Mire aztán beértünk a faluba, már csak vonszoltuk magunkat, és igen éhesek voltunk. Közben arról ábrándoztunk, bár lenne egy kis füves tér, közepén kúttal, szélén egy ABC-vel és némi árnyékkal. Azért emlékszem erre ilyen élénken, mert ahogy a falu központjába értünk, ott volt a kis füves tér, közepén a kúttal (ivóvízzel), mögötte ABC, és a fák az árnyékkal. Azóta hiszek abban, hogy amire tényleg szükség van, az úgyis meglesz valahogy.

Kék - 22.

 Előzők: Kéktúra

 

10. Gérce

Bizonyos településeken több az egy főre jutó hülyeség, mint más helyeken... Aznap Gérce volt ilyen, ahol igen sok furcsasággal találkoztunk rövid ott tartózkodásunk alatt. Először is ott volt a „terroristás” szakállas bácsi, aki terepszínű nadrágban mászkált fel-alá a faluban egy (játék) walkie-talkie-val, az első két alkalommal a frászt hozva rám, mert mindig gyanúsan motyogni kezdett, ahogy elhaladt mellettünk. Ezután jött a kocsma. A közakarat nyomására busszal mentünk innen Sárvárra, mert augusztus huszadika ürügyén szét akartunk nézni a városban, és amíg a busz meg nem jött, addig beültünk pihenni. Végül a kocsma olyan kevéssé bizonyult pihentetőnek, hogy előbb a teraszra ültünk ki, aztán már inkább a buszmegállóba, mert sehol máshol nem volt nyugtunk. Itt már nem inzultált senki, úgyhogy a megálló épületén látható hirdetéseket és "itt járt" kezdetű feliratokat nézegettük a busz érkezéséig, közben pedig sírtunk a röhögéstől.

11. Sárvár

Sárvárral egy újabb fejezet ért véget a térkép szerint, és itt csaltuk a legnagyobbat. Szerintem vissza is megyek még lejárni, mert nem hagy nyugodni az a szakasz (12 km), viszont a város miatt megérte. Már csak azért is, mert a várban ünnepi rendezvények voltak, vásárral meg régi ruhás emberekkel, bár ennek majdnem a végére értünk oda. (Először sátrat állítottunk, meg fürödtünk a kempingben.)

Utána azért bejártuk a központot, és kimentünk az állomásra pecsételni, aztán vonatot is néztünk Ferencnek. Ekkorra már eléggé "elhasználtuk" szegényt, bár az időszakos útitársaink közül ő jött velünk a legtöbbet. Végül itt búcsúzott el másnap reggel, mi pedig Rékával ketten folytattuk az utunkat Írott-kő felé.
Aznap azért még elmentünk a gyógyfürdőbe egy esti "mókára", úgyhogy az augusztus huszadika is elég ünneplősre sikeredett. Ha erre járnál, az esti fürdőzés ára elég baráti (2008 nyarán legalábbis), ha még mindig így van, akkor érdemes élni a lehetőséggel.

12. Csényeújmajor

Júniusban még Pest környékén szörnyülködtem sokat a térképet lapozgatva, hogy az egész könyv hátra van, mi meg alig haladunk... Most pedig augusztus vége volt – és az utolsó fejezet. Persze, hogy túl jó mégse legyen a helyzet, egy teljes hét maradt a következő évre az idénre tervezett részből, de Írott-kő már biztos, hogy meglesz 2008 nyarán.
A folytatásban továbbra is beértük napi 20-25 kilométer sétával, de így is már csak három napunk volt hátra. A maival együtt, aminek az első állomása Csényeújmajor, ide pedig a korai indulás miatt jóval a déli forróság előtt ki is értünk.

13. Bögöt

Rövid szünet után Csénye felé vettük az irányt, ahol a hőség hatására már valamivel hosszabb szünetet kellett tartanunk. Éppen a posta előtt feküdtünk a lépcsőn (jó hideg volt a kő), amikor jött a polgármester, úgyhogy összebarátkoztunk vele. Egyebek mellett elmondta a falu látványosságait is, így kifele menet egész listánk volt, hogy mibe kell majd belebotlanunk. A kedvencem a Benedek Elek mesepark, erről viszont a térkép is ír, ahogy a falu végén látható Kálváriáról és a hozzájuk tartozó kápolnáról is.
Csényét elhagyva Bögöt még a nagy melegben is legfeljebb két óra, közben kereszteztük a vasutat Porpác megálló közelében. Ennek egyrészt a neve tetszik, másrészt azóta többször jártam vonattal a környéken, és Csényét meg a majort látva mindig elönt a nosztalgia. Már első alkalommal megismertem messziről is, néhány épületére pedig külön emlékszem. Régi képek villannak fel az utunkról, mintha nem is huszonöt éves lennék, hanem legalább háromszor ennyi. Meglátok egy ismerős falut Magyarországon, vagy akár csak a nevét hallom, és őrült sztorizásba kezdenék, mint egy megvadult nyugdíjas, mert minden helyhez tartozik valami anekdota, amin legalább én borzasztó jól szórakozom. Térjünk is vissza Bögöthöz, mielőtt elszalad velem a szekér.
Megint jó darabon mentünk a forróságban, ráadásul elég ronda, gazos helyen. Amikor innét kiértünk, akkor derült ki, hogy a végig mellettünk haladó bokros rész másik felén fölszántott föld van árnyékkal, de azért mi hősiesen kepesztettünk. Mire aztán beértünk a faluba, már csak vonszoltuk magunkat, és igen éhesek voltunk. Közben arról ábrándoztunk, bár lenne egy kis füves tér, közepén kúttal, szélén egy ABC-vel és némi árnyékkal. 

Azért emlékszem erre ilyen élénken, mert ahogy a falu központjába értünk, ott volt a kis füves tér, közepén a kúttal (ivóvízzel), mögötte ABC, és a fák az árnyékkal. Azóta hiszek abban, hogy amire tényleg szükség van, az úgyis meglesz valahogy.
Az itteni látványosság a templom kerítése volt – és a mobil posta. Előbbinek mindegyik kerítésmezője más-más vallásos motívumot ábrázolt, gyakran igen mókás kivitelben, a kocsiból pedig vettünk bélyeget a képeslapunkra, amit sok kilométerrel azelőtt szereztünk, aztán sok kilométer múlva adtunk végül föl.

 Előzők: Kéktúra