A novelláskötet első részében négy nemzedék néhány családtagjának egyéni sorsából emel ki az író megélt vagy hallott mozzanatokat. Újszerű megfogalmazásban olvashatunk a 2. világháborúban a fronton eltűnt nagyapáról, az évtizedeken át várakozó, reménykedő nagymamáról (Örök várakozás). A dédnagymama bemutatása is szuggesztív erejű, amint a halálos ágyán egyenként elbúcsúzik szeretteitől, de hasonló hatású képekkel jelenítődik meg az 56-ban szerepet vállaló apa képe is (Apám kései forradalma).

 Bátorligeti Mária

VÁSÁRHELYI ADVENT

A gyakorlati életben a kukucskáló (más néven kitekintő szerkezet) egy bejárati ajtó szinte elengedhetetlen kiegészítőjévé vált manapság. Funkciója szerint mindenképpen hozzátesz valamit a fürkésző emberi szem képességéhez. Rajta keresztül biztonságosan szemlélhető a külvilág behatárolt, de az adott pillanatban nagyon fontos része. Az értelmezés szempontjából viszont nem közömbös, hogy milyen fénytörésben tekint ki az ember a kukucskáló szemen keresztül. 
   Jurkovics János Itt volnék én otthon  című kötetének könyvborító faktúráján egy fából lévő kapurészlet idéződik meg, melynek kisablakán emberi szemekre emlékeztető (kisebb-nagyobb) jelképes értékű kukucskálók vannak szétszórtan elhelyezve. Ez a kitekintő-effektus határozza meg az író novelláit is. Műveiben a fókuszált mozzanatok részletgazdag bemutatása jellemző oly módon, hogy a bemutatott történetek mögött mindig felsejlenek a háttéresemények is.
   Az önéletrajzi ihletettségű kötet több mint fél évszázad történelmi-társadalmi hosszmetszetére ad kitekintést. A kisepikai alkotásokban megjelenített eseményláncolat az egymás után következő generációk néhány tagjának élettörténéséből építkezik. A kötet az író 21. századi létértelmező, önkifejező, önmeghatározó novelláinak sorával zárul.  A tematikailag és műfajilag eltérő 21 novella koherenciáját az egyes szám első személyű beszédmód biztosítja. 
   A novelláskötet első részében négy nemzedék néhány családtagjának egyéni sorsából emel ki az író megélt vagy hallott mozzanatokat. Újszerű megfogalmazásban olvashatunk a 2. világháborúban a fronton eltűnt nagyapáról, az évtizedeken át várakozó, reménykedő nagymamáról (Örök várakozás). A dédnagymama bemutatása is szuggesztív erejű, amint a halálos ágyán egyenként elbúcsúzik szeretteitől, de hasonló hatású képekkel jelenítődik meg az 56-ban szerepet vállaló apa képe is (Apám kései forradalma). A szétmorzsolódott, hétköznapi mozzanatokból olyan élettörténetek revelálódnak, melyek révén megváltozhatatlan rendszerbe került sorsok elevenednek meg.
   Sokszoros fénytörés jellemzi Jurkovics János novelláit. A művek nagy részében szimultán módon szólal meg az újságírói objektivitásra törekedő tényközlő, tudósító hang, illetve a szépíró személyes, bölcselkedő hangja, s mindez párosul a legnemesebb értelemben vett hétköznapi nyelvezettel. A mikrotörténetekben gyakran nehezen lehet szétszálazni, mi nevezhető a kollektív emlékezet részének, mi még a személyes emlék, mennyi a megélt valóság, a képzelet, illetve az írói intenció.
   Az időbeli haladás mellett működő írói technikák közül kiemelhető az idő metszéspontjába fókuszált történet, vagy a különböző időkörökben kibontakozó eseményláncolat. Ez az írói módszer működik az „öreg ház” bemutatásakor, amikor is a különböző helyiségek, lakóterek végérvényes lebontásakor megannyi emlékfolyamat indul el az elbeszélőben. (Nagyapám öreg háza)
   A kötet néprajzi értéke sem hanyagolható el. „A királykék kanna”, a szegre akasztott ruhák, a „csikós spór, a pitvar, a tisztaszoba”, a karjánál fogva fához kikötött kisgyermek, a tornyosan megrakott szénásszekér hátán hazatérő gyermek képe, a helyenként megcsillanó ízes tájszólás, a régi fényképek által megőrzött szokások felvillantása nem csak atmoszférateremtő elemeknek számítanak, hanem hagyományértékű motívumok is.
A könyv a generációközösségek között láncszemszerűen továbbadott kollektív emlékezet megtartásának egyik kulturális eszközeként is számottevő alkotás. Példa értékű a műben az egymást követő korszakok magatartásformáinak, életérzéseinek, a kisemberi igazságlátásnak, igazságkeresésnek a felmutatása. A nagymama mondja ki az egyik novellában (Örök várakozás), hogy miért állítják azt, hogy ellenük harcolt a férje, amikor kényszerrel vitték be katonának (mű: 8. old.). A kötet nemcsak elgondolkodtat, de sokféle indulatot, érzelmet is előhív a befogadóból.
   A különböző írástechnikák a legtisztább formában a Vásárhelyi advent című alkotásban kulminálódnak. A műben lépésről lépésre nyomon követhető, ahogy a tudósító író néhány társával 1989 adventjén elindul segélyszállítmánnyal Romániába. Érzékeny hangú tudósítást kapunk az ottani forradalom utórezgéseiről, a félelemről, s arról, amint a diadalmámoros öröm közepette a „három kocsi szorosan egymáshoz tapadva, puhán gurul be Váradra” a hóban. A fogadtatásról így szól az irodalmi értékű tudósítás írója: „A jobb kezemmel kormányoztam, a balért meglett férfiak és asszonyok nyúltak, szelíden magukhoz vonták… A kötött pulóverem bő ujja visszacsúszott a karomon, s nemsokára azt éreztem, hogy a könnyeik a könyökömig csorognak.” (mű: 69. old.)
   Az érzékletes helyzet- és jellemformálásra kiemelném a misére kerékpárral induló, vasalt nadrágját ruhacsipesszel összefogó apa alakját, vagy a vonattal utazó (múltbéli) rokon diákot, amint ’56-ban a többi utassal együtt le-leugrál a vonatról, hogy az utak mentén fűtőanyagot szedjenek. Hasonló érzékletességgel megformált kép a habókos idős nőé (Zsófika), de bravúros napjaink zsánerfigurái közül a szappanopera-sorozatot néző feleség és a focirajongó férj groteszk kapcsolatának bemutatása is. E novellák sajátja a groteszk láttatás. A legderűsebbnek érzékelt képek mögött is - sötét háttérként - kisszerű, reménytelen sorsok húzódnak meg.  Zavarba ejtő novella A magányos cseresznyefa, ugyanis a központi helyet egy fa tölti be ebben a műben. Iszonytató balesetről szól a Szárnyak, s szintén megélt, felkavaró történetet, egy kihallgatást mutat be a Madár című alkotás.
   Különös helyet foglalnak el a kötetben azok a novellák, melyekben az eseményelvű szerkezet helyét zenei, festői vagy hangulati kompozíció veszi át.  A líraiság által cselekménytelenített művekben az események hangulatokká oldódnak fel. „Egyszer talán még visszajövök ide, hogy […] a mezőn lássak egy vetést áztató záport, hazatérő csordát, ha van még ilyen egyáltalán. Lássam, hogy az alkony miként cirógatja skarlátujjakkal a fák csúcsát… Mert itt volnék én otthon.” (Itt volnék én otthon) A kötet címe a térben kijelölhető otthonkeresésről árulkodik. A válaszok sokfélék. Úgy tűnik viszont, hogy a folyton változó időben és térben (paradox módon) a legfontosabb fogódzót, az otthonosság érzetét mintha a valóságnál is tárgyszerűbbnek felmutatott emlékek nyújtanák. Modern prózakísérleteknek foghatók fel az önvallomások, az intellektualizált belső monológok, a különböző expressziók (Tükör, Tűnődés halottak napján, Üres a város, Hargitai anziksz).

Portré:
Jurkovics János újságíró, író, szerkesztő, a Magyar Televízió Szegedi Regionális Szerkesztőségének vezetője.
1959-ben Nyíracsádon született.
1986-ban végzett magyar-könyvtár szakon a BGYTKF-en.
1986-ban elvégezte a MÚOSZ Újságíró-iskola művelődéspolitikai szakát.
1984-től 1989-ig a Szolnok Megyei Néplapnál dolgozott.
1989-től 1992-ig a Maholnap (hetilap) főszerkesztője, illetve a Telegráf (hetilap) főszerkesztője. Több folyóiratban is publikált.
1992-től 2001-ig a Magyar Televízió, a Híradó szolnoki tudósítója.
2001-től a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának vezetője.
(Különböző televíziós műsorok, A Hét, Parlamenti Napló, Partin, Mérleg, Aranyfüst stb. rendszeres alkotója.)
Riport- és dokumentumfilmek:
Elfeledett harangok (1995)
Jön az árvíz! (m2, 1999)
Ilia tanár úr (m1, 2006)

1992. Tószeg történetének (könyv) társszerzője.
2008. Itt volnék én otthon (novelláskötet) Gravámen Stúdió, Szolnok, 2008.
Díj:
1999-ben a Honvédelmi Miniszter díjat kapta.
Jurkovics János novemberben volt 50 éves. Erről az eseményről a következő fotók szólnak.