Idén is megrendezték Egerben a 24 óra interaktív líra című monstre programot, mellyel a versírók és a költészet előtt rója le tiszteletét az Eszterházy Károly Főiskola, a Kepes György Szakkolégium, a Spanyolnátha tehetséggondozó műhelye, a K.O. Műhely, és az Egri Kulturális és Művészeti Központ. A rendezvény ideje alatt a K.O. műhely Fal és fény című kiállítását  is megtekinthették az érdeklődők. – Csepcsányi Éva tudósítása és Safranka János fotóriportja.

 

 

 

Nagypénteki líra-maraton Egerben

 

 

24 óra interaktív líra 2010.

 

Itt nem kispályáznak, 24 óra az 24 óra, egy perccel sem kevesebb, s minden órában más-más előadás vár a hallgatóságra. Végignéztem a programajánlót, igen, a színvonal a régi, ahogy tavaly és tavalyelőtt is, nívós előadók nevei fémjelzik az egész napos rendezvényt. Néhány főiskolai tanár, akiket olyan jó így „civilben”, nem a katedra magasán látni: Kondor Tamás, Kusper Judit, dr. Ujfaludy László, dr. Szentesi Zsolt, Jónás Zoltán, dr. Ködöböcz Gábor. A főiskolai oktatók mellett jeles költők és írók is szerepeltek, mindenki tudása legjavát nyújtva az oldott, kötetlen légkörben. Dr. Payer Imre jól ismert, magával ragadó, elsodró, tűzvész-szerű előadásmódja, K. Kabai Lóránt mélyenszántó, s egyben groteszk előadása, prof. Kabdebo Lóránt atyai bölcsessége, dr. Széchenyi Ágnes precíz szakmai tudása mind-mind egy sajátságos színfolt, egy külön kis mikrovilágot je a nap során.

 

Itt valami történik már évek óta. Néhány tucat ember egy teljes napot szentel a vers tiszteletére. Az egri Ifjúsági Ház homlokzatán jól olvasható: „Fati partus”, vagyis a „végzet szülöttje”. Mielőtt belépek az épületbe, nem tudom megállni, hogy rá ne pillantsak e két szóra. Jól tudom, helytörténeti háttere van e szavaknak, most gondolatban mégis a 24 órás interaktív lírával kötöm össze a feliratot. Igen, úgy érzem, a végzet szülöttje mindenki, akinek ma még eszébe jut egy ilyen rendezvényre elmenni, így, nagypénteken.

 

Nagypéntek sem lehet véletlen, kulcsfontosságú nap a világtörténelemben, s itt Magyarországon hatványozottan érezzük, miről is van szó. A magyar költészetben hány „nagypéntekes” költő, író van, akiknek csak igen soká jött el a húsvétvasárnap… mégis „fati partus” mindenki, aki életét az irodalomnak és a költészetnek szenteli, bármely időkben is.

 

Amikor fölérek a terembe, ismerős arcok mosolyognak rám: K.O. műhelyes tagok, akiken látszik a szervezéssel járó izgalom és feszültség, egy-két főiskolai tanár, hallgatók, fiatalok. Az asztalok ismét roskadásig rakva étellel-itallal, hiába, ez is kell, nem csupán egy-két órára jöttünk. Körös-körül a falakon a versek és a képzősök festményei, grafikái.

 

Családias a hangulat, jönnek-mennek az emberek, minden előadás után tartanak tíz-tizenöt perc szünetet. Hajnalban kávét kínálnak a szervezők. Néhány elszánt hallgató egész nap ott tartózkodik az Ifjúsági Házban, próbálnak végig ébren maradni, nem mindenkinek sikerül, de itt senki sem botránkozik meg egy-egy békésen szundikáló bölcsészen.

 

A program igen változatos, mindenki megtalálhatja az ízlésének és érdeklődésének megfelelő előadást: szó esik a magyar punk kultuszszövegeiről, a női hang poétikájáról, a fiatal kortárs költészet szakralitásáról, Dsidáról, József Attiláról, a mitológiai költészet és a csillagászat kapcsolatáról.
 Az előadók között igen fiatalok is szerepelnek, mint Magolcsay Nagy Gábor, aki 150° című első kötetéről beszél, mely a Palatinus Kiadónál látott napvilágot. Ütős versek, idegenek, maiak, a költő fiatal kora ellenére komoly és alázatos. Szaladnak az órák, fogynak a szendvicsek, a borok és a kávék. Jövök-megyek én is, az embernek muszáj egy ilyen hosszú program során időnként átmozgatnia magát.

 

Mire visszaérek egy göndör fekete hajú, villogó szemű fiú uralja a terepet, aki szerényen elhallgatja, hogy az Irodalmi Jelen egyik szerkesztője. Olvas…, de nem csak saját verseit – pedig több kötete van már –; egy sokáig elfeledett század eleji ifjú költőtől, Békássy Ferenctől idéz fel néhány megkapóan szép verset. Aztán a saját műveiből is hallhatunk egy kis csokorra valót, légiesek, erdő-szagúak és bájosak, nagy tetszést aratnak, még kérik, olvasson tovább. Aztán a köteteiből osztogat, nem egy lelkes bölcsész dedikáltat…

 

Az utolsó egy-két órát a Spanyolnátha uralja. Irónia, humor, szójátékok, performance-szerű felolvasás és sok-sok nevetés, beszólás, kiszólás… Berka Attila, Puskás Balázs és Székelyhidi Zsolt föllépésével százszázalékosan interaktívvá válik az est, tetőpontját pedig az utolsó előadó, Bölkény Gábor felolvasásakor éri el. Nagy tapsvihar, a fáradt, álmos arcokon öröm suhan át, megcsináltuk, 2010-ben sem vallott szégyent az egri 24 órás interaktív líra!

 

 

Csepcsányi Éva

 

Safranka János fotói: