Ám a vak férfi szerelmes lesz. Nem a feleségébe. És vak férfi kirúgja az asszonyt harmincöt együtt töltött év után, mint a macskát. Olvasható néhány megrendítő mondata, amelyeket nem ártana kardra vésetni: "...ismertettem feleségemmel a dolgok állását, és nem lepődtem meg, hogy esze ágában sincs helyzetünket bármilyen módon megkönnyíteni." De megoldja: "...nem illettünk össze." Mondja harmincöt év után. És ezzel - mi sem természetesebb - bejut a paradicsomba, ahol új élet kezdődik.  

A vak férfi szerelmes lesz

   
   
   Ahhoz a korosztályhoz tartozom, akiknek még jutott a II. világháborúból vakon hazakerült katonák látványából, ahogy heteket ültek a kocsma előtti padon, reménykedve pohár borban, ingyen cigarettában, vagy valami csodában, kijutott a zavart viselkedésből, az azóta se múló világtalan-fóbiából. Ezekre a pillanatokra emlékeztet a borító - a szerző harmad arcát elfedő sötét szemüveggel - amit az első kézbevétel percében leválasztok a kötetről. Ahhoz már öreg vagyok, hogy minden mellett fóbiáimmal is birkózzak.
   Főhősünk idegenbe szakad vak magyar. 
   A regény a vak férfi baleset előtti magyarországi életét, a sydney-i baleset körülményeit, az azt követő kálváriát, a túlélés stratégiáit, e stratégia felismerését mondja el. Maga a szöveg nem nagy lövés. Néhol száraz, mint a sivatag. A szenvedéstörténet olyan kíméletlenül meséli, hogy az olvasó szeme belesajdul. Máshol némi pátoszos, szomorkás mellékízt kap. Megint másutt az "üzenetvivő" ember gőgje ad új színt a narrációnak. Persze nem szépirodalmi mű készült, hanem útirajz, térkép megrogyott életű emberek számára. Becsüld magad; nem véletlenül születtél; az életnek tervei vannak veled – meg ilyenfélék. Kulcsot adni más kezébe már magában nagy dolog. 
   Ha ennyi volna, azt mondom, vátesz, aki szenved, de túléli, módszert fejleszt ki, hogy legyen értelme az életnek a sötétben való vegetálás helyett, hirdeti, példát mutat, embereket változtat meg, gondolkodásmódon javít. De nem. Szó se róla. Kit érdekelne a vak ember prédikációja az élet szépségéről, amíg az olvasó lát, és nem emlékezetből tudja, az élet szép, az ég kék, a tűz vörösen lobog? 
   De az emberi élet sarokpontja, ahonnan a pokol gonosz bugyrai pöfögik fölfelé a mérgeket még nem jelent meg. A pokolig, ahol változnak az értékviszonyok, átminősül az alaperény, az "Egy új élet" fejezetig kell eljutnunk. A vak férfi asszony nélkül éppen annyit ér, mint egy vak férfi asszony, azaz segítő társ nélkül. Könnyen elvész. De jut neki gondoskodó felesége harmincöt éven át.

    Ám a vak férfi szerelmes lesz. Nem a feleségébe. És vak férfi kirúgja az asszonyt harmincöt együtt töltött év után, mint a macskát. Olvasható néhány megrendítő mondata, amelyeket nem ártana kardra vésetni: "...ismertettem feleségemmel a dolgok állását, és nem lepődtem meg, hogy esze ágában sincs helyzetünket bármilyen módon megkönnyíteni." De megoldja: "...nem illettünk össze." Mondja harmincöt év után. És ezzel - mi sem természetesebb - bejut a paradicsomba, ahol új élet kezdődik.
  
   Megkísérti a tudomány, minthogy a szerelem nagyhatalom, a szerelem számára a tudomány is csak fütty a falon. Írni kezd. "Az emberi öntudat forrásai" c. tudományos értekezését forradalmian új szempontok figyelembevételével. A dolgozat az öntudat jövőjéről, az agy eszméletének önmagába való visszatükrözéséről rakja le az alapokat, amely tény már magában azt sejteti, hogy az emberiség elér egy magasabb fokú tudatot. Ez számomra kínaiul szól, de ha megjelenik a kötet magyarul, nem maradhat ki (The Crucible of Consiousness), már csak azért sem, mert a kritikák szerint "kimondottan értékes mű", "a könyv jelentőségét Einstein relativitáselméletéhez és Darwin evolúciós elméletéhez méri" – szemelvény szerénységből, idézet az önéletírásból.
  
   Ilyen, amikor a recenzens túl elvontnak talál valamit, ráadásul nem érti pontosan, honnan elvont, merre, merről. Ilyen, amikor embert lát, aki a zseni kíméletlen módszertana szerint intézi élete dolgait, és azt minden gátlás nélkül, rezzenetlen pofátlansággal berakja önéletírásába. Mert a recenzens embert – ebben az esetben vak embert - lát a péntek reggelben a mondatok mögött, nem elméletet. 

Onagy Zoltán
    

  Tőrey Zoltán: Emlékirat a sötétségből
   Európa Könyvkiadó. 2200 Ft