Irodalmi Jelen

Krimiben tudós

2009. október. 24. - 07:30

Rosszarcú alakok és pengeagyú irodalmárok villannak a korán sötétedő budapesti délutánon. Csuklyát borítva fejemre, zsebre dugott kézzel osonok a Liliom utcai fal mellett. Szemeim előtt a Sin City jelenetei peregnek. Egy kopasz erős végigmér a bejáratnál. Elejtem Csordás Dani Nocturne-jét. „Ez is csak egy kerület, Budapest része” – dúdolom, de nem merek lehajolni.

Krimiben tudós

Kondor Vilmos sikerregényeit választották a Trafó kávézójában ImPulzus néven folytatódó JAK kritikai beszélgetéssorozat első témájául. A minőségi kemény krimik ünneplése mellett a hibák felsorolásától sem tekintettek el a fiatal irodalomkritikusok. Mert az első és második olvasás utáni benyomásaik döntően pozitívak voltak, de a hivalkodó precizitást, illetve a „pontosság illúzióját kelteni akaró narrátor” egy ponton túl már öncélú rehistorizálását irritálónak nevezte Szegő János. Budapestiként és krimirajongóként élvezettel habzsolta a Budapest noirt és a Bűnös Budapestet, a harmincas évekbe magát visszaálmodó „intellektuális dorombolás” Kellér Andor korrajzot adó könyveit hívta elő emlékeiből egy darabig. Aztán a profi kulisszák papírszerű díszletté váltak, minél inkább kérkedett az író, hogy mennyire ismeri az egykori várost. Szociokrimi helyett utca- és térmeghatározások tömege tolakodott elő, közölte Dunajcsik Mátyás, aki térképet látott a szeme előtt, nem az utcán sétáló regényhőst. Szegő azért csak elbiciklizett a Lovag utcába, ahol Gordon Zsigmond bűnügyi újságíró élt a könyvben, mert ott lakott József Attila is az 1920-as években.

A helyszínekre ráismerés izgalma mellett „különféle intertextuális utalások révén plusz örömet nyújt a művelt olvasóknak” – dicsérte a Kondor Vilmos szerzői névvel jegyzett krimiket Horváth Györgyi. Magasirodalomnak azonban nem tartja a műveket, mert attól azt várja, hogy kérdéseket indítson el benne. Ezek a „jól megszerkesztett, magas színvonalú lektűrök” viszont nem teszik ezt, nem ért egyet Rácz I. Péternek azzal a felvetésével, hogy a fasizmusról, a nyilasok támogatottságáról kialakított képünkön változtatnának. A Szív utcában lakó irodalmár számára az esztétikai élvezet eleinte abból származott, hogy felismerte a helyszíneket, de aztán már szájbarágósnak, funkciótlannak találta az elaprózott leírást.

Darabos Enikő azzal kontrázott, hogy ő „soha nem élvezett el attól, hogy egy regényhelyszínt beazonosított”. A Nagymező utcát női metaforával bemutató („akár egy idősödő kurtizán…”) idézettel vitatta Horváth álláspontját, hogy „maszkulin kódoltságú könyvről” volna szó.

Megegyeztek abban, hogy a modern nagyvárosokat (bűnös) nőként ábrázolni közhely, a 19. század végén is gyakori volt, hogy „a megfigyelő férfiként van kódolva, a város pedig feminizált”. Egy krimiben persze szükségesek a sémák, klisék, a „krimi önértelmező alakzatai”, és az olvasók szeretnek is ráismerni azokra. Mindannyian méltatták a film noir stílusára rájátszást, a remek dialógusokat és a hitelesítés eszközeit, a kémregény és a hard boiled krimi viszont ütötte egymást a Bűnös Budapestben Szegő szerint. Ráadásul a szerzőnek pont azt nem sikerült közvetítenie, amit annyira szeretett volna: az aprólékosan megírt gombapörkölt ízét nem érezte a Litera szerkesztője, aki beszélgetőtársaihoz hasonlóan szintén több pontatlanságot felfedezett a könyvekben. Elismerte ugyanakkor, hogy az érzékeny, eredeti írói meglátások és a metatextuális kiszólások finommá tették a szöveget. „Ahhoz nagyon ért a szerző, hogy többfajta funkciót adjon ugyanannak az információnak” – erősítette meg Horváth Györgyi egy kicsiny kezdőmotívum kiemelésével. Felhívta a figyelmet még arra, hogy az ötrészesre tervezett regényfolyam második kötetében az író életrajza a sólyomtartás motívumával egészült ki, míg a hard boiled krimi atyjának, Dashiell Hammettnek A máltai sólyom című regényéből készítették az (egyik) első film noirt. Kondor pedig abban a korban játszatja a cselekményt, mikor a noir műfaja megszületett, s a főhőst Amerikából, Dunajcsik megfogalmazásában: „a noir hazájából” utaztatta Budapestre. (Ugyan a többször felbukkanó főtt tojásról is eszébe juthatna valakinek a hard boiled, de Hammett Véres aratás című regényéből bizonyítottan átemelt a Budapest noir szerzője.)

A Prae vezérkara

Kondor könyveinek elemzése közben kíváncsian pöfékelt, sörözgetett a Prae vezérkara, Balogh Endre főszerkesztő – JAK-elnöki minőségben képviselve az egyesületet is –, Pál Dániel Levente és L. Varga Péter, de nem akartak élni a kérdezés lehetőségével az est végén. Németh Gábor, Rácz Péter is csendben várták, mivel zárul a krimik boncolgatása. A JAK-pikniken jósolt magyar krimireneszánszt firtató kérdésemre megemlítették Baráth Katalinnak A fekete zongora című új krimijét, illetve a magyar íróelődökön kívül Latzkovits Miklós nevét, aki a 2007-es Philip Marlowe Magyarországon novellapályázat nyertese volt. Tréfásan szóba került, hogy csupa B kezdőbetűs kritikus ír fontos elemzéseket a bűnregényekről, a krimik népszerűvé válásához azonban szerencsésebb, ha nem a kritikusok „klónozzák”, hanem az olvasók hívják életre ezt a műfajt, mondta befejezésül Szegő. Mert a krimi akkor él, ha a villamoson olvassák rongyosra a könyveket.

Kép és szöveg: Klein László

(Következő alkalommal Csobánka Zsuzsa Bog című verseskötetét vizsgálják az ImPulzus sorozatban.)