Az ételt sikerült mindig zsigerből elég okosan és aránylag egészségesen megoldani. Alapáru a kenyér, általában egy napra előre elegendő (ha bármi történne). Feltétként igen sok halat ettünk (mert abból van sokféle konzerv), és mindig volt valami friss gyümölcs vagy zöldség. Lehetőleg olyan, ami nem folyik a táskába, ha véletlenül megrohadna. Így jött össze például a tonhalas szendvics nyers sárgarépával és fokhagymával, meg ehhez hasonlók. Édességnek müzli szeletek, mert azok nem olvadnak bele a táskába, mint a csoki. 

Kék - 21

Előzők: Kéktúra

 

07. Káld

Az utolsó látványosság a falu végén ért minket a Mikulás személyében, aki hófehér ruhában jött, és fagyit árult. Réka vett is tőle. 

(Tényleg olyan bácsi volt, mint egy Mikulás; amikor nem a fagyinak van szezonja, biztos ezzel "turnézik".)
Utána jött a már megszokott puszta. Puszta után erdő, aztán megint puszta, majd megint erdő. Igazi természetfotós paradicsom volt: minden kanyarban valami kisemlősbe botlott itt az ember. Találkoztunk nagy, türelmes baknyúllal, láttunk csontokat az út közepén, és Káld határában volt egy szakasz, ami mentén vagy tíz rókalyuk volt harminc méteren belül. Ott már nem időztünk sokat, mert alkonyodott, de aki komolyan gondolja, az szerintem rókát is tud itt lesni, ha van türelme hozzá.
Mi inkább Káldra mentünk, elfoglalni a szállásunkat. Csend volt, sötét és békés, ilyenkor már az éghajlat is jó. Ma nem is mentünk túl sokat, úgyhogy még sétáltunk a faluban este, és ittunk egy sört abban a kocsmában, ahol egy régi húszas van a pultra ragasztva.
Így ért véget a nap, kellemes, hosszú beszélgetéssel mindenféle okos dologról, ami huszonéveseket foglalkoztat.

08. Hidegkúti vadászház

Reggel az egyik első dolog, ami tudatosult bennem, hogy augusztus huszadika van, és nem fogunk tudni ennivalót szerezni, mert csak a kocsmák vannak nyitva. 

Éhezésre viszont nem emlékszem aznap, úgyhogy biztos akadt még némi készlet felhalmozva. Általában az ételt sikerült mindig zsigerből elég okosan és aránylag egészségesen megoldani. Alapáru a kenyér, általában egy napra előre elegendő (ha bármi történne). Feltétként igen sok halat ettünk (mert abból van sokféle konzerv), és mindig volt valami friss gyümölcs vagy zöldség. Lehetőleg olyan, ami nem folyik a táskába, ha véletlenül megrohadna. Így jött össze például a tonhalas szendvics nyers sárgarépával és fokhagymával, meg ehhez hasonlók. Édességnek müzli szeletek, mert azok nem olvadnak bele a táskába, mint a csoki.
Ezeken kívül víz. Rengeteg víz, reggel fejenként legalább másfél liter, ha várható napközben település. Ha nem, akkor akár több is. Sosem üdítő, mindig tiszta víz. Ha nem szereted (van ilyen, egyébként általában én sem), akkor érdemes valamilyen pezsgőtablettát magaddal vinned. Nekünk nagyon bevált: mindenkinek megvolt a kedvenc íze, és voltak hozzá kis fél literes üvegeink, amiket utántöltöttünk a nagyokból, aztán mindenki csinált magának saját "bambit". Folyton ezeket ittuk, annyit, amennyit itthon ülve nem is szabadna, de ha masszív fizikai megpróbáltatásnak vagy kitéve, akkor egyébként sem árt némi vitamin meg energia. Tablettákat nem érdemes cipelni, csak a helyet foglalják, inkább egyél meg igyál rendesen. Akkor is, ha egyébként nem szoktál. Másmilyen élet ez, mint a városban, de hiába nagy kaland, meg "jó buli", akkor sem játék. Ha az erdő közepén rosszul leszel bármitől, előfordulhat, hogy nem lesz senki, aki kihúzzon onnan, vagy nem lesz térerőd, hogy kimentesd magad. Kár keresni a bajt.
Visszatérve a Kékre... Káldot elhagyva, most olyan terepen futott az ösvény, ami bőven szolgált erdészeti látványosságokkal. Szépen ki is van táblázva végig az út mentén, hogy mi mellett mész el: általában több száz éves tanúfákról van szó, de akad itt emlékmű, sőt még sírhely is, mind olyan embereké, akik sokat tettek a környékért vagy az erdőkért általában.
A falutól aztán egészen az erdészházig vezet a jó minőségű erdészeti út, igaz, a Kék egy rövid szakaszon letér róla, de aztán ugyanoda fut vissza.
A vadászházat pedig csak akkor tévesztheted el, ha igen nagy tehetséged van az ilyesmihez. Hatalmas épület, kis mellékházikókkal, nagy füves udvarral,

rajta a 200-300 éves tölgyek csonkjai... Sajnos ezek a fák kipusztultak, amióta a "Térképrajzoló Ember" erre járt, ha jól tudom emberi mulasztás következtében, 2005-ben. Erről akkor értesültünk, amikor egyszer csak jött egy busz, leszállt róla vagy negyven ember, nyomukban pedig a tegnapi gazdánk! Ő volt az idegenvezető, és egy erdei túrát tartottak. Ez ebben a formában elég bizarr volt, de amikről beszélt, azt érdekes volt meghallgatni. Nem is indultunk tovább, amíg ők el nem mentek.

09. Rózsáskerti erdészház

Furcsa dolgokat produkál az utunk. A nyakamat tettem volna rá, hogy a Hidegkúti ház egy viskó lesz, a Rózsáskerti meg palota, de fordítva történt. Előbbihez még valami konferencia-hely is van, a másik meg egy kidőlt-bedőlt pici házikó. A kettő között pedig ott a sok erdei látványosság: van itt védett őserdő, kísérleti területek, banya-fa meg neves "erdős emberek" sírjai és emlékművei. Igazi erdő kiállítás, de az útról ne térj le! Amúgy sem illik, és védett helyeken nem is szabad, bár az országnak ezen a felén ezt sose láttam kiírva.
A két pecsét közötti út egy majd' öt kilométeres egyenes, közben az "erdő kiállítással", a rózsáskerti háznál pedig egy kanyar után ki is érsz újra a pusztába. Igen szép kilátás nyílik innen Gércére, ami már csak két és fél kilométer ide. Ebédért kiáltó kanyar volt ez.

Előzők: Kéktúra