Megunva a csalinkázást megmásztam a felszántott dombot az erdő széléig, a magasles tövében leültem térképészni. Hallom, jön Réka, mert húsz méterről kivehetően és masszívan szentségelt. Én szóhoz se jutottam, mert sem azelőtt, sem azóta nem hallottam ilyen szép ízesen és hosszan káromkodni.

Kék - 23.

Előzők: Kéktúra


 

14. Szeleste

Szelestére kellemes, már-már pihentető séta vezetett, amit csak a 88-as úton elszenvedett életveszélyes forgalom zavart, de az is csak néhány percig. Rékával végigbeszélgettünk egy hosszú szakaszt, mesélt a családjáról, gondolom, ugyanezt tettem a magaméval. Konkrétan csak a hosszas beszélgetésre és a rossz térerőre emlékszem. Jól elvoltunk csendben egymás mellett, de néha könnyű szakaszok jöttek, jó időben és jó hangulatban, és olyankor bármilyen témáról tudtunk beszélni. Nem mondanám egyébként szószátyár útitársnak, de nem is az a tőmondatokban válaszolgatós fajta.
A falu határába érve pedig már megint ábrándoztunk, most éppen arról, hogy milyen jót fogunk vacsorázni. Ezért egyenesen a boltba mentünk bevásárolni, mert már fél öt volt. Bögötön nem vettünk semmit, hisz' úgyis korán vagyunk még, bőven odaérünk Szelestére öt előtt, és veszünk valamit enni. Ott jött a meglepetés, hogy a bolt négykor bezárt, nekünk viszont nem volt semmink. Ezért célszerű több ételt pakolni (legalább egy evéssel előre), mert könnyen beleszaladhatsz ilyen helyzetekbe. Éhesen fantáziáltunk valami meleg ételről (igen élénken emlékszem), végül kerestük a szállásunkat.
Újonnan átalakított vendégház két szobával, a miénkben még nem működött a fürdőszoba. A másikban viszont lakott két fiú, de nem voltak itthon, hozzájuk küldött a gazdánk fürödni. Éppen akkor érkeztek, mire összeszedtük magunkat. Szintén Kéktúra-ügyben aludtak itt, csak ellenkező irányból jöttek, nagy, hatvan literes hátizsákokkal, csurig pakolva. (Amikor átmentem a szobájukon, először azt hittem négyen laknak itt. Gázfőzőjük is volt!) Három napja jöttek, de azt mondták, másnap mennek haza, mi meg szomorúan néztük a zacskós leveseiket, erre megkínáltak. Aztán megfőzték nekünk, fejenként egy egészet! Sose ízlett ennyire zacskós leves. Következett a táska további tartalma, amiből négyfogásos vacsora kerekedett. Nekünk kevés mézünk maradt (még Sárvárról), de így legalább desszert is került, rövid beszélgetés: információcsere élménybeszámolóval, és véget ért a nagy "kívánság-napunk".

15. Ablánc-malom

Következő reggel még belefért egy kívánságkávé, aztán elindultak a "két királyok" (István és András) mi pedig azóta se láttuk őket, de szeretettel emlékszünk majd rájuk, mert megmentettek minket az igen kínos éhhaláltól.
A kávé mellé kaptunk tanácsot, hogy merre menjünk ki a faluból, hogy ne tévedjünk el, de azt nem sikerült megfogadni. Eleve alig találtuk meg az Ablánc felé vezető ösvényt (először elmentünk mellette, aztán vissza) végül valami dzsungelszerű, indákkal benőtt zsákutcába jutottunk. A fiúk útmutatása szerint a földek mentén kikerülhető a zűr, és felszántott földet éppen volt találtuk, arra mentünk, és fél órát kóvályogtunk az egyik szegletétől a másikig. Előbb követtük a bokrokat a szélén, aztán átmentünk a szomszéd földre, végül annak is a túlsó végére, és ott tört ki a frász. Megunva a csalinkázást megmásztam a felszántott dombot az erdő széléig, a magasles tövében leültem térképészni. Hallom, jön Réka, mert húsz méterről kivehetően és masszívan szentségelt. Én szóhoz se jutottam, mert sem azelőtt, sem azóta nem hallottam ilyen szép ízesen és hosszan káromkodni. Ezután mind a ketten a probléma megoldására koncentráltunk, de hiába minden, akár a térképet néztük, akár az iránytűt, mindig arra jutottunk, hogy itt kell lennie valahol az ösvényünknek, mégse akart összeállni a kép. Bánatomban meg is próbáltam szállást intézni estére, de még ez se jött össze. Kiderült, hogy Tömördön nincs semmi. Megmérgeltük magunkat, készítettünk alternatív haditervet. Eszerint, ha Tömördön nem alszunk egyet se, akkor Kőszegen alszunk kettőt. Nagyjából két perc alatt elintéztem.
Aztán megfordultam, és a magaslestől úgy két méterre befelé megláttam egy fán a jelzést. Nem a legjobb út, de azért járható, csak kintről nem látszott. Innen már egész sima ügy. Később találtunk újabb magaslest 

(ami azért érdekes, mert az egész környék látszott a tetejéről) és furcsa gödrök az erdő közepén (nálunk otthon elment volna szabályos sírgödörnek), aztán rövid műútszakasz, ami a malomcsárdához vitt.
Itt ért a következő meglepetés, mert a térkép ebédelős szálláslehetőségként tartja számon, de az egész környék kihalt volt. Akadt viszont "ZÁRVA" tábla, amit egy másik tábla magyarázott meg: szennyezett volt a víz.
Szerencsére most készültünk, és összeállítottunk némi pikniket a szokásos alapanyagokból, aztán kipihentük az ebédet is, a délelőttöt is. Mindezt a három kőris alatt, amit a térkép tanúsága szerint jó száz éve ültetett az ablánci molnár, Sissi tiszteletére.

16. Tömörd

Kár ezért a csárdáért, mert jó helyen volt és jó állapotban, bár lehet, hogy csak időszakosan nem működött. Elmenőben még a sok kis faházat is láttuk "vándortábor" néven, aztán a patak duzzasztóján keresztül visszatértünk az erdőhöz meg a Kékhez.
Az erdők után megint földek jöttek naplementével: nagyjából a szokásos történet, helyenként villanypásztorral fűszerezve. Délután azért már jobban siettünk, mert még buszra kellett szállni Tömördön, hogy Kőszegre tudjunk menni. Az új haditerv szerint ott rendezzük be a főhadiszállást két napra, holnap délelőtt pedig visszabuszozunk ide, hogy Kőszegre is elmenjünk gyalog. Remek kis terv volt, de a busszal még bukhattunk, úgyhogy inkább siettünk. Réka azért még bement megnézni a romos kúriát a falu határában, ettől engem a frász kerülgetett, de utólag örülök, mert igen szép képeket csinált róla.
A buszt végül kényelmesen elértük. Még úgy is, hogy előtte harcolnunk kellett a pecsétes dobozban lakó darazsakkal. (Későn vettük észre, hogy kirakva egy új doboz villanyoszlop másik felén.) Vigyázz a pecsételős dobozokkal! Nem az egyetlen eset, amikor darázs lakott benne, vagy bármilyen más állat, ami belefér.
Sose nyúlj meggondolatlanul olyan helyre, amit nem látsz!
Más tanulsága nincs tömördi tartózkodásunknak, úgyhogy előbb Csepregre vettük az irány (elég csavarosan sikerült megoldani a Kőszegre jutást) majd fagyival és képeslapírással, később elcsíptünk egy buszt, ami a szálláshoz szállított bennünket.

Előzők: Kéktúra