Bár a gyerek hall is, beszélni is tudna, de nincs mit mondania. Mert nincsenek szavai. Kommunikációja visításból, fékevesztett rohangálásból és a szülei artikulálatlan hangeffektjei ismétléséből áll. Mit lát, mit érez a gyerek működő fogalmak nélkül? Mit gondol rólunk, mit a pénznyelő automatáról, a Vadmálna nevű italról; és a látvány és az érzések együtt gomolyogva miféle szürreális kulimászt képezhetnek a gyerek agyában? 

ÉLET A HALÁL UTÁN

Két könyv, két szerző, egy kapcsolódási pont

A Csendes nevű, klimatizációval és hűvös sörökkel (+ üdítőkkel) ellátott vendéglátó-ipari konglomerátumba néha betéved egy süketnéma emberpár. Házaspár. És szép szőke, hat év körüli gyerekük. Valahol a város peremén élnek. Segélyből. Bár a gyerek hall is, beszélni is tudna, de nincs mit mondania. Mert nincsenek szavai. Kommunikációja visításból, fékevesztett rohangálásból és a szülei artikulálatlan hangeffektjeinek ismétléséből áll. Mit lát, mit érez a gyerek működő fogalmak nélkül? Mit gondol rólunk, mit a pénznyelő automatáról, a Vadmálna nevű italról; és a látvány és az érzések együtt gomolyogva miféle szürreális kulimászt képezhetnek a gyerek agyában? A lényeg: regényt kellene írni az ilyen belső világról, ha volna egyetlen határozott pontja, ahol az író megkapaszkodhat.

   Két könyv az Európa Könyvkiadótól ugyanerről, másként. P. J. Blumenthal kötete valódi (jó értelemben vett) tudományos bulvárújságírás, minden és mindenhonnan, Mauglik és eltévedt, háborúban, természeti csapásban elkóborolt, később felfedezett, állatok által nevelt, gondozott gyerekek, és ennek valamennyi pszichiátriai hatása. Úgy tűnik ugyan, hogy Kaspar Hauser esete valójában hívószó, hogy a témát körbejárhassa, pszichiáterekkel, filozófusokkal, történetekkel megtámogassa, a gyűjtemény azonban tele érdekfeszítő kombinációkkal és levezetésekkel a román árvaházak árváitól az ameriakai feral childrenig, vad gyerekekig, akik az utcagyerekek integrálódni képtelen bandáit alkotják. De szó kerül a "sertéslányról", a farkasok, medvék, párducok, juhok, disznók, majmok nevelte gyerekekről. Blumenthal bebarangolja a világot, talán nincs egyetlen szöglet, ahonnan ne szerezne történetet, alanyt a könyvhöz, hol lakatlan szigetre kivágott, és évek után felszedett, beszédképtelenné vált lázadó matrózt, hol droidot, debilt, bárki érdekes, témába illő figurát. Még a Gilgames-eposz Enkidu-története is helyet talál a könyvben, amely kellemes olvasmány a késő nyári hetekre, elképesztő méretű ismerethalmaz, s közben még el is tűnődhetünk azon, milyen szerencse, hogy nem lakunk dzsungelban, nem szökdösnek a gyerekeink. Tehát beláthatjuk, milyen szerencsések vagyunk, ha amúgy nemigen vagyunk szerencsések Közép-Európa kellős közepén.

   A másik kötet regény. Elsőbben regény az utcasarkon talált fiúról, akit Kaspar Hausernek hívnak. Azután regény a hatalom és a köznép viszonyáról, a politika és a megvezethető kisember furcsa együtthatásáról, az éledő, végzetes hatalmi pozícióit éppen elfoglaló független sajtóról. Azaz, miképpen végeztet ki a sajtó egy galambártatlanságú, lelkileg labilis fiatalembert. 
   A mese történelmileg bizonyíthatóan így kezdődik: 
   "Tisztelt Parancsnok Úr!
   Küldök önnek egy legényt, aki a királyi hadseregben szeretne szolgálni. Hozzám 1812. október 7-én került. Szegény munkásember vagyok, és egyedül gondoskodom saját gyermekeimről. Az anyja rám bízta a fiút, gondoltam, saját fiamként fogom nevelni. Azóta nem engedtem, hogy egy lépést is megtegyen a házon kívül, senki sem tudja hol nevelkedett. ő sem tudja a helység nevét vagy annak helyét. Megkérdezheti őt, Tisztelt Parancsnok, de nem tudja megmondani, hogy hol lakom. Éjjel hoztam el őt. Nem tud visszatalálni. Nincs egy centje sem, mivel nekem sincs. Ha ön nem akar gondoskodni róla, agyon kell vernie, vagy fel kell akasztania." 
   A másik levél, melyet a feltételezések szerint az anyja írt, tizenhat évvel azelőtti keltezéssel ellátva. A következőket tudatta: 
   "Ez a gyermek meg lett keresztelve. A neve Kaspar; második nevet ön kell találjon neki. Megkérem, hogy viselje gondját. Az apja lovas katona volt. Amikor tizenhét éves lesz, vigye el Nürnbergbe és sorolja be a hatodik lovasezredbe: az apja is ott szolgált. Viselje gondját tizenhét éves koráig, könyörgöm. 1812. április 30-án született. Szegény lány vagyok, nem tudom felnevelni. Az apja halott."

   Kaspar Hauser a Wassermann-regény főszereplője. És a feudalisztikus társadalom, ahová kipottyan a cellából. Az ifjú Kasperről szakemberek rövidesen kiderítik, agya ép, de egy alacsony, sötét, alulintonált cellában tárolták másfél évtizedig. Fogolyként. Egy kombinatív vállalkozó lenyomozza azt is, hol található ez a cella. A futótűzként terjedő legenda szerint a bádeni nagyherceg, Károly és felesége, Stéphanie (Stéphanie-ról tudni kell, hogy rokoni szálak fűzték Napóleonhoz, lányává fogadta, tehát Kaspar valójában Napóleon-unoka. Ha durran, nagyot durranjon a történet) halottnak vélt elsőszülött fiáról van szó. A csecsemőt a biztonság érdekében születéskor tartósították, lecserélték egy beteg parasztgyerekre; azt illően eltemették, emezt eldugták későbbi szükség esetére. Csakhogy túl mélyre dugták.
   Az események mögött volt (és van) ráció.
   A trón egyenes ági örökösei sorozatban haltak meg gyanús körülmények között, végül a második vonal került trónra, elfogyván az első. A dolog a legújabb elemzések szerint úgy áll, hogy "Kaspart azért ölték meg, mert a trónbitorlók rosszul aludtak. Kaspar Hauser felbukkanása után széltében-hosszában azt beszélték a népek az utcán, hogy ő kakukktojás, sőt, mint kiderült, az újságok egyszerűen mint a bádeni hercegről írtak róla stb. Kaspar Hauser egyébként azóta is a német legendárium közismert és igen nagy becsben tartott alakja, afféle Han Istók és vadkanos Zrínyi Miklós egyben" - írja egy szakember. 
   Jakob Wassermann 1908-ban íródott regénye nem nyomoz (nincs még DNS-vizsgálat, a két szint, a polgári és a fejedelmi világ mérföldekre egymástól), nem keres más egyéb magyarázatot, minthogy Kaspar a hótiszta ember, aki elvész a rafinált és hátsó szándéktól bűzlő valóságos világban. Wassermann is jó ember. Témaközelítése is az.
   Álljon itt néhány mondat Wassermannról, mert úgy tűnik, az utóbbi évtizedekben nem sok mondatot írtak le róla magyarul. A húszas évektől a második világháború kitöréséig könyvei német eredetiben is, különböző nyelvű fordításokban is a legkeresettebb művek közé tartoztak. Aki tud róla, ma is a század német irodalmának legjobbjai közt tartja számon. (Az Irodalmi arcképcsarnok pl. tud róla.) De a könyvtárban nem létezik, évek óta most adják ki először, hiszen az olvasók nem keresik a könyvesboltokban, tehát a kereskedők nem igénylik a kiadóktól. Így múlik el a világ dicsősége.    Wassermann esetében a vasakaratú múló időhöz Hitler is hozzátett ezt-azt. 1928-ban a következőket írja róla a Nyugatban Mohácsi Jenő: "Jakob Wassermann zsidó származású német író. Munkái annyira levetkőzték zsidó árnyalatait, nyelve, gondolkozása, érzése annyira németté hasonult, hogy a Kaspar Hausernél és a Gänsemänn-chennél alig írtak még az író tudata szerint németebb regényt. Nem akarják elismerni, befogadni, magukénak vallani. Lehet a legnagyobb, a legnémetebb. Azt mondják rá, zsidó. Minden hiábavaló, minden reménytelen." 1934-ben hal meg. Éppen időben, hogy ne az abdai határban végezze, mint Radnóti.
   A Kaspar-regényből, amely a fiatalember fejlődéstörténete, kiderül, az ember nem változik. Kombinál, csalást szimatol, bűntudata van. Ebből az következik, hogy belátunk a kétszáz évvel korábbi német városka bonyolult hierarchiájú mindennapjaiba. De nem akárhogyan. A szuperempatikus és félrevezethetetlen Kaspar belát az emberekbe. Nem mindig tudja, mit lát, hiszen a nemiséggel, a titkos társadalmi megállapodásokkal kapcsolatban nincsenek tapasztalatai, nincsenek ezekhez kapcsolható jól működő fogalmai, mint az általános erkölcs; a tanítói által megkövetelt moralitásban is bizonytalanságokat, logikátlanságokat vesz észre. Az, hogy esetleg örökös, a trón várományosa, és az, hogy ilyen természetfeletti képességekkel rendelkezik, azzal jár, hogy pártfogói egymás után öngyilkosok lesznek.
   A modort, a száz eltelt év írói modorát szoknunk kell, de regény, annyi bizonyos. Oldalait végiglengi a kiderítetlen titok, az emberi természet sokfélesége. A szerelem is megérkezik, és végül a halál, mint Shakespeare drámáiban.

   (Friss hír: DNS-fingerprint technikával kiderítették, hogy Kaspar Hauser vére valamennyi azonosítható markernél eltér az azóta is létező fejedelmi család egymással száz százalékban megegyező jegyeitől. Vizsgálható vér volt bőven, Hauser késszúrásba halt bele, és a törvényszéki orvos lefoglalta a ruháit, amelyek azóta is megvannak, leltári számmal, jegyzőkönyvvel együtt.) 

Onagy Zoltán

Blumenthal, P. J. Kaspar Hauser testvérei.
A vadember nyomában
Európa Könyvkiadó
2900 Ft

Jacob Wassermann: Kaspar Hauser avagy az emberi szív restsége
Európa Könyvkiadó
2295 Ft