Gyönyörűen látszott a falu, szembe fordulva vele, balkéz felől a lemenő nap, jobbra őzikék. Ezek egy darabig feledtették is a kitörni készülő frászt, én pedig lelkesen fotóztam. Fura egy állat ez is. Ha nem mozogsz, akkor szerintem elhiszi, hogy nem vagy ott, úgyhogy igen fotogén. Utána kipróbáltuk, mennyire könnyű ráijeszteni – nagyon kellett neki integetni, hogy észrevegyen. Akkor viszont egy ugrással a bozótban termett.

Kéktúra - 45.

Előzők: Kéktúra 

03. Alsópetény

Romhány és Felsőpetény között most kivételesen a pecsételős könyv szerint tájékozódtunk. Megváltozott ugyanis az útvonal 2007-től, és ezt 2003-ban még nem tudhatta a Térképrajzoló Ember – így egyenesen Felsőpeténybe vinne, de az az út már nem él. Gondolom, a térképre tekintettel rajzolták bele a pecsételős könyvbe ezt a régi ösvényt is, de most az új útvonalat és a jelzéseket figyeld, mert azokra leszel utalva. Nem vészes egyébként a helyzet: Romhányból kiérve kicsit körülményes ugyan megtalálni az utat, de ha már meglett, akkor szép tiszta, jól jelzett szakasz jön. Szinte semmi emelkedő, félúton kedves kis emeletes erdészház padokkal, ideális kiránduló hely.
Mi azért tempós sétával valamivel több mint másfél óra alatt ügettünk át Alsópetényre, mert messze volt még a nap vége. Igazán festői kis falucska, kár, hogy pont ez az egyetlen, amiről a térkép semmit sem ír, mert a számára még nem létezik. Valahol meg is próbálok majd egy kis helyet szorítani neki, mert akad látnivaló, és mozgalmas a története is.

04. Felsőpetény

A faluból kiérve találtunk egy jurtát a pusztában. 

A maga raklapra szerelt, nejlonnal lefedett módján kevésbé tűnt ugyan autentikusnak, de azért megmutatom, hátha nem láttál még ilyet. Ez volt a mai mutatványok közül a leglátványosabb, egyébként továbbra is a kellemes, dimbes-dombos, erdős-mezős meseszerű cserháti táj volt a jellemzőbb.
Felsőpetényben előbb az Almássy-kastély mellett visz az út (sajnos innen nem sok minden látszik belőle), aztán a kocsmához vezető híd előtt visszatér a régi kerékvágásba. A pecsétet szokás szerint bent találod a kocsmában, itt szerencsére nem ért meglepetés.

05. Ősagárd

Másfél óra lehet még az út Ősagárdig, de nekünk sikerült mindjárt felet eltölteni Felsőpetény felett a pusztában. Gyönyörűen látszott a falu, szembe fordulva vele, balkéz felől a lemenő nap, jobbra őzikék. Ezek egy darabig feledtették is a kitörni készülő frászt, én pedig lelkesen fotóztam. Fura egy állat ez is. Ha nem mozogsz, akkor szerintem elhiszi, hogy nem vagy ott, úgyhogy igen fotogén. 

Utána kipróbáltuk, mennyire könnyű ráijeszteni – nagyon kellett neki integetni, hogy észrevegyen. Akkor viszont egy ugrással a bozótban termett. De hol van az út?! Igen nagy, konkáv sokszög alakú mező volt ez, mi pedig minden szegletét bejártuk, mire Réka nagy nehezen talált egy picurka ösvényt a legfélreesőbb csücsökben. Jó gazosat. Kétség sem fér hozzá, csakis ez lehet a miénk! A fél óra egyébként nem hangzik soknak, de egyszer próbáld ki, hogy valamit csinálnál, és leülsz előtte várni. Öt perc sem kell, és merő görcsben van az ember, annyira menne már a dolgára.
Fárasztó nap volt, de Ősagárdra érve inkább elégedett sereg voltunk, 

mint vert, ráadásul a szállásunk is elintézve. Pecsételés után hamar meg is találtuk, mivel az volt a falu mindenes-háza. Viszonylag nagy, emeletes épület: egyszerre községháza, kultúrház diszkógömbbel, ezen kívül hátul egy szabályos menzakonyhával, az emeleten pedig kiadó szobák, mindegyikhez külön fürdőszoba. Kint közös előtér, benne hűtő, TV és étkezőasztal székekkel.
Váratlanul még egy "extra" érkezett, egy másik lakó személyében, aki nem volt más, mint a középkorú férfi Sámsoházáról, majdnem két héttel ezelőttről! Mostanra jött el idáig, a feleségét pedig otthagyta valahol Hollókő környékén. Kicsi a világ. Ma este azt is megtudtuk, hogy nem kedveli a hangyákat, ezért képes este tízkor iderendelni a gazdánkat, hogy jóságos ég, csináljon valamit a hangyákkal, fújja le vagy föl őket, mert már háromszor fölmosott, de nem használt... Közben megosztotta velünk a titkát: otthon úgy intézte el a sajátjait, hogy egyszerűen elzavarta őket, és azok el is mentek. Azt hiszem, ehhez igazán nem kell semmit hozzáfűznöm. A kis közjáték után megvásárolta a szeretetünket egy doboz málnával, ami nagy kincs. Ma jó esténk volt: málna, zacskós leves, forró tea. Értékes, úri dolgok ezek, nem beszélve a saját fürdőszobáról és a tévéről.

Előzők: Kéktúra