Nagy-mezőn futnak össze a különböző színű ösvények, és a kirándulók, piknikezők, az apukájukkal focizó kisfiúk hada után hamarosan jönnek a régi bányák is. Egészen filmbe illő, fehér és sima sziklás táj, furcsa árnyalatokkal, és még furcsább formákkal.

Kék - 16.

Előzők: Kéktúra

19. Vállus

Megint a szokásos Balaton felvidéki dűlők következtek, most éppen Lesenceistvánd fölött: szép és gondozott, általában szőlős, de jelzés sehol. A napi átlag egy eltévedés után felüdülés az erdőbe érni végre, ráadásul ma egy egészen furcsa házhoz keveredtünk, mintha itt is valami remete lakott volna. Legalábbis az volt az érzésem, hogy figyelnek, de nem láttam senkit, pedig ott kétszer is el kellett mennünk. Utána meglett az egyetlen olyan fa, amin árválkodott egy jelzés, ekkor az is kiderült, hogy az előbb kábé fél méterrel hibáztuk el a helyes ösvényt. Olykor igen kevésen nagyon sok múlik: nagyjából két kilométer kitérőt tettünk miatta. Visszanézve szép kilátás nyílik még innen a Szent György-hegyre, mögüle pedig a Gulács kandikál ki, de a tegnapi kalandok után ez nem hatott meg túlzottan, így arra sem ingerelt, hogy sokat ábrándozzak. A Gárdonyi-dűlőn végleg búcsút intettünk a balatoni hegyeinknek, aztán átügettünk a műúton Zala megyébe. Itt újra az erdőbe vettük magunkat, hogy Keszthely határáig már csak Vállusban jöjjünk elő onnan. A faluban letelepedve előkerült aztán a badacsonyi mandula, meg valami alma, amit szintén az út mentén szedett Réka, és találtunk még egy boltot is, ahol innivalóhoz jutottunk, pedig ez egy icipici hely.

20. Keszthely (vá.)

Az út mentén szerzett tízórai után viszont még korai volt a pihenő és hosszú a hátralévő út, úgyhogy elég gyorsan továbbálltunk. (Kellemes kis falu volt ez, de Keszthely azért sokkal izgalmasabbnak ígérkezett.)
Újabb erdő következett, de korántsem egyhangú terep: elég sok minden ébren tartotta a figyelmünket. Beszélgetés közben vadat lestünk, aztán találtunk a hegytetőn (az erdő közepén) egy villanypásztorral elkerített kukoricást is, később pedig egy hangulatos kis lőteret a város közelében, ahol megebédeltünk.
Közben azt is sikerült kiötölni, hogy nem a Kéken vonulunk be Keszthelyre, hanem elmegyünk megnézni a mészkőbányákat, és az oda vezető S+ jelzés majd ugyanúgy levisz utána a városba is. Csak ajánlani tudom ezt a kis kitérőt, mert nagyon szép és izgalmas hely, jól jelzett és használható utakkal. A Nagy-mezőn futnak össze a különböző színű ösvények, és a kirándulók, piknikezők, az apukájukkal focizó kisfiúk hada után hamarosan jönnek a régi bányák is. Egészen filmbe illő, fehér és sima sziklás táj, furcsa árnyalatokkal, és még furcsább formákkal. 

Aztán ha itt kijátszottad magad, akkor már hamar le lehet érni előbb Gyenesdiásra, aztán Keszthelyre.
Ez még nem is volt olyan nagy feladat, csak aztán át kellett ügetni a város túlsó felére, mert ott volt a kemping. Itt mire helyet kaptunk és fölállítottuk a sátrat, addigra eleredt az eső. (Szerencsére sem hosszú, sem intenzív nem volt.) Utána viszont miénk volt az egész part! Barátot is szereztünk, egy fura büfés-bármixer személyében, a strand bárjában. Kaptunk is tőle "véres agy" koktélt,  és végre sikerült hozzájutni egy hamburgerhez. Ezek ajándékok voltak, de aztán még egy másik körre is befizettünk, mert igen éhesek voltunk, sőt aztán még egy, vagy talán két körre is már bent a városban, este. Másnap irány Zalaszántó, az utolsó nap végcélja ezen a héten, majd onnan kimentenek minket.

21. Hévíz

A Keszthelyről Hévízre vezető út az egyik legkellemesebb az összes közül. Domborzat szempontjából egyáltalán nem bántó, viszont látványnak igen szép, és ami megkülönbözteti az összes hasonlótól: egy jó minőségű, aszfaltozott bicikliút. Van rajta ugyan forgalom, de bőven elfértünk mindannyian.
Ráadásul tökéletes kirándulóidőnk volt: szépen besimult felhős, szürke ég, 18-20 fok nyári hűvös, eső viszont egy csepp se. Tiszta turistakényeztetés. A városba érve a tó volt mindjárt az első, amibe belebotlottunk, és csak aztán jutottunk a központba. Előbbinél ábrándozni, utóbbiban kávézni kellett mindenképpen. A település maga inkább bazározásra termett, mintsem művelődésre, bár a tó és a hozzá tartozó fürdő igen nagy múltú helyek. Ezek történetébe lépten-nyomon belebotlik az ember, és érdemes is nézelődni meg olvasgatni, mert 200 évről van mit. Ezt megteheted egyrészt a térképből, ezen kívül számos információs és emléktábla gondoskodik róla, hogy kellőképpen tájékozott légy.
A városból kiérve még találsz római sírt is igazi régi rómaival (vagy legalábbis van ott egy csontváz bezárva); elég hátborzongató egy halottat föld fölött látni, de érdekes, persze. Ezen kívül még az egregyi templomot érdemes mindenképpen felkeresni a környéken.

Nagyon békés, jó hangulatú kis hely, és nagyon szép a kilátás is. Egyébként sokszor láttuk még ezután is, mert ha Nyugat-Magyarországról tartottunk hazafelé autóval, akkor a szemközti 71-esen mentünk el a Gyöngyösi csárda előtt, és arról az oldalról a kis templomra igen jó kilátás nyílik, főleg esténként, amikor szépen ki van világítva.

Előzők: Kéktúra