Eleinte még az is idegesített, hogy miért nem tudok gyorsabban menni, miért haladok egy lépéssel csak egyet, aztán az ember egyszer csak ráeszmél, hogy ez marhaság. Ráadásul minden mással is ugyanígy van: hiába szeretnél előrébb tartani, akkor is ott vagy, ahol, és ezt a jelent kell rendesen meglépned. Van egy-két ember, akinek ez magától megy, és van, akinek le kell sétálni hozzá 1128 kilométert.

Kéktúra - 29.

Előzők: Kéktúra

 

11.Regéc

Megint egy hosszú erdei séta következett a szokásos történésekkel, néha szokatlanul szép kilátással, ami megtöri a monoton erdőjárást. Vagyis inkább fűszerezi, mert ez az a fajta monoton tevékenység, ami nyugtatja az ember idegzetét, nem pedig őrli. Egy évvel ezelőtt egyébként biztosan szörnyen kínlódtam volna, most viszont igen jól éreztem magam, hogy csak megyek egész nap, és nem piszkál senki.
Itthon annyi fölösleges dologgal kell foglalkozni, és tényleg kell, mert ha szeretném, hogy szóba álljanak velem az emberek, akkor alkalmazkodnom kell hozzájuk. Egy városban nemigen engedhetem meg magamnak, hogy ne akarjak barátkozni másokkal. Az erdőben én voltam a főnök, a magam főnöke, aki azt csinál, amit akar. Végre annyit mozogtam, ami kielégíti az igényeimet (ez valójában igen sok), elégedett voltam az életemmel, a társaságommal, a látvánnyal és úgy általában az egész úttal. Az időjárás hagyott némi kívánni valót maga után, de mostanra megbékéltem ezzel is, mert éreztem, hogy így is sikerülni, amibe belekezdtem. Fel sem merült, hogy mostantól bármi is megakadályozhat.
Megtanultam megszerezni, amit és amennyit kell, értékelni a dolgokat, amiket megszerzek, irányítani a napomat, és beletörődni abba, ami van. Eleinte az is idegesített, hogy miért nem tudok gyorsabban menni, miért haladok egy lépéssel csak egyet, aztán az ember egyszer csak ráeszmél, hogy ez marhaság. Ráadásul minden mással is ugyanígy van: hiába szeretnél előrébb tartani, akkor is ott vagy, ahol, és ezt a jelent kell rendesen meglépned. Van egy-két ember, akinek ez magától megy, és van, akinek le kell sétálni hozzá 1128 kilométert.
Nemcsak rendes testet kaptam ettől a két nyártól, hanem időt és okot is arra, hogy végiggondoljam és nagyjából elrendezzem magamban a dolgaimat. Leginkább ezért küldenék el a Kékre szívem szerint mindenkit, kortól, nemtől, mindentől függetlenül, lehetőleg úgy, ahogy mi csináltuk: minél hosszabb, több napig tartó szakaszokra. Így tényleg ki tudsz szakadni az életedből, és megnézni kívülről, hogy milyen is az valójában. Tanulságos szembesítés lesz saját magaddal, ezt megígérem.
Persze amíg a helyére kerül minden, kitör egy-két frász. Az enyém (mint általában) most is az időjárás miatt: Regécre érve a délután négy órai felhők is megérkeztek fölénk, de legalább a következő faluba át kéne még érni. A várba föl se mentünk, bár a térkép borítóján azt nézem hónapok óta. Nagyon sajnáltam egyébként, de ha fölmegyünk, akkor biztos, hogy megint ránk szakad az ég. Így hogy megkerültük, végül még csak nem is szemerkélt, az egész csak ijesztgetésnek volt jó.

12. Boldogkőváralja v.mh.

Az elveszett fél napunk miatt most az agy-papíron szereplő terv is felborult, így a mai napon rögtönöznünk kellett szállás ügyben. Így jutottunk Mogyoróskára. Az első fura dolog egy kiadó szoba előtt történt, ami egy nagyon új, nagyon „megcsinált” hely volt, és egy nagyon öreg és szakadt bácsi állt előtte, aki nagyon ki akarta adni nekünk éjszakára, háromezerért. Mondtuk, hogy még szétnéznék a faluban, de ezt igen nehezen értette meg. Ezután ahogy lefelé mentünk azon a hosszú utcán, ő végig mereven és teljesen mozdulatlanul bámult minket. Többet nem tettük be a lábunkat abba az utcába, viszont a szomszédban találtunk egy kempinget faházakkal, jóval olcsóbban. Igaz, később adtak vacsorát, amit már elég vastagon számoltak fel másnap reggel. Kaptunk egy nyolc ágyas szobát is szárnyas hangyákkal, ebből viszont nem kell nagy ügyet csinálni. Kicsit kirajzottak, amikor megjöttünk, de hosszú és keskeny szobánk volt, úgyhogy nem jelentett gondot egy távoli sarokba húzódni. Először megfordult a fejemben, hogy másik szobát kéne kérni, úgysincs itt túl nagy forgalom, de ehhez már nem volt kedvem. A következő ötlet szerint gyújtsuk fel őket, de a falon látszott, hogy ezzel már más is próbálkozott – láthatólag hatástalanul. Ráadásul kábé tizenöt centire futott a lyuktól egy gázvezeték, ami nyáron is nyugtalanít, úgyhogy végül a hangyák is maradtak és mi is. Az otthonomban biztos nem tűrném őket ilyen nyugodtan, de egy éjszakát el lehet velük lenni. Két zacskóba kell rakni minden ételt, és a helyiségben lehetőleg ne is egyél. A kezdeti felbolydulás után, amikor kiderült, hogy nincs étel, és mozgás is csak minimális, az egész boly visszahúzódott a lyukba és soha többé nem jöttek elő. Jó eséllyel legalább egy hangyás estébe te is bele fogsz futni (nekünk kettő is összejött), úgyhogy jó, ha tudod, hogy nincs értelme küzdeni ellenük, ellenben nem fognak bántani, ha te sem őket. Gondolom, ez is hihetetlen, de így van.
Különben sem töltöttünk sok időt a szobában, mert rengeteg érdekes dolog volt a faluban. Először jött a gazda fia, aki régebben katona volt, de teljesen kiakadt attól, hogy Hollóházáról Pestre gyalog akarunk menni. Utána érdeklődött, hogy mennyire volt veszélyes az út, „nem bántottak-e a cigányok, vagy ilyesmi...” Mondtuk, hogy nekünk senkivel nem volt problémánk, erre ő: "persze, mert ez olyan környék, hogy egy deka cigány sincsen erre". Utána egy órán keresztül nem találkoztunk „magyarral”, így jött be a családi szlengbe a "deka-falu" kifejezés az „okos” fiú emlékére, nekünk pedig ezután sem volt senkivel semmi gondunk. Ezen kívül volt mini kilátó,

meg tulajdonképpen mindenből volt itt mini, ahogy visszagondolok. Fölültünk a kilátó tetejére, és onnan szórakoztunk a falu történésein, aztán sétáltunk még egy kicsit, végül jött az alvás a hangyákkal.
Másnap megint hosszú erdő következett, a tegnapelőtt beígért patakkal, amivel Mogyoróska határától majdnem egészen Arkáig haladtunk általában párhuzamosan, bár sokszor váltottunk közben oldalt. Hidak sehol nincsenek rajta, de az áradás már levonult, mire odaértünk, a köveken ugrálva pedig sokkal kalandosabb az átkelés. Azt hiszem, Csiga fél lábbal bele is esett, ahogy ilyenkor illik. (Ami furcsa, mert általában én szoktam.)
Kellemes, reggelre való terep volt, a patak folyásával megegyező irányban, nagyon hosszú és enyhén lejtős. Két oldalt sziklák, és mindennek júniusi délelőtt színe volt. Az olyan élettel teli szín, akármié is legyen. Arka pedig európai falu volt vasárnap reggel. Innen már csak szűk fél óra, amíg megkerülöd a következő hegyet, és ott is vagy Boldogkőváralján. Feltűnik a vár, ami a város szinte minden pontjáról látszik, és rögtön tudni fogod, hogy oda föl kell menned. Az egyik feléről sziklás és meredek, a másik oldalán viszont lankás műút fut a bejáratig, hogy autóval is föl lehessen jutni. Persze a meredeken mentünk föl, mert abból az irányból láttuk meg először. Meg is érte, mert igen szép a hegyoldal, csak elég veszélyes, és még a vár tövében sincs korlát. Fönt viszont van diákjegy, de úgy emlékszem, egyik jegy sem volt vészesen drága, és nagyon megérte.

A vár is jó állapotban van, kiállításokkal, két kis bolttal és elsőrangú mellékhelyiséggel a belsejében, végül pedig ott a leglenyűgözőbb része: a kilátás. Keleten hegyek, alattunk a város, nyugat felé pedig véget ér a Zemplén, arra megyünk majd le a Hernád völgyébe aludni. Előtte viszont egy jó órát elidőztünk itt, nézelődni meg ebédelni.
A bejárathoz közelebbi boltban összebarátkoztunk az eladóval, aki megengedte, hogy letegyük az egyik sarokba a holminkat, később kaptunk tőle boldogkőváraljás hűtőmágnest is. Ezután végignéztük pincétől a padlásig az összes helyet, ami nyitva volt, utána a kilátást mind a 360 fokban, közben találkát beszéltem meg a szülőkkel Gibártba.
Az utolsó meglepetés aztán a vár alatt ért, közvetlenül a parkoló melletti pincében: van ott egy étterem, amolyan lovagos, kosztümös pincérekkel. Elég úri placc, mert senki nem állt szóba velünk ilyen ruhában, végül egy tizenhat éves forma fiút kaptam el, hogy vizet vennék. "Tudom, nem ez a legjobb hely erre, de fizetek érte." Ő sem szólt semmit, de telitöltötte a másfél literes üvegünket jó hideg, enyhén szénsavas szódával ingyen. Azzal nekivágtunk a pusztának, ami a térkép szerint új fejezet.

Előzők: Kéktúra