Köves Viktória: Egy szerelem anatómiája (12-, 13-, 14-, 15)
A három, igen finoman előadott kritika lényege nagyon leegyszerűsítve az volt, hogy ne legyek szőrös, fehérítsem ki a fogam, és változtassam meg a bőröm illatát. Csak ennyi, első blikkre. De nem így. Mindezt úgy csomagolta, hogy én csak az egzotikumot hallottam belőle, azt, hogy egy misztikus herceg az ő misztikus világáról mesél, ugyanis ez valahogy úgy hangzott,
Köves Viktória: Egy szerelem anatómiája (12-, 13-, 14-, 15)
Az arab fiú
12.
A billiárd, és a második találkozás után még kicsit tébláboltunk az utcán, miután elbúcsúztunk az ismerőseitől, aztán jött a kérdés, hogy hova menjünk, szerintem elég bután néztem, de legalábbis értetlenül, ötletem se volt, Ali mondta, hogy éhes, étterembe menni nem akartam, akkor jött az ötlet, hogy pizza, bólogattam, hogy persze, pizza jó lesz, és ha nála?, miért ne?, kérdeztem vissza, aztán már a szűrt, barnafényű kisszobában találtam magam, és csak néhányszor kérdeztem meg magamtól, hogy voltaképpen mit is keresek itt, úgy voltam vele, hogy jó lesz ez, dugunk és jónapot, szép fiú, aranyos fiú, és én miért ne engedhetném ezt végre meg magamnak, hogy csak úgy, egy kefélés, mindenféle felhangok nélkül, és mert bájos volt és aranyos és szabódott, és én azt hittem, hogy jól látom magam, mielőtt bármi történt volna, kezembe fogtam arcát, hogy nem tudok neki szerelmet adni, de örülök, hogy ott lehetek nála, adakozókedvem puhán terült el azon a mocskos kis szobán, okos voltam és szép és jószívű akkor este, ilyennek láttam magam, és amikor megcsókoltam, nem tiltakozott, de az első igazi lépést ő tette meg, még a pizza előtt, vadító érzés volt a látens meleg után, hogy valaki meg akar dugni, nem finomkodik, nem szabódik, nem nekem kell csábítanom, csak egyszerűen történik, ahogy a természet adja, mert a másik hímnemű, én meg nő vagyok, s hogy nekem nem volt jó, hát istenem, van ilyen, nem volt finom keze, csak szép teste és szerszáma, semmi mása nem volt, viszont amikor elélvezett, olyan volt, mint egy táncoló démon, nem volt abban semmi más, mint pusztán ő maga, az isten mindenek fölött, de jó volt nézni elragadtatott táncát, fekete haja repkedett sumér arca körül, és a tudat, hogy mindezt én okoztam, akkor és ott maga volt a boldogság.
Féltem, hogy belém szeret. Komolyan attól féltem. Mert én nem akartam belészeretni és nem akartam bonyodalmat. Aztán persze kiderült, mint életemben oly sokszor életemben, hogy sosem a másiktól félünk, hanem mindig magunktól. Nem az a félelmetes, hogy mit tesz a másik, hanem az, milyen érzéseket kelt majd bennem, és mit lépek válaszul.
Egyébként, ha csöpp eszem lett volna, veszem az összes jelzést, és másnap még a telefonszámát is kitörlöm a mobilom memóriájából, de nem volt.
Finoman, nagyon finoman három kritikát kaptam tőle aznap este, miközben persze arról is beszélt csodálkozva, hogy olyan a testem, mint egy húszévesé, amit szintén benyaltam gondolkodás nélkül, bár nem gondolom, hogy mostohán bánt velem a sors, már ami a testi adottságaimat illeti, de azért szuperlatívuszokat nem érdemlek, mégis, harminchét évesen jólesett, és vagyok annyira hiú, voltam akkor is, hogy ne tiltakozzak nagyon, s eltegyem a bók-gyűjteménybe.
De a kor, hogy ki hány éves, amúgy is érdekes dolog Alinál, ő harminchárom volt akkor, tényleg annyi, mivel hivatalos ügyekben is segítettem neki később, a papírjait is láttam, ám nemrég felnéztem egy közösségi portálra, ahol ő is fent van, és ma, mintegy három évvel a történtek után éppen harmincegyévesnek írja magát azon a helyen, a születési dátumát pedig öt évvel későbbre tette, ami egyrészt nevetséges, másrészt mindent elmond róla és arról, hogy hová teszi magát a valóságban és az emberek között. Arról nem beszélve, szerinte mi fontos, mi nem. De arról is sokat elmond, milyen a viszonya a tényekhez. Mindemellett, visszagondolva arra, akinek őt láttam, simán el tudom képzelni, hogy még maga is elhiszi az új születési évét.
A három, igen finoman előadott kritika lényege nagyon leegyszerűsítve az volt, hogy ne legyek szőrös, fehérítsem ki a fogam, és változtassam meg a bőröm illatát. Csak ennyi, első blikkre. De nem így. Mindezt úgy csomagolta, hogy én csak az egzotikumot hallottam belőle, azt, hogy egy misztikus herceg az ő misztikus világáról mesél, ugyanis ez valahogy úgy hangzott, hogy nézzem csak ezt a kis magot, ez a cardomom-mag, tenyerébe vette és megmutatta, majd kérte, hogy kóstoljam meg, ez a mag az, amit náluk a nők rágcsálnak, mert nagyon finom lesz tőle a bőrük illata, aztán nézzem csak ezt a kis botocskát, mutatta is, a végén seprűszerűen szétálltak a rostok, ez az, amivel ők a fogaikat szokták dörzsölgetni, mert fehér lesz tőle, ha akarom, ad majd egyet nekem is, valamint, hogy náluk a nők minden szőrt leszednek magukról, még az arcukról a pihéket is, egy cérnával tépik, ebbe beleborzongtam, amint elképzeltem, hogy fogják az asszonyok a cérnát, végiggörgetik az arcukon, s a rájuk tekeredő finom kis pihéket egy rántással kitépik, hát, még a gondolat is fájt, s miközben ezeket magyarázta, néztem rá értelmesen és érdeklődve, hogy aha, nahát, hogy nálatok mik vannak. Ehhez képest három hét múlva elmentem kozmetikushoz kiszedetni a szőreimet, olykor fadarabbal dörzsölgettem a fogamat és minden nap cardomom-magot rágcsáltam, mert az jó. És mindez nem is rossz, ha önmagamért teszem, de akkor sajnos, már szó se volt önmagamról…
13.
Amúgy pedig vannak gondjaim ezzel a szőrszedéssel, magával a dologgal, mint divattal. Alinál a kultúrájának tudtam be, nem zavart annyira, de pont mire túl voltam a felnőttkor első részén, jött be a divat, hogy szőrtelenítsük az intim részeket is, addig, hogy ne őserdő virítson a lábon, rendben van, de a többi?, mondjuk, nekem a lábamat sose kellett, szerencsés alkat vagyok, de úgy nőttem fel és úgy kezdtem a szexuális életet, hogy ez nemhogy téma nem volt, de még csak a tudat szélén sem lebegett, szerettek velem szeretkezni a férfiak, pedig szőrös voltam „ott”, még akt-képet is készített rólam profi fotós, holott szőrös voltam, aztán megjelent az igény, hogy légy szíves, szőrteleníts, Péter kérte először, én meg néztem, mint Rozi a moziban, hogy most mi van, játéknak tűnt, mikor megborotvált, de aztán körülnéztem a házban, ahol egyedül hagyott, mert ment dolgozni, és a polcokon ott sorakoztak a pornólapok, belenéztem, s látom a szőrtelen nemiszerveket, akkor nagyon kiakadtam, hogy mi ez itt?, pornó-viszony?, miről van szó valójában?, különben is, valahogy olyan érzésem volt, hogy ez valami különös perverzió, még ha veszélytelen is, miért nem vagyok én jó úgy, ahogy a jóisten megteremtett, vitatkoztam a dologgal rendesen, magamban persze, Péterrel csak egyszer, nem volt pénzünk, de semmi, illetve abból éltünk, gyerekestül, amit anyám adott, ő meg rákérdezett, miért nem csináltatom meg, akkor eldurrant az agyam, ha annyira kell neked, adj rá pénzt, feleltem, és forrtam a dühtől, borotválkozni kínszenvedés, azt csinálják a pasik, a kozmetikus nem olcsó és fáj is nagyon, mindegy, nem ez a lényeg, de igazából máig nem értem, holott alkalmazkodtam természetesen, mert mi nők mindent megteszünk, hogy tetsszünk a férfinak, szóval, máig nem értem, miért kell ez, azt se bírom, ha egy férfi szőrtelenít, az olyan meztelencsigás dolog, egy pasi legyen pasi, ne nyálkás bigyó, ebbe a helyzetbe robbant be Bálint, a netes fickó, aki egyben Pétert is kirobbantotta mellőlem, és azt mondta: légy szőrös!, hihetetlenül felszabadító volt, hogy lehetek úgy, ahogy vagyok, úgy kellek, ezért kerültem Ali ágyába aztán szőrösen, míg végül két héttel később elmentem egy kozmetikushoz.
Lehetne mondani, hogy apróság, divat, nem érdekes, mégis fontos, hogy mit találunk vonzónak, és hogy amit a természet adott, az miért nem kell, amúgy is tele vagyunk olyan reklámokkal, amelyek lényege, hogy ne legyen benned már semmi abból, ami a test funkcióival együtt jár, nem izzadhatasz, nem fújhatsz orrot, lehetőleg ne is lélegezz, de ha igen, akkor előtte nyomj be két orbitot, mert csak akkor vagy komilfó, amivel nem azt akarom mondani, hogy légy büdös és ne ápold magad, de hogy a kettő között miért nincs semmi és miért nem tudjuk elfogadni mindazt, ami testünkkel és életünkkel jár, azt nem értem, miközben a test és a nemiség kultuszában élünk, mindent megteszünk azért, hogy a testünk ne olyan legyen, amilyen, és lehetőleg működésének minden nyomát eltüntessük, engem sosem zavart a szeretett férfi izzadságszaga, és azt gondolom, nem azért, mert perverz lennék, hanem mert ez is ő, leplezheti, kenhet magára mindenfélét, de ez is ő, és ha én őt, akkor ezzel együtt, mindemellett azt is gondolom, hogy az a viszony, ahogyan ezekkel a dolgainkkal vagyunk, nagyon sokat elárul arról, hogyan is állnuk önmagunk elfogadásával, a férfi, aki minden reggel leborotválja a szőrzetét mindenhol, majd kétezer liter pacsulit nyom magára, az kultúra ide vagy oda, nagyon hadilábon áll azzal a valakivel, akinek őneki lennie kellene. Pont, mint Ali.
14.
Valamelyik nap elmentem egy benzinkút mellett, azonnal felismertem, nem járok gyakran arra, elmosolyodtam, pedig nem mosolygok egyébként semmitől, ami Alival kapcsolatos emlék, helyszín vagy illat, de a benzinkút megmosolyogtatott, szilveszter volt akkor, Ali gyrososa a körút mellett állt, meghívott, hogy mivel nyitva lesz, menjek be hozzá délután, bementem, az üres kis boltban beszélgettünk, naná, hogy csinált nekem egy gyrost is, egyébként nagyon finom gyrost csinált, s mint megtudtam tőle, valójában minden a hús fűszerezésén múlik, ez dönti el, hogy egy gyros jó lesz vagy sem, Ali gyrosa finom volt, a kapcsolat elején annyit ettem, amennyi szerintem egy életre elég, szóval, azon a szilveszteren, mielőtt hazaindultam volna tőle, kérte, menjek utána kocsival, de nem mondta meg, miért, kanyarogtunk kicsit erre-arra, majd kikötöttünk ennél a benzinkútnál, ahol aztán fogta magát és lemosta a kocsimat, nem, nem a kocsimosóba állította be, két kicsi kezével mosta le, meg a gőzborotvával, és láthatólag nagyon büszke és meghatott volt magától, amin magamban rötyörésztem, bár arra ügyeltem, hogy ne lássa, ez valójában mennyire nevetséges nekem, később egyszer elvitte a kocsimat és kívül-belül kitakarította, illatosítót is tett bele, akkor is somolyogtam ezen, mert ő volt Péter után a második, aki ily módon kényeztetett, ebből mondjuk Péterrel veszekedés lett, amikor egy délután az anyjánál kint a kertben kívül-belül kipucoválta a kocsim, de én ezért nem voltam elég hálás, pedig megköszöntem és örültem is neki, csak hát, én nem vagyok kényes az autómra, szégyen vagy sem, engem csak az érdekel, hogy menjen, és amikor Alinál is láttam, mennyire elégedett magával, hogy ilyen jót tett velem, akkor arra gondoltam, talán olyan ez a pasiknál, mint a vadászat, vagy azt helyettesíti, trófeát a hölgy lába elé, nem döglött állatot, tiszta autót, egyébként az illat, amit Ali tett a kocsimba, nagyon tetszett, máig nem tudom, mi volt az, pedig azt az illatot el tudtam volna képzelni magamon is bármikor, holott nem is vagyok autó.
Az a szilveszter nagyon jó lett végül, fiammal kimentünk a műjégre, virslit ettünk és korcsolyáztunk, éjfélkor még tűzijáték is volt a pálya egyik végében, olyan volt az egész, mint egy különös, színes álom, sok-sok emberrel, nevető forgataggal, sokat gondoltam közben Alira, akkor már szerelmes voltam, mint egy ágyú, azt képzeltem, hogy tartozom valakihez, egy mesebeli herceghez, éjfélkor küldtünk egymásnak sms-t, hogy boldog új évet, éjjel egykor indultunk haza a jégről, Marci, a fiam boldog volt, valami különleges, nagy dolog történt, hatévesen éjjel egyig fent maradni, s mindezt a jégen, korcsolyával a lábon, hozzá tűzijáték és anya nevet, anya nem szomorú, anya nem sír, addigra sokat sírtam már, volt amit látott, volt amit nem, nem tudtam úgy tenni, mintha minden rendben lenne, ha egyszer nem volt, a szilveszter előtti fél év hullámvasút fájdalom és öröm között, elment Bálint, elment Péter, és elment a látens meleg is, én maradtam csak a bornírt vágyaimmal egy jó kapcsolatról, egy családról, valamiről, ami puha-meleg, és otthon vagyok benne, és ha maradt bennem harag Alival szemben, az csak a fiam miatt, mert Marci nagyon akarta szeretni Alit, és Ali eljött hozzánk és Ali nevetett Marcira, nevetett vele és úgy tett, mintha képes lenne az álmomat valóra váltani, holott nem, de én ezt nem tudtam, én nem tudtam, mi lesz a vége, és csak ezért haragszom, ezért, hogy eljött hozzánk és úgy tett, mintha lenne jövője ennek a hármasnak, amelyben Ali van, Marci és én, és ezzel nagyon megforgatta az én szívemet, mert ha már anya vagy, a gyerekeden keresztül könnyű megfogni, ha a férfi úgy tesz, mintha szeretné a gyereked, az sok-sok piros pont annak a férfinak, csak néhány hónap kellett és a fiam már többet látott sírni Ali miatt, mint ami megengedhető lett volna, igazából egyszer se kellett volna látnia, aztán, amikor újra megjelent nálunk egy koranyári délutánon, nem tudtam, Marci miért olyan, mint a mérgezett egér, akkor még nem szakadtam el Alitól, akkor még hittem valamiféle csodában, s nem értettem, a fiam miért üldözi el Alit valami lehetetlen viselkedéssel, ma már tudom, okosabb volt nálam, a gyerekek érzik azt is, amire nekünk már vagy még nincs receptorunk, ma már tudom, azon a koranyári délutánon a fiam helyettem volt okos, bár ne kellett volna annak lennie, bár láttam volna én azt, amit látnom kellett, ahelyett, hogy vakon reménykedem…
15.
És miközben saját magam miatt nem haragszom már Alira, csak a fiam miatt, aközben valójában saját magamra haragszom azért, hogy Alit beengedtem az életünkbe, a fiam életébe, hogy mertem hinni, ebből lehet valami olyan, amire valójában esély sem volt soha, igen, magamra haragszom, mert ha nem engedtem volna be Alit az életünkbe, nem kellene haragudnom rá a fiamért sem, de ha valaki akkor látja Alit, figyeli viselkedését, sosem mondja meg abból a viselkedésből, hogy ez a bájos, szerény mosolyú fiú, valójában egy ragadozó, vagy nevezhetném inkább kalóznak, útonálló rablónak, aki elveszi, amit akar, hogy aztán szépen odébb álljon, de hát vacsorát főzött nekünk, anyámmal bűbájoskodott, és mindig azt mondta, hogy az anya, az szent, az anya lába alatt van a mennyország, ez olyan szépen hangzott, és amikor este a lakásomban tett-vett, főzött, akkor életre keltett egy illúziót, miért gondoltam volna, hogy mindez hamis?, miért gondoltam volna, hogy valaki nem úgy érez, mint ahogyan viselkedik?, egyik nap, míg én a fiammal játszottam, ő felszerelte a falra a házimozi zsinegeit, valahogy kibogozta és rendszerbe tette a zsinórokat, amelyekből annyi volt, mint a nyű, össze-vissza tekeregtek egy ronda halomban, nos, ő rendet csinált köztük, és a hangszórókat, amelyek addig itt-ott hevertek, lecsapva valahová, mondjuk a könyvespolcra, felrakta a falra, az már más kérdés, hogy mindez lószart sem ért, mert nem egy hangszóró néhány hónap múlva potty, csak úgy kiesett a falból, akkor láttam, milyen szedett-vedett szerelés volt ez, a zsinórok meg, amelyeket valami kis műanyag izével rögzített, már hamarabb elkezdtek leválni onnan, ahová rögzítette őket, mert a műanyag bigyók ugyanúgy kiesetek a helyükről, mint a falból a csavarok, amelyek mögé persze tipli nem került, lövésem sincs egyébként, hogy mindezt hogyan csinálta fúró nélkül, szerintem köpött kettőt, és lett egy luk a falon, na jó, ez már gonoszság, de mit tegyek, ha csak ennyi maradt, ha csak ennyi látszik ma már az istenből, akit úgy hívtak: Ali.
Különös ez a történet, nehéz szétszálazni, képekre bontani, olyan, mint egy nagy gombóc, nem megy le a torkon sehogysem, apróra kell vagdosni, hogy valamit kezdeni lehessen vele, most az jutott eszembe, amikor egy évvel később feljött karácsonyi látogatásra hozzánk, naná, hogy jött, mert még üzleti kapcsolatban álltunk, ami szintén egy bársonyba csomagolt kövér átverés volt, és anyámnak még tartozott, holott köztünk már rég nem volt semmi, az a látogatása nagyon fájt, öklendeztem a fájdalomtól, nem tudom máshogy mondani, akkor még nem tudtam, hogy mindössze három hét múlva egy söröző konyhájának pultján magáévá tesz egy óriáskígyó, aki ezzel végleg kiment ebből az arab történetből, szóval, ült illedelmesen az asztalnál, hozott karácsonyi ajándékot is, gőzöm sincs már, mi volt az, valami udvarias semmiség, és ez a sumér fejű, suta mosolyú szépség arról mesélt nagyon komolyan, nem tudom, hogyan került szóba a téma, de arról mesélt, hogy náluk, ha egy nő tejet ad egy másik asszony babájának, arról a férjének tudnia kell, mert az a két gyerek már nem házasodhat össze például, hiszen testvérek lettek a közös mellből származó tej miatt, már itt kezdtem rosszul lenni, de a csúcspont az volt, amikor azt mondta el ugyanolyan komoly arccal, hogy ha ez a nő nem mondja el a férjének, hogy tejet adott a melléből egy másik asszony babájának, akkor, ha ez kiderül, ezt a nőt a mellbimbóján átszúrt kampókkal akasztják fel valahova jó magasra, anyámmal egymásra néztünk, mindkettőnk szemében jeges borzalom, s miután Ali elment, a nagy, megkönnyebbült sóhaj, s anyám azt mondta, most képzeld el, hogy mi lett volna, ha ez a fiú tényleg akar téged.
Elképzeltem és majdnem hánytam.
********************************
Kapcsolódó:
Köves Viktória: Egy szerelem története (1-,2-, 3.)
