A lány ettől kezdve gyümölcsön és zöldségen élt. Az első próba előtti napon nem is evett, s az éhségtől és a gyengeségtől szédelegve támolygott be az operaház öltözőjébe. Remegett az idegességtől, hiszen indulás előtt a mérleg az előírtnál még mindig kilencvenöt dekával többet mutatott.

Magyar Csaba
Kilencvenöt deka

A negyvenhat kilós, törékeny balerina szinte siklott a levegőben. Finom fátyolruhájában olyan volt, mint egy szabadságtól és tértől megrészegült sirály, önfeledten, a gravitációt legyőzve szárnyalt a zenére. Az utolsó ütemek után a kimerültségtől és a boldogságtól szinte megsemmisülten fogadta a közönség ünneplését.
A lány évek óta kitartóan, megfeszített akarattal, mindent a táncnak alávetve készült a sikerre, mégis alig tudta elhinni, amikor a világhírű Hodorov menedzsere őt szemelte ki a sztár következő partneréül.
Noha Hodorov már túlvolt pályafutása csúcsán, vele dolgozni még mindig egyet jelentett a hírnévvel. A táncos menedzserének egyetlen kikötése volt, Hodorov partnere nem nyomhat többet negyvenhárom kilónál.
A balerina tisztában volt azzal, hogy csupa izom, zsírtalan testéről néhány dekát is csak keserves megpróbáltatások árán tud lefaragni, hiszen a mostani súlyát is csak rendszeres koplalással volt képes tartani. Ám a csábítás ellenálhatatlannak bizonyult, a világhírű művésszel táncolni csak a kiválasztottaknak adatott meg.
A lány ettől kezdve gyümölcsön és zöldségen élt. Az első próba előtti napon nem is evett, s az éhségtől és a gyengeségtől szédelegve támolygott be az operaház öltözőjébe. Remegett az idegességtől, hiszen indulás előtt a mérleg az előírtnál még mindig kilencvenöt dekával többet mutatott.
A nagy Hodorov barátságosan mosolyogva várta a színpadon, a balerina mégis úgy érezte, az alakját méregeti. A rendező néhány percig az elképzeléséről beszélt, aztán elkezdődött a próba.
A balerina egy szólóval indított, majd néhány forgással kecsesen odatáncolt a színpad bal oldalán belépő Hodorovhoz. A Halál és kiszemeltje egymás körül kergetőztek, míg Hodorov egyszerre átfogta a lányt, s felkapta a levegőbe.
A világsztár arca már a mozdulat közben összerándult az indulattól. Azonnal jelezte, hogy félbeszakítja a próbát.
- Maga olyan, minta az ólom – jelentette ki megvetően. – Ilyen körülmények között nem tudok dolgozni. Nem vagyok súlyemelő.
A próbának végeszakadt, Hodorov feldúltan elviharzott, míg a menedzsere és a rendező kezelésbe vette a balerinát.
A lány megszégyenülten és leverten lépett ki az épületből. Az éhségtől sajgó gyomorral indult el a sugárúton. Reménytelennek érezte a helyzetét. Másfél hónap alatt önmagát sanyargatva alig több mint két kilót tudott csak leadni, most pedig egy hetet kapott, hogy hozza a szerződésben kikötött súlyát.
Húsz perce bolyongott céltalanul, amikor meglátta a cukrászdát. Nem is emlékezett, mikor evett utoljára édességet. Hirtelen sürgető, ellenálhatatlan vágy fogta el. A hátsó részen, a fal mellett talált egy üres asztalt. Meleg volt bent és süteményillat.
A balerinát ismeretlen erők ragadták magukkal. Sorban rendelte és habzsolta be a krémeseket, a gyümölcsös, csokoládés és kókuszos tortaszeleteket. Nem bírta abbahagyni, pedig a szokatlan megterheléstől gyöngyözni kezdett a homloka.
Amikor újabb négy krémest rendelt, a pincérek laposan összenéztek. Még sohasem láttak ehhez hasonlót.
A balerina pedig csak evett és evett, egészen addig, míg elsötétült előtte a világ.
 

Eszkimó

Kassai megpróbált nyugalmat erőltetni magára. Megigazította a nyakkendőjét, majd belépett az ajtón. Az üvegablak mögött gubbasztó hivatalnoknő alaposan végigmérte, amitől visztketni kezdett a nyaka.
Biztosan látszik rajtam, hogy elmúltam harmincöt, vörösödött el a férfi. Ennek ellenére megpróbált mosolyogni.
- Az alkalmassági igazolványomat szeretném meghosszabbítani. Még egy hónapig érvényes, de gondoltam, jobb, ha korábban eljövök – köszörülte a torkát Kassai, hogy ezzel leplezze hangja remegését.
- Az orvosi igazolásokat – vakkantotta a kontyos tisztviselőnő, fel sem emelve tekintetét a gép mellől. Kassai idegesen kotorászott a mappájában, majd becsúsztatta a papírokat az üvegablak aljára vágott nyíláson.
- Itt az áll, hogy maga rövidlátó – szögezte le a hivatalnoknő, mintha Kassai valami szabálysértést követett volna el.
- Már kitűzték a lézeres korrekció időpontját – védekezett a férfi. – Néhány hét és ismét  tökéletes lesz a szemem.
- Meglehet. A csigolyakopása miatt viszont nem végezhet nehéz fizikai munkát.
- Eddig inkább az eszemet próbáltam használni – élénkült meg Kassai. 125-ös az intelligenciahányadosom. Csak akad valami ezentúl is.
- Hát ebben alaposan téved. Január óta új kvóták léptek életbe. A túlnépesedés miatt már csak a lakosság legintelligensebb két és fél százaléka folytathat szellemi tevékenységet. Fél éve még én is asztrofizikusként dolgoztam, most pedig a magafélékre kell az időmet pocsékolnom – mondta a tisztviselőnő dühösen csillogó szemmel.
- Túl sok az eszkimó, itt az ideje megritkítani az állományt – tette hozzá vészjóslóan.
- A genetikai teszteredményei sem mutatnak semmi különöset. Olyan maga, mit egy szürke egér – folytatta. – Gyereke van?
- Még nincs. Nem volt rá idő, de tervezzük – rebegte Kassai.
- Jobb, ha elfelejti! – ikszelt ki egy rubrikát a hivatalnoknő. – Maga kémiai kasztráción fog átesni. Nem érdemes szaporítani az ilyeneket.
- De nekem azt mondták, 125-tel korlátozás nélkül át kell, hogy menjek – próbálkozott a férfi.
- Ne vitatkozzon velem, mert mindjárt feldühödök. Örüljön a szerencséjének, hogy nem altatják el. Tett bármi említésre méltót valaha életében?
Kassai a marketingosztályon eltöltött évekre gondolt. A legnagyobb elismerést egy szintetikus húspótló szlogenjéért kapta. Azt is évekkel azelőtt.
- Nem nagyon – felelte megtörten.
- Na látja – mondta a tisztviselőnő. – Nem érdemes játszania a nagyokost.
- De mihez kezdhetek egyáltalán?
- Az biztos, hogy ezekkel az adottságokkal nincs sok lehetősége. Javaslom esetleg a gyógyszerkísérleteket, és mostanában a tehetősebbek egyre több emberi házi kedvencet vesznek magukhoz. Ha kibírja egész nap négykézláb, egész jól megélhet belőle. És természetesen választhatja az altatást is. Garantáltan fájdalommentes, ráadásul állami pénzen hamvasztják el.
A férfi nem válaszolt. Habár eddig sem voltak túlzott elvárásai, arra azért mégiscsak számított, hogy az alkalmassági igazolványát meghosszabbítják. A tisztviselőnő szórakozottan kopogott tollával a pulton. A lehorgasztott fejű férfit méricskélte.
- Van egy ajánlatom – szólalt meg végül. Az Űrhivatalban önkénteseket keresnek a Reménysugár nevű bolygón létesítendő kolóniába. Három fényévnyire van innen, és mellesleg ez az égitest volt az utolsó felfedezésem – jegyezte meg némi melankóliával.
 – A legfőbb szempont, hogy a kolóniában teljes legyen a genetikai lefedettség. Ha vállalja, a kasztrációtól is eltekintünk. Azért az tudnia kell, arrafelé folyton dögmeleg van, és meglehetősen kénes a levegő. Ezzel együtt valószínű, hogy tíz-tizenöt évet simán lehúzhat. Addigra meg már úgyis ötven körül jár. Mindenesetre odaát semmi más dolga nem lesz, minthogy életben maradjon. Nem rossz perspektíva, igaz? – mosolyodott el először a tisztviselőnő. – Na, mit szól hozzá? Ha érdekli, itt írja alá.
Kassai nem sokáig gondolkodott. Miközben a jelentkezési lap aljára kanyarította a nevét, megszűnt a kézremegése. Még az sem jutott eszébe, mit mond majd otthon.