Mindeközben irodalmi estekkel is fellépett, 2006 óta szerepel repertoárjában – Köteles Lászlóval közös – Passió – magyar istenes verseket (Pilinszky Jánost, Reményik Sándort, Wass Albertet, József Attilát, Ady Endrét) megidéző, zenével kísért műsora. Tervei között szerepel barátaival egy – sajnos nagyságához képest kevéssé ismert, József Attilához hasonlóan tragikus sorsú erdélyi költő - Szilágyi Domokos, és határon túli magyar költők műveiből álló est színpadra állítása is.

József Attila: Tiszta szívvel

József Attila mindig „aktuális”, ezért a költő műveiből összeállított est mindig nagy érdeklődésre tarthat számot, de ugyan akkor nagy felelősség is az életműhöz nyúlni. Tán ezért is érlelte magában tervét majd másfél évtizedig Frech’ Gábor, mielőtt színpadra lépett „Tiszta szívvel” című József Attila estjével. Valamikor a nyolcvanas évek végén látta Jordán Tamás „Amit a szívedbe rejtesz” című estjét a Radnóti Színházban, amelyben a versek között a „Szabad ötletek jegyzéke két ülésben”* című, analitikusának, Gyömrői Editnek a felkérésére írt naplórészletekkel kötött össze. 2002-tőt írtak már, mire kiválasztotta a részleteket, és a húsz verset, s Szeifertné Csetényi Anikó, az Ascher és Riegel Színpad egykori vezetője segítségével színpadra állította. Sötét ing, fekete nadrág, egy szék, asztal, pohár víz, fogas – ennyi a díszlet, melyben a sokoldalú színész megjeleníti a költő tépelődéseit, önmarcangolását.
   Húsz vers, köztük több a „közismertekből”, mint például a Nagyon fáj, Tiszta szívvel, Gyermekké tettél, Mama, Anyám, és kevésbé ismertek, mint például az Anyám meghalt…, Dúdoló, Szeretnének címűek. Az ember szinte úgy érzi az előadás első percei után, mintha a költő szobájából látna egy „reality show”-t… Egyenesben, élőben, kivágások és előre megkomponált jelenetek nélkül… A „tiszta szívvel” íródott szavaknak elementáris ereje van, a költő valóban az „igazat” is kimondta, nem csak a „valódit”, főképp a látó és értő szemmel beválogatott, döbbenetes naplórészletekben. A szeptember 11-i előadáson – melyre Rákoscsabán, a helyi díszpolgári díj átadásakor került sor – tizedszer próbált Frech’ Gábor a költő bőrébe bújva pőrére vetkőzni, sikerrel. Egy ponton, a befejezésnél egy szomorú aktualitás miatt változtatott a műsoron: Cseh Tamás emlékének tisztelegve – a Bereményi Géza szövegére íródott – , József Attiláról szóló dallal zárta az előadást.
   Frech’ Gábor sokoldalú egyéniség: tanár (rajzot, technikát, médiaismeretet és drámát tanít egy általános iskolában), fafaragó dinasztia leszármazottja, és először 1986-ban állt ki a világot jelentő deszkákra, a Steimetz (ma Hunyadi Mátyás) Gimnázium diákszínpadán. 1988-tól az Ascher Oszkár Színpad tagja, ahol többek között Kertész Ákos Makrájában Zselényit, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésében Raszkolnyikovot, Szakonyi Károly Adáshibájában 18 éve Emberfit, az idei felújításban pedig Szűcs urat - akit anno édesapja, Frech’ Ottó alakított – szerepét játszotta el.
   Mindeközben irodalmi estekkel is fellépett, 2006 óta szerepel repertoárjában – Köteles Lászlóval közös – Passió – magyar istenes verseket (Pilinszky Jánost, Reményik Sándort, Wass Albertet, József Attilát, Ady Endrét) megidéző, zenével kísért műsora. Tervei között szerepel barátaival egy – sajnos nagyságához képest kevéssé ismert, József Attilához hasonlóan tragikus sorsú erdélyi költő - Szilágyi Domokos, és határon túli magyar költők műveiből álló est színpadra állítása is. A határon túli kapcsolatok ápolásában több téren is aktív szerepet vállal, évek óta jár felvidéki és kárpátaljai fafaragó művésztelepekre, és például a közelmúltban a szlovák nyelvtörvény elleni tiltakozásul Dunaszerdahelyen felállított szobor – melyet barátai, Nagy Géza, Farkas Attila és Steinbach Sándor alkottak - avatásán szavalta el József Attila Bús magyar éneke című versét.

Kép Karaszi Ágnes, szöveg: Dudás László

A Szabad ötletek bevezető sorai:

Foglalat:
Az a szerencsétlen, aki ezeket irta, mérhetetlenül áhitozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívűl azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik. Igy kivánja ő a szeretetet azért, hogy ne bántsák. Most ez a szerencsétlen bolond, nagy szerelmet táplál az analitikusával szemben pusztán azért, mert azt hiszi érzelmeiben, hogy az nem bántja. Nem veszi észre az analitikus gonoszságát, azt, hogy az csak heti 3 óra erejéig veszi őt emberszámba s azt is csak azért, mert kénytelen ennyire emberszámba venni a 40 pengőért, amelyre szüksége van s hogy még a havi 40 pengőért is csak azért foglalkozik vele, mikor foglalkozhatna mással is, mert ő egy mással is helyettesithető, tehát mindegy, hogy kivel foglalkozik s ezért foglalkozik vele. Viszont, ha az ő analitikusa nem is vesztene semmit, ha másik pácienssel cserélné föl őt, ő vesztene, ha analitikusát mással cserélné föl, mert elölről kellene kezdenie mindent - 2 évet vesztene.
 

*A Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben címet viselő írás József Attila személyes vallomása magáról, kétségeiről, az elveszettségéről. József Attila 1936 májusában a Japán kávéházban maga elé tett egy füzetet és nekilátott teleírni azt. Akkoriban, mint neurotikus beteg, Gyömrői Edit kezelése alatt állott. A pszichoterápiában ma is használatos eszköz a beteg írásainak elemzése. Ilyenkor az a feladat, hogy a páciens írjon ki magából mindent, írjon megállás nélkül, ha nem jut eszébe semmi, akkor is írjon, ha mást nem, akkor olyan szavakat, melyek előző szóról eszébe jut az illetőnek. Ezért a „szabad ötletek” kifejezés a címben. Két ülésben - mert az írást később otthon fejezte be. A füzet fennmaradt, de kiadásáról évtizedekig szó sem lehetett, létezéséről is csak Sebő Ferenc megzenésített versei közé ékelt részletekből lehetett tudni. E sorok írója – magyar szakos főiskolai hallgatóként – a nyolcvanas évek közepén úgy jutott hozzá egy stencilezett másolathoz, hogy mint egy takarító gmk munkása alakalmi munkahelyén, a Petőfi Irodalmi Múzeumban barátságba elegyedett egy ottani teremőrrel, aki nagy titokban átadott egy ronggyá olvasott példányt… Pszichoanalitikus önvallomás? Napló? Szürrealista szabadvers? Vagy páncélszekrény mélyére való kóranyag? Mindenesetre körbejáró gépiratok, kalózkiadások után végül 2000-ben megjelent teljes és pontos szöveg. Egy jogutód épp a költő századik évfordulóján próbálta bíróilag bezúzatni. Sok írástudó állt ki a mű mellett. Most újra olvasható. Most már mindig az lesz.

Kapcsolódó:
A korábbi pályamunkák itt olvashatók: http://www.irodalmijelen.hu/?q=taxonomy/term/117