Katolikus barokk a javából, minden, ami lenyűgöz vagy nagyon taszít, aszerint, te hogyan éled meg, hogy ebbe a kultúrkörbe születtél. Viszont hidegen nem hagy, az egészen valószínű. Itt azt furcsállottam csak, hogy először nem járt erre senki, egy óra múlva viszont elözönlötték az emberek.

Kéktúra - 39.

Előzők: Kéktúra

 

49. Nagybárkány

A másik oldalon még rosszabb az út, mint a hegy felől volt, néha még abban sem voltam biztos, hogy úton vagyunk egyáltalán. Igen szép kilátás nyílik innen a falu fölött a Mátrára, még Galyatető is látszik, de fák nem voltak, így jelzést sem találtunk. Végül egy kék műanyag szalagot követtünk a bokrokon keresztül. Hogy hogyan kerültünk a földútra, amibe aztán a Kék is befutott, azt nem tudom, de inkább szerencse kérdése volt, mint tudomány, mert a mai napig nem merem biztosra mondani, hogy merre is mehettünk tulajdonképpen.
Aztán ha már erre jártunk, akkor lementünk a kegyhelyre is, mert a falu gótikus temploma úgyis kimaradt, pedig a térkép nagyon ajánlotta. Volt most helyette barokk-rokokó bazilika. Nem olyan nagy templom, mint amilyennek egy bazilikát képzelne az ember, de mivel az egyik legismertebb Mária-kegyhely Magyarországon, így a temploma is fontos búcsújáró, rengeteg árussal, kiegészítővel, és a teljes búcsú lehetőségével, aminek a feltételeiről a bejáratnál értesülsz.

Katolikus barokk a javából, minden, ami lenyűgöz vagy nagyon taszít, aszerint, te hogyan éled meg, hogy ebbe a kultúrkörbe születtél. Viszont hidegen nem hagy, az egészen valószínű. Itt azt furcsállottam csak, hogy először nem járt erre senki, egy óra múlva viszont elözönlötték az emberek.
A kegyhelyet elhagyva már csak egy óra volt hátra a szállás elfoglalásáig, és ma az eső sem esett! Ezen kívül találtunk egy pár rendőrt, akik az erdőben helyszíneltek, ők mutatták meg a megfelelő irányt, mert kivételesen még itt sem volt valami jól jelzett utunk. Ezután hamar megérkeztünk Sámsonházára, és bevettük magunkat egy igen furcsa helyre. Önkormányzati szállás, de hogy azelőtt mire szolgálhatott, arra nem sikerült rájönni. Elég nagy és furcsa elrendezésű épület, sok férőhellyel, és az egyetlen szállás a környéken. A falu maga is különös: két részből áll, amit egy fás-patakos liget választ szét, és egy (kábé száz méter hosszú) gyalogos ösvény. A két félfalut a falu szélén egy kis darab műút köti csak össze. Mi végül mind a két felét használtuk: egyikben aludtunk a másikban meg kocsmáztunk, ami elsősorban abból állt, hogy föléltük a teljes csipszkészletüket. Mindegy, csak ártson.
Este aztán elég nagy élet lett a szállás szomszédos termében (onnét csak egy ajtó választott el minket) ami úgy tűnt, problémát jelent majd, de amikor szóvá tettük békésen, hogy gondjaink vannak, legalább kicsit lejjebb tekerték a hangerőt a szomszédban bulizó középiskolások. Bár én már olyan fáradt voltam, hogy felőlem a hangfal mellé is rakhattak volna aludni, az se zavar túlságosan. Veszekedni kár szerintem, ők bulizni akartak, mi meg aludni, és mindnyájunknak igaza volt.
Találkoztunk még itt egy házaspárral is, középkorú fura figurák, de elsősorban azért érdekesek, mert Hollókő felé velük többször is összefutunk majd az úton.
Sámsonháza fő látnivalója aztán reggel következik elmenőben: a "védett geológiai érték" néven futó felhagyott kőbánya.

Körbe is van táblázva szépen, hogy mi micsoda rajta, úgyhogy ha a térkép információin felül még plusz tudományra vágysz, akkor itt helyben meg is szerezheted.
Nagybárkányra csak egy szép nagy mezőn kellett keresztülvágni, de kivételesen nem volt lehetőség eltévedni, mert igen egyértelmű szekérút vezet át egyik faluszéltől a másikig, így ezzel most szerencsére nem volt gond. Ami már kínosabb, hogy a pecsét a kocsmában van, de az délután négykor nyitott aznap, a boltban meg nem tudtak bélyegzőt adni, mert más faluban van a telephelyük, és odavalósi a pecsétjük is. Ilyenkor marad aztán az önkormányzat: itt még a Kékről is csak húsz métert kellett letérni a polgármesteri hivatalig, és rendkívül kedvesen bepecsételtek nekem a megfelelő helyre. Még magyarázkodni se kellett, hogy mit akarok én itt, pedig azért az néha előfordul, majd számíts rá.

Előzők: Kéktúra