Ezután hosszú, "egyhangú" menetelés következett, ami azzal kezdődött, hogy Ferenc leesett a hegyről lefelé menet. Vérfagyasztó látvány, mondhatom. Valami kő kicsúszott alóla, ő meg gurult tíz métert lefelé, aztán fölkelt, és nem volt semmi baja. Talán csak a tenyerét horzsolta le kicsit, de nézni is borzasztó volt.

Kéktúra - 18.

Előzők: Kéktúra

00. Zalaszántó

Kicsivel több, mint egy hónap telt el, és jött újra a jól bevált "nulladik nap". Most a visszajutást is szülői segítséggel intéztük, a csapat pedig kiegészült egy Ferenccel. Ferenc Réka barátja (2008 nyarán), egy nagy, igen békés fiú, aki elrettentett minden félmeztelen, kigombolt bőrnadrágos, hosszú szőke hajú "falusi rokker" bácsit, mert csak az látszott rajta elsőre, hogy nagy. De ezek a dolgok nem Zalaszántón történtek, ezért később részletezem. Ami a falut illeti, eddig csak a pecsételős kocsmával szemben lévő büfé hamburgerét tudtam alaposabban tanulmányozni, ma este viszont még kimentünk sátorállítás után, hogy egy kicsit alaposabban is szétnézzünk. Itt is van minden: régi malom, romos pici kápolna, naplemente a templom tornyából (föl lehetett menni), és a Rezi vár, amire nem lehet elégszer visszanézni a völgyből. Este olyan kempingben aludtunk, ahol rengeteg macska volt, hangulatában pedig annyira hasonlított a zirci kempingünkre, hogy a következő évben egy „sztorizgatás” alkalmából össze is zavarodtunk Rékával, mert teljesen összemosódott a két hely és a két este.
Az éjszakánk nagyon hideg, és nekem még most sincs rendes hálózsákom, de az éghajlaton kívül másra igazán nem panaszkodhatok. Elsőrangú hely: álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi jó kemping működik az országban.

01. Sarvaly - eh.

Korán indultunk reggel, egyrészt mert hamar fölébredtünk a hidegtől, másrészt már előző hét végén kinéztük magunknak a sztúpát a Rezi várból. (Ott aztán művelődünk majd buddhizmusból is.) Az első mutatvány mégis a Derék-hegyről nyíló kilátás a környékre, ami egy kertes-nyaralós övezet, sok szőlővel és gyümölcsössel. Sétálásra termett, hangulatos hely, tetején a hófehérre meszelt Szent Donát kápolnával.
A térkép elég küzdelmesnek ígéri az innen a sztúpáig vezető szakaszt, de az út minőségével, és jelzettségével semmi baj. A dombra kellett csak fölmászni. A sztúpához letértünk ötven métert az útról, és ha rajtam múlik, akkor innen az ellenkező irányba indulunk. (Ehhez különleges érzékem van a mai napig.) Szerencsére nem így történt, mert kár lett volna kihagyni.
Ragyogó napos délelőtt volt, szikrázó kék ég, alatta pedig a nagy, hófehér épület, az Emberi jogok parkjával. Utóbbi egy valamivel nagyobb füves tér a sztúpa körül, még nagyobb körben pedig színes imazászló-füzérek lengenek a fákon. 03 Mintha az előbbi jellegzetesen magyar tájból más országba csöppennél, kevesebb, mint egy kilométer megtételével.
Nem mellesleg ez Európa legnagyobb sztúpája. 1993-ban avatta fel a dalai láma, a térképben pedig még többet olvashatsz róla.
Tényleg hatalmas. Muszáj volt megállni kicsit és nézelődni, fotózásra pedig az egyik legingerlőbb hely, a környéken mindenképpen. Közben sütött a nap, a kis zászlókat meg fújta a szél.
Ugyanazt tudom mondani, amit előző héten a kolostorromokról, hogy ha fogékony vagy a nagy szent hangulatokra, akkor itt majd valami biztos megérint.

Engem mondjuk inkább a világrészeken átívelő gondolatok fogtak meg, és hogy esetenként a cselevésnek is lesz egy hasonló íve, aztán Koreából idejön Buddha az erdő közepére. Biztató, mert végül is én kisebb dolgokat szeretnék, hátha akkor azt is meg lehet csinálni. Így aztán pozitív gondolatokkal megy tovább az ember.
Kellett is a lelkesedés, mert nem a nehezén voltunk túl a napnak.
Abban mindenképpen meg kell egyeznem a "Térképrajzoló Emberrel", hogy hosszan csalinkázik az út ide-oda, hol egy mező, máskor az erdő széle, hol a sűrűjébe vesszük be magunkat… De ha olvasod a térképet, nem kell majd megijedni: a Sümeg és Zalaszántó közötti szakasz mára egy elég rendezett, jól jelzett rész lett. (Ha összeveted az írásomat a térképpel, akkor arra ügyelj, hogy mindig a kiírás szerinti iránynak szembe megyünk, így a térképet is visszafelé használjuk.) A Tátikáig legalább is semmi gondra nem emlékszem, és ott is az volt az egyetlen baj, hogy föl kellett mászni rá. Az már keserves, viszont bűn kihagyni. Olyan kilátásban, mint ami itt van, nem lesz már részed egészen a Kőszegi-hegységig. Szerintem tiszta időben még az is látszik innen, viszont Sümeg, a Rezi vár és a Balaton biztosan. Olyan jó kis hely volt, hogy örömünkben megebédeltünk. Urak voltunk ám, mi mindig ilyen „elit” helyeken ebédeltünk: váraink voltak, szép kilátások, hegyek vagy völgyek, tavak, patakok, amit csak akarsz.
Ezután hosszú, "egyhangú" menetelés következett, ami azzal kezdődött, hogy Ferenc leesett a hegyről lefelé menet. Vérfagyasztó látvány, mondhatom. Valami kő kicsúszott alóla, ő meg gurult tíz métert lefelé, aztán fölkelt, és nem volt semmi baja. Talán csak a tenyerét horzsolta le kicsit, de nézni is borzasztó volt. Vigyázz a hegyekkel, nagyon rondákat lehet esni róluk!
Ezután a Sarvaly erdészházig már csak annyi említésre méltó történt, hogy elfogyott a vizünk, ráadásul melegünk volt. Ha volt már részed szomjúságban úgy, hogy nincs lehetőséged inni, akkor tudod, milyen komoly dolog. Nem ez volt az egyetlen ilyen eset és nem is a legrosszabb, de azért amikor elértük a házat, és megtaláltuk a kutat hátul, úgy buktunk rá, mint akik a sivatagból jöttek elő. Ugyanolyan kísértettanya volt, mint Koldusszállás: látszott, hogy van itt élet, szép virágágyásokkal, gépekkel meg kutyával, de nem volt senki a környéken, úgyhogy mi sem maradtunk sokáig. Minél előbb Sümegre akartunk érni, hogy lepakoljunk a szálláson.
Kifordultunk a ház mögül egy igen hosszú, egyenes műútra, és sokáig azon mentünk. Az út szélén két oldalt erdő, közötte messzire ellátni, aztán egyszer csak megismered, hogy amit a két fasor között nézel, az nem más, mint a sümegi vár! Légvonalban öt és fél, hat kilométerre lehetett, és végig azt láttuk, ahogy egyre közeledik és élesedik. Végül a város határában a Mogyorós-dombon szálltunk meg aznap, ami a vár látványán kívül is kínál érdekességeket.
Holmi le, némi lábápolás, aztán indultunk a városba pecsételni, nézelődni.

Előzők: Kéktúra