle jellemű, jellegű, kulturáltságú, szociális hátterű filmes „munkás” életét a bulvár bokaszinten közvetíti, rajta keresztül ismertük, ismerjük, látunk belőle, amit képesek vagyunk felfogni, Bokor Pál azt mondja, ráció, ipar, sokféleség, különböző világok. Ok és okozat. Siker és sikertelenség. Szorgalom és semmittevés. Drog, alkohol és absztinencia. Ezt érdemes becsatolni elsőként, mielőtt beülünk a Hollywood-kötetbe, hogy ne csodálkozzunk, amikor a szerző levakargatja rólunk előítéletes kinövéseinket.
Onagy Zoltán
Bokor Pál: A siker helye Hollywood
Atlantic Press Kiadó, 2008.
224 old, 2480 Ft
Kapcsolódó:
