Így kóboroltunk a pusztában, amíg egyszer csak erdőt nem értünk de sajnos ez sem segített rajtunk sokat. 2008 nyarán elhanyagolt, rosszul járható szakasz, ráadásul esők után. Azt hittük, az Ötvös megváltás, de végül is a hét baklövése lett.

Kék - 19.

Előzők: Kéktúra
 

02. Sümeg

Amennyit láttam belőle, kellemes, élhető kisváros, vacsorát is találtunk benne, ezzel végképp meg lettem győzve. Látványosságként egyértelműen a vár az első, ami az ember eszébe jut, de láthatunk Sümegen nagy barokk templomot Maulbertsch freskókkal, lovastanyát, vagy akár a Mogyorós-dombot, 

ahol laktunk, a képen pedig ötezer éves kovakőbánya. Szép hely sétálni, érdekes kavicsok állnak ki a földből, amik szép színűek a lemenő nap fényében. Ha kimész a geológiai bemutatóhelyre (ami szerintem egy ifjúsági tábor is egyben – ez volt a szállásunk), akkor szerintem akad ott valaki, aki elmeséli ugyanezt tudományosan is. A település ötezer éve lakott, úgyhogy kompetensek az ügyben.
A templomba nem tudtunk már bemenni, ami különösen Ferencet érintette rosszul. Szegényt azzal hajtottuk egész nap, hogy jöjjön csak, majd Sümegen megnézzük a freskókat. A mai napig furdal a lelkiismeret, bár bevallom, hogy aznap nem aludtam miatta rosszul. (Milyen jókat aludtunk milyen elképesztő helyeken!)
Este annyiból volt ünnepi a helyzet, hogy hozzájutottunk fejenként egy egész pizzához, ami akkor főtt ételnek számított. Itthon csak hobbi, hogy legyen mitől hízni, de ott maga az ünnep.
Végül korai fekvésre emlékszem, mert másnapra huszonkilenc kilométer volt előirányozva.

03. Kisvásárhely

Igaz, ebből az első négy és felet lecsaltuk, mert „hülye, aki a műúton gyalog megy”. Mert elütik. Ahol találunk egyéb lehetőséget (másik út, valamilyen jármű), a mai napig sem merészkedünk az autók közé. Cserébe a legtöbb várhoz, kilátáshoz fölmászunk, még ha kitérő is. Szerintem így érdemes csinálni.
A busz csak a bekötőútig vitt, mert Kisvásárhely egy ötvenöt fős törpefalu, és a térkép szerint ugyan létezhet olyan busz, ami bevisz, de a miénk nem az volt. A maradék másfél kilométer aszfaltoson viszont nem járt egy lélek se, sétaút vezetett a településre.
Arra emlékszem még, hogy itt találkoztam először az "európai falu" meg a "leader közösség" fogalmával. Korábban kisebb falut sem láttam ennél, így ez a kombináció végkép figyelemfelkeltő volt. Az egyetlen látnivaló, amire emlékszem, az a harangláb, amire a pecsét volt fölszerelve, pedig több érdekesség is akad. Az "okosba" írok néhány dolgot, amit most találtam az interneten, elöljáróban csak annyit, hogy szerintem nagyon is rászolgált az "európai falu" címre.
Egyetlen bácsival találkoztunk itt, akitől megtudtuk, hogy tiszta időben látni a sümegi várat a Kőszegi-hegységből, aztán nagy nehezen elbúcsúztunk (mert ennél sokkal több mindent is mondott, elég hosszú időn keresztül) elindultunk a pusztába.

04. Ötvös (vá.)

Nézem vissza a képeket, és szinte érzem megint, ahogy éget a nap. Menni is keserves, de megállni rosszabb, mert akkor csak ülsz a napon, és nem haladsz. Az ilyen részekhez kellett a türelem, mert ezeken is túl kell jutni valahogy, de ha most kezdesz túrázni, semmiképpen nem ajánlanám elsőre az ilyen pusztában vezető szakaszokat. Ha mégis, nem nyár közepén. Itt aztán a saját bőrödön érezheted, nem olyan kicsi ez az ország!
Így kóboroltunk a pusztában, 

amíg egyszer csak erdőt nem értünk de sajnos ez sem segített rajtunk sokat. 2008 nyarán elhanyagolt, rosszul járható szakasz, ráadásul esők után. Azt hittük, az Ötvös megváltás, de végül is a hét baklövése lett.
Összesen két kilométer kitérő oda meg vissza a nagy semmiért, mert a vasúti építkezés miatt elvitték az állomásról a pecsétet. Potyára mentünk, a nap meg tűzött. A hab a tortán pedig egy félmeztelen, hosszú szőke hajú, kigombolt bőrnadrágos „falusi rokker” fickó volt. Fogalmam sincs, hogy honnan ólálkodott elő, mit akart ott, de ahogy az elején is emlegettem, itt örültem legjobban annak, hogy Ferenc velünk van.
Mindegy, legalább megebédeltünk. Közben centiről centire húzódtunk a nap elől az eresz alá, a bőrnadrágos meg tovább sündörgött körülöttünk. Szeretett volna beszélgetni szegény, de nem voltunk fogékonyak erre.

Előzők: Kéktúra