A következő apró meglepetés az Ilona-kápolna romja, aztán bő kilométer után a Kinizsi-forrás a tálodi kolostorrommal. Ma ehhez egy cserkészcsapat is járt, és milyen kicsi a világ: abból az ott táborozó bandából egy évvel később került ide a kollégiumba egy lány, Rékával egy szobába.
A hely maga igen furcsa: egy időtlen, sehova sem illő, meseszínhely-forrás. Nagy kőmedence, a közelében faltöredék, és mindenhol kitáblázva, hogy mi micsoda.

Kék - 12.

Előzők: Kéktúra 

08. Kab-hegy eh.

Itt sem a domborzattal volt gond, mert a hegynek sokkal meredekebb az a fele, ahol lemásztunk utána. Az Úrkút felőli oldal nagyobbik része kellemes, lankás műút, a végén egy kis emelkedővel és kész is, még csak nem is hosszú szakasz.
Az első afférunk a 150 méhcsaláddal támadt, akiket a műútról letérve a kék ösvényen helyezett el a gazdájuk, szépen ki is volt táblázva, hogy ki ő, címmel, telefonszámmal, úgyhogy fölhívtam, hogy ez itt most mi.
Szeretném hangsúlyozni, bekeretezni és kétszer aláhúzni, hogy hiába a mi utunkba rakták azokat a méheket, és jogos, hogy nem örültünk neki, a hangnem akkor is végig szigorúan ÉRDEKLŐDŐ volt, és NEM TÁMADÓ. Meg is lepődött a férfi, és viszonylag zavartan magyarázkodni kezdett, hogy ő engedéllyel rakta oda őket, és hogy kicsivel odébb, a műúton továbbhaladva bőven ki is tudjuk kerülni őket. A beszélgetés végére már egészen megsajnáltam. Valószínűleg semmi olyat nem csinált egyébként, amit ne engedtek volna meg neki, pont ez a baj. Azt hiszem, hogy itt sokkal magasabb fokú tudatlanságról és érzéketlenségről volt szó okos emberek részéről, akik mindenféle dolgokról dönthetnek. Legalábbis én nem raknám ki a telefonszámom a szomszéd fára, ha orvméhészkednék egy kéktúra ösvényen.
Ezután kiértünk a napos oldalra, és majdnem egy óra volt, mire föl bírtunk kúszni rajta a TV-toronyig. Zsíron sütős, aszfaltsercegtető idő volt, árnyéktól árnyékig vonszoltuk magunkat, és sokszor kellett megállni, hogy a következő árnyékig lelkesedést erőltessünk magunkra. A térkép nem jelöli a pecsétet, de a vadászházat igen, és a pecsétes fa is elég figyelemkeltő az út szélén.
Megváltás végre ráfordulni innen a hegyre, aztán az árnyékosabb ösvényen hamar fölértünk a panorámás ebédlőnkbe. Kis kilátó padokkal, és az első hely Pest felől, ahonan látszik itt-ott a Balaton! Mégis csak haladunk valamennyire, már látszik a Balaton! Mondjuk, az azért némi riadalomra adhatott volna okot, hogy Nagyvázsony viszont nem látszott, de ez akkor eszembe se jutott. Ebéd, meg a vicces kedvű, nyelvtanbajnok motorosok után (akik szerint hülyeség, hogy mi itt gyalog próbálkozunk bármivel is: "ez nem egy kicsit nomád?") továbbindultunk az emlegetett meredek oldalon.

09. Nagyvázsony

Hosszú-hosszú, majdnem egyenes út vezet le a faluba, sőt a K+ ösvény teljesen az is. Előbb mesterséges nyiladékokon halad keresztül, aztán a pusztában. Az erdő a térkép szerint csak nappal járható, erre majd figyelj oda. (Gondolom, este lőnek. Biztos, hogy vadakban gazdag hely, mert lehetett érezni a szagukat.) Tényleg más szagú egy sűrűn lakott erdő, és más a "turistás", és ez érezhetően "lakóerdő" volt. Ezen kívül halálra rémítettük egymást egy őzikével.
Kiértünk egy kis mezőre, közepén bozóttal, Réka ebben kezdte keresni az utat, én meg a szélén vártam a fejleményeket. Közben beszéltünk. Egyszer csak hallom, hogy tőlem úgy három méterre valami iszonyúan csörtetni kezd a bokorban: egy állat készül kitörni. Szegény, borzasztóan rákiabáltam ijedtemben, erre kiugrott a bokorból, és majd' a lábát szegte, úgy iszkolt ellenkező irányba. Akkor láttam, hogy egy őzike. Jó nagy darab volt, ha felém kezd futni, akkor biztos nem becézem így. Réka meg a bozótból rohant utánam, mert azt hitte, hogy megijedek, elfutok, aztán nem találjuk meg egymást. (A telefon itt smafu, a 99%-os lefedettség nagyobb városi legenda, mint a csatornában élő krokodilok.) Csak azért nem futottam el egyébként, mert nem hagyok magára sehol senkit, aki velem van. Ott álltam földbe gyökerezett lábakkal, és mire Réka előjött, már borzasztóan szégyelltem, hogy ilyen ügyet csináltam egy őzikéből. Ezután változott meg a vadakhoz való hozzáállásom. Most tanultam meg, hogy csak legvégső esetben mennek neki az embernek, és az igen ritkán következik be. (Jövőre ugrunk majd szintet, amikor találkozunk a klasszikus "anyakoca a kismalacokkal jön szembe az ösvényen" esettel, de az még legyen meglepetés, elöljáróban annyi, hogy nyugtalanító dolog, de a híresztelésekkel ellentétben nem halálos.) Egy egészséges állatnak jobb dolga is van, mint emberekkel paktálni, a beteg állatok meg nem az ilyen forgalmas részeken laknak, ezt elhiheted. Ami ma Magyarországon előfordulhat méretesebb emlős, attól egy percig sem kell félni, ha nem keresed a bajt. Később az egyik kedvenc sportunk lett a vadlesés, én pedig soha többé nem kiabáltam semmire.
A faluba érve igen különös szállásra sikerült szert tennünk Vágvölgyi Lujza portáján. Teljesen hivatalos szálláshely Nagyvázsonyban (én is az interneten találtam meg a telefonszámát), csak éppen akkor költözött vissza valahonnan. Azóta biztosan elrendezte a dolgait, és lehet nála szobát kivenni, de amikor ott jártunk, elég nagy felfordulás volt. A szobákat is csak megmutatta, hogy egyébként ilyen is van nála (máskor) kiadó. A kertben viszont voltak sátorhelyek, így ott kaptunk először szállást, végül, amikor este kiderült, hogy megint nagyon fázunk, behívott a házba ingyen. Nagyon sokáig beszélgettünk aztán, úgyhogy késői fekvés és keserves reggeli ébresztő lett belőle. Viszont mindig érdekes olyan emberekkel tölteni az időt, akik az átlagtól eltérően gondolkoznak, még akkor is, ha nem mindenben értünk egyet. Ezen kívül lakott egy cinege a postaládájában, amit reggel elmenőben még megnézhettünk.

10. Csicsói eh.

A kialvatlanság végül az egész következő napra rásütötte a bélyegét, de azért ma is akadt néhány dolog, ami legalább egy időre feledtette a nyűglődést.

Az első ilyen mindjárt a pálos kolostorrom Nagyvázsony határában. Ez is egy olyan hely, ahol ha fogékony vagy spirituális élményekre, akkor biztosan lesz részed bennük. Pláne ha te is átmeneti napszakban jársz erre, mint mi. Ha pedig csak a látványra vagy fogékony, akkor még inkább ajánlanám, hogy a faluban járva ide is nézz ki, mert minden csodát és belemagyarázást lefejtve, igen hangulatos hely, kicsit odébb a lakott területek zajától. Főleg reggel és minden bizonnyal naplementekor is.
A következő apró meglepetés az Ilona-kápolna romja, aztán bő kilométer után a Kinizsi-forrás a tálodi kolostorrommal. Ma ehhez egy cserkészcsapat is járt, és milyen kicsi a világ: abból az ott táborozó bandából egy évvel később került ide a kollégiumba egy lány, Rékával egy szobába.

A hely maga igen furcsa: egy időtlen, sehova sem illő, meseszínhely-forrás. Nagy kőmedence, a közelében faltöredék, és mindenhol kitáblázva, hogy mi micsoda.
Ilyen látnivalókat kínál a Kék Nagyvázsony környékén. Érdemes gyalog is bejárni és végignézni mindent, ha egyszer bármi okból ide tévednél, mert ezekre a helyekre nem visz autóút.
A nap többi része egy nagy forró levegőtömb volt. Egy idő után elfogytak a látnivalóként kínált források, romok, fura állatok, és végül el az árnyékok is. Ezután úgy nehezedik rád ez a tömb, mintha két táskát cipelnél betoncipőben. Hangulatnak se jó, a gondolatok ugyanúgy vonszolják magukat, mint a tested. Ráadásul ma már nagyon nehezen sikerült szállást intézni: közeledtünk a Balatonhoz.
Fordult a helyzet, itt már nem a szállásadók voltak kiszolgáltatva a turistának, pont fordítva: ha a Balaton mellett akarsz aludni, akkor fizess! 2008 nyarán ezen a környéken 3000Ft/fő/éj alatt nem tudtunk szálláshoz jutni, és gyanítom, hogy ezekkel is igen jól jártunk. Kivétel Keszthelyen a kemping. Az azért olcsóbb.
A csicsói kulcsos ház pedig egy komoly, újnak kinéző üdülőkomplexum, felzászlózva, kitáblázva, de mi csak ebédeltünk a kapujában, aztán odébbálltunk. Hátul az "okosban" viszont írok elérhetőséget, mert egy egész évben nyitva tartó, igazi erdei iskola ez.

Előzők: Kéktúra