Igyunk. Ami jólesik. Kétszer.
   Ha nyomaszt bennünket a bűntudat, küzdjünk meg vele. Ha úgy érezzük, talán nincs teljesen igazunk, talán mégis végigmehettünk volna a problémakörön, ezzel is küzdjünk meg. Mert sikertelen kísérletek tucatjain vagyunk túl. 

A nagy Ő és a húsvéti korcsma   
  

   Soha nem árt, ha a férfiember egérutat tart az esetre, amikor nagy az ünnepi zaj, sok a szó, félő, visszabeszél, pedig nem akarna, mondana ezt-azt, nem kétséges, hiba, mert a nagy Ő mondhat bármit, de neki, a férfiembernek bölcs alapeset kussolnia, nemhogy meggondolatlan dühvel szólni bármi hülyeséget, mert amit ő mond, elfelejti, de amit a férfiember bőszülten, haraggal, azt megjegyzi. Azt megjegyzi a nagy Ő. És egyébként is: többnyire (mindig) neki van igaza.

   Ezért nem ártalmas, ha a féktelenül tüzes alkalmakra kéz- és lábközelben tartunk egy jól bejáratott kocsmát. Szolidat, csendeset. Mint pl. a Csendes.

   A harc kibontakozása előtt, a harc kibomlása előtt, a harc élesedése előtt, azért mondom háromszor, mert nem ugyanazt jelenti: a kibontakozás az semleges vita, munkahelyi idegből indul, pattogó szavak, ugrásra váró szemvillantás; a kibomlás öt évre visszamenőleg számon kér nőt, kártyaveszteséget; a kiélesedés húsz évre visszamenőleg számon kér, életét követeli vissza, hamvas ifjúságát, tengerparti utakat, már nem hall, csak beszél, kiabál, illetőleg lila fejjel sikoltoz. (Az egyes szám harmadik személy a nagy Őt takarja. Mindenkinek van egy. A jobbaknak több. A jobbaknak se könnyebb az élet, azt ne gondoljuk, hogy jobb. Minden duplán jut. Duplán a jóból is, de...)

   Tehát első lépcső: gondoljunk a cipőre, az akasztós szekrény aljára. Második lépcső: ugorjunk bele (a cipőbe). Harmadik lépcső: ne várjuk ki, látható gőggel, sértett fizimiskával vonuljunk a Csendesbe. (Vagy ahogy nevezik.) Ki a harcból. Ne felejtsünk el pénzt vinni, mert ha volna is hitelünk, kellemetlen visszaóvakodni, halkan nyitni ajtót, halkan csukni.

   Este találunk ismerőst, beszélgessünk vele a politikáról, akivel nem lehet: fociról, akivel nem lehet: időjárásról, akivel nem lehet: a papokról: akivel nem lehet: a nőkről. A nőkről mindenkivel lehet. Homokossal is. Bár homokos nem jár közönséges, mentsvárszerű esti kocsmába.

   Olvassuk el a legutóbbi ottjártunk óta felgyűlt bulvárlapokat, Magyar Nemzetet (az olvasószemüveget, a félkarú óriást ne felejtsük otthon). Olvassunk félkész kéziratot, arraa is alkalmatos minden paraméter. Ha nincs kedvünk szólni, ne szóljunk senkihez. Ha van, üljünk be valamelyik asztaltársaságba. Meglehet, ott se kell mondanunk semmit. Ha nem akarunk. Engedjük el magunkat. Relax. Ne gondoljunk semmi rosszra. Pénzre. Hitelekre. Távolságra. Veszteségekre. Kormánypártra és ellenzékre együtt ne. Munkára és haladékra együtt ne. Gyerekekre, másnapi locsolásra, a locsolás hiányára - ne. Feltámadásra, jövendőre, kétséges jövendőre, érzékenységekre és megoldatlan ügyekre - ne.
   Igyunk. Ami jólesik. Kétszer. 

   Ha nyomaszt bennünket a bűntudat, küzdjünk meg vele. Ha úgy érezzük, talán nincs teljesen igazunk, talán mégis végigmehettünk volna a problémakörön, ezzel is küzdjünk meg. Mert sikertelen kísérletek tucatjain vagyunk túl. Lássuk be.

   Várjuk ki, amíg a nagy ő belealussza magát a méregbe, de azért záróra előtt induljunk haza. Halkan engedjük tele a kádat, közben vacsorázzunk meg, kétszer mossunk fogat, mert a kiélesített orr olyan érzékeny huszonkettő és huszonnégy óta közt, mint a ragadozóé. Mindezeket zajtalanul, némán, csörgést, zubogást ne. Úgyis mindent hall. Mindent érzékel. Nem felejtette el az indulásunkkor megkezdett mondatot, és úgysem ússzuk meg, hogy egyszer végighallgassuk. Ezesetben eltúlozhatjuk fürdőhabot, az illatosítókat, minthogy el kell nyomniuk az első reakciót. Mondom, az orr ekkor ragadozó.
   Hűvös kélgyóként kússzunk fel a franciaágyra. De csak annyira legyünk hidegek, amennyire fürdés után hűvös a bőr. Ott majd kiderül, ami kiderül. Tíz percen belül kitisztul, ami kitisztul. Ha dührohamában elrohant anyjához, egy percen belül. Ha áttelepült a másik szobába, két perc. Ha más egyéb választék, öt-tíz.
   Az italtól, a Csendes italától, lehet, három percen bévül alszunk, mint széken a kabát. De ezen ne bánkódjunk jobban a kelleténél. Nyugodjunk meg, nyugodjunk bele, nyugodjunk alá, milyen jó nekünk, tartunk egérutat. Oda és vissza működő menekülőösvényt.

   Néha nézzünk ki vállunk fölött félálomból a virágba borult juharkoronán át a tavaszi égre.