VERSTÖRTÉNÉS
A szövegek láncszerű összekapcsolódása első közelítésben kedves játéknak tetszik. Második olvasatban egy új, többszerzős alkotás megszületését üdvözölhetjük. A rendhagyó performance, úgy reméljük, hagyományt alapoz meg. Annál is inkább, mivel jelentősége túlmutat önmagán: az együtt alkotás örömére és az egymásra figyelés ethoszára tanít. (Halmai Tamás)
Fejlődésnek és leépülésnek lépte
egyazon lábnyom-formát présel a létbe:
a létbe egyazon lábnyom-formát présel
lépte leépülésnek és fejlődésnek…
TÉKOZLÓ MÁMOR – Nagy Zopán versei – Szentkuthy Miklós nyomán
a folt a szóban
a meggyen a versen az
ingem fehérén
GÉCZI JÁNOS: Ősz vagy Júlia – HAJNALI ÉGEN HAIKU
Már csak néhány nap, és kirepülnek,
Hogy felfedezzék ezt a gázburok-héjú,
Gigantikus, sérülékeny tojást:
A Földet.
ACSAI ROLAND: Kerecsensólyom verskamera – a ciklus befejező része
lehet ha Ismerném a jel Mögött
mi Van magam a létben Tartanám
Ide értem. Drótfonatok, bódék, ház mögötti sufnik szolgálnak az útra...
PRÁGAI TAMÁS: A magányban elaggott Vörösmarty a XXI. századot vizionálja
A közel egészen itt lesz.
És tudod, ezt ismered.
Ezt a reménytelenül egyenletest.
EGÉSZEN ITT – Payer Imre versei
a reggeli tó párája elborítja a kertet fakó s riadt
napfényvirágok botladoznak a parton
letört dióág riadtan ver a szívem korhad az idő
ŐSZ VAGY JÚLIA – Géczi János versciklusa (1)
Ébrenlét az ember, mondom, vagy porig álom.
NYUGODT GYANÚ – Jónás Tamás versei
kíváncsiság s a
menekülés undora
küzd egymás ellen
Mintha lenne soha – ZALÁN TIBOR versei
Pár napja, mikor az alábbi verset megírtam, azt éreztem, amit még soha: azért lettem költő, hogy ezt a verset megírjam.
Nincs magasztos ars poeticam. Sem mélyebb indíttatás bennem az anyainál.
a költészet látvány,
a teremtés akarat
PARS POETICA – Böszörményi Zoltán
ora et labora
mutatja az időt
a visszafelé járó karóra
PARS POETICA – Debreczeny György
Hát így vagyok még (úgy látom, semmi jó):
prekaotikus futuroembrió…
A Verstörténés rendezvénysorozat 4. performance estjén, 2012. június 13-án a TAT Galériában Bora mutatkozott be. Az erről készült videoösszeállítást láthatják.
A Lófej-köd éjszakánként lehajol
Az űrből, hogy innen legeljen.
vomitus vobiscum
csupa fül a szobám
már csak huszonnyolc
huszonhét lépcsőfok
a költőknél ilyenkor kezdődik
a költési időszak
AZ ÖREG WERT HERR TŰNŐDÉSEI – Debreczeny György versei
Hetvenkét évnek kellett eltelnie,
hogy – visszakanyarodom! – rájöjjek,
holtpontosan kifejezni a bizonytalant:
ez a beszéd, s nem a holtbiztosat
csak úgy bizonytalankodva.
KÉT NAP, AZ ÉLET – Tandori Dezső versei
A szél tollas megtestesülése, üreges csontja
Belsejében szél fütyül, és rakétaként hajtja
Egyre feljebb, hogy kiszabadítsa a Napot.
Kampós csőrű, horgos-karmú, húsevő szél.
KERECSENSÓLYOM VERSKAMERA – költemények ACSAI ROLAND versciklusából
Kis hetek után nagy csütör
tök. Életes világ. Elbokor.
Elvirág. Ki tudja, mért ilyen nehéz,
épp annak, aki néz: lelni rád.
Jónás Tamás versei
az idő kioldja a meszet
a csontokból, lerakja máshol
Bora versei
A világ rigó. Énekelve repül az űrben.
(Acsai Roland)
„Átöltözöm” – suttogta,
mintha angyal mondaná.
(Gittai István)
HA A VILÁG – Acsai Roland és Gittai István versei
Károsult magányban óvatos illatok.
Nem tudom igazán, hallom-e vagy látom,
hogy a törvények, a csókok, a csillagok.
Kapirgálják börtönöm betonfalait
rakoncátlan szüleim elfojtott vágyai.
Vörös uszály a reggel.
Lépéseid elől fut, illan,
fél,
nehogy rátaposs
A TÉR MARKÁBAN – Böszörményi Zoltán versei, novellái
Miközben csont-héjas a lerághatatlan vallomás:
a kiszemelt tisztás felett már tündér-libidó rezegteti
felhőnászágy-hasadék (dunyha-nyílás „huzatos”)
párolgásait -- s lám, egy Szatír: ettől kapatos…
PUNALUA FELTÁMADT – Nagy Zopán írásai Palasovszky Ödön emlékére
Kutattam föld alatt elásott pénz után,
és vártam éjszakára párolgó dél után,
találtam kincset, Istent a csillagok között,
nyugalmam nincsen mégsem, az én szívem köhög.
KICSI KIM ELREPÜLT – Jónás Tamás verse M.E. jegyzetével
egy combomig érő
paravánon keresztül
a tisztelt bíróságnak
és a nagyközönségnek
a nagyvilágnak én megmutatom
MOLLOY ÉNEKEI - Debreczeny György versciklusa
Figyeltem, persze, bocsánatot kérek,
dallammá komponált törött emlékek!
ZÁRÓJELEK – Jónás Tamás versei
Vajon ki segít tavasszal a csigáknak
Kitörni a télire házuk elé vont,
Vékony mészfalat?
(Acsai Roland)
MÚLTUNK FÖLÖTT AZ IDŐ – Acsai Roland és Szűgyi Zoltán versei
Rájössz akkor, hogy te is hazudtál.
Tudatlan kutatod, mit és kinek.
Mindegy: gyakorlatilag vagy elvileg.
Reggelente szívesen elaludnál.
JÓNÁS TAMÁS: Visszaemlékezés, Kikelet – versek
Indulok lassan, lelombozva,
a kertbe, fejemben vékonyka
földút szalad a sínek mentén,
rajta, libasorban, te meg én,
s mögöttünk, lemaradva, egy vén
vasutas egyenruha.
Egyedül magam gondolatban – MARNO JÁNOS versei
úgy nézett a jégvirágokra,
mint ember előtti fajok
botanikai gyűjteményére,
melyet a hideg hatalmas tömbjei
préseltek utolsó telébe.
HÁRTYAJÉGEN ÁRNYÉK – Bora versei
Kel a nappal és jön az este,
és soha semmi változás,
csak körbe-körbe művarázs.
(Payer Imre)
A törzsfejlődés bennük érte el
Malevics Fehér alapon fehér négyzetét,
És Mallarmé üres papírját.
(Acsai Roland)
SEMMI/VÁLTOZÁS – Acsai Roland és Payer Imre versei
Láttál már ezt-azt
és messze még
az éhhalál, el se jön,
valamit kitalálsz
úgyis.
A HOLTÁG MELLŐL – Rónai-Balázs Zoltán versei
barna, kis vonalak amorf drapériája,
mintha millió,
barna hangyára estem volna szét,
nem maradt le egyetlen pont,
egyetlen, rovarnyi
tollvonás sem.
SPEKTRUM – bordó, barna, fehér, arany – KORÁNYI MÁTYÁS versciklusa (1)
Minden tönkretett kezet őriz egy mozdulat.
Kecses vagy lágy vagy hirtelen: a lényeg megmarad.
És vannak olyan éjszakák, és vannak reggelek,
mikor mozdulnak, s hozzád érnek ezek a kezek.
S te alszol tőlük, anyatejtől fáradt csecsemő.
A tönkretett kezeknek így vagy tanú, s temető.
TÖNKRETETT KEZEK – Jónás Tamás versei
kérdeztem
merre megyünk
hol lesz a kikötő vagy öböl ahol horgonyt vetünk
micsoda kérdés ez egy evezőstől
értetlenkedtek az üzemi boszorkányok
és lecsapolták a lelkemet
DOBGÉPET NEM KÉREK – Faludi Ádám versei
Élő csontot kapirgál a késztetés,
hogy jobb legyen
és annyira fáj,
hogy nem dönthetsz, csak eldől,
RÓNAI-BALÁZS ZOLTÁN: A homlokod mögött
A virrasztás korma permetez; az új álharmónia
kezdete előtt jobb, ha lecsavarom a napfényt.
BALKÁNI BAJADÉR – Lászlóffy Csaba versciklusa
Hófelhőm, anyácskám, kedves, a tengeren
szerteszét merő ibolya meg hópelle reszketés –
és halandók, kiknek szőlőszemsokadalma
szikrázik alá a mennyboltból szakadatlan –
valamennyien amolyan
sok árva tökély.
Keszthelyi Rezső: OTTHONBÓL SZÁMŰZÖTT OTTHON – folytatás és befejezés
a víz éppoly hideglelősen langyos,
mint anyám keresztelőmedencéjében,
mikor testhőmérséklet alá hűlt,
és kocsonyásan dermedni
kezdett körülöttem
az alkony.
VALÓSZÍNŰTLEN ÁRNYALAT – Bora versciklusa
nem kértem hogy faragj ki
mert igazi kisfiú vagyok
magadnak akartál fából csavarokkal
TOLLASBÁL – Tóth Kinga versciklusa
a távolság mondod
csak annak létezik
aki feladja
Simándi Ágnes
ÚTRA KELNEK A KÖVEK – Vasadi Péter, Böszörményi Zoltán és Simándi Ágnes versei
Fellendül nyitásra,
levegőre, ha már nagyon
elhasznált az oxigén
Zudor János
Lány olvas meztelen könyvet,
s aki nézi, titokban talán
sorok közt vándorol – nyugodt
póz, hozzá fellobbanó magány.
Győztem, de minthacsak vesztettem volna.
Hol vagytok, ti benső tengerek?! kéklő
cápafellegek, s ahogy az égi tárna
a fényét váratlan kitárja....
KALÓZ AZ ASZFALTON – Payer Imre versei
Gondolat, lélek, vér és harmat.
Angyalméreg és emberálom.
Aranya nincs,
de néha aranypor szitál a sorokból,
néha megpihen egy márvány pillanatban.
TÓTH ERZSÉBET: EGY MÁRVÁNY PILLANATBAN
Mi változik? A vágy ma költi
a nyomorú test égi mását,
s holnap tovább ég. Sose tölti
ki teljesen ön-akarását.
biomatéria ének
a süket sötétben –
macropinna hólyagszeme a mélybe tágul
édes lumineszcencia
a negatív test szoborillúziója –
a látható vázat fedő láthatatlan palást
SÓS DÓRA: A lengő hártya fölfeszül
A menny hálója hatalmas, közei tágasak
(Ladik Katalin)
Semmit sem ér az új, ha
elveti, hogy élhet rejtve is.
(Vasadi Péter)
"Hegyek selyemből" – LADIK KATALIN, VASADI PÉTER
Túl sok hajunk maradt, így negyvenévesen.
Túl sok
hogy már őszülni kezdjen
(Prágai Tamás)
SZABLYAKÉNT SUHOG AZ ŐSZ – Prágai Tamás és Zalán Tibor versei
nem érdekel hogy igazam
van a fogaskerék így
is hol erre hol arra
rántja álmaim
A MENNYBESZÁLLÁS GYAKORLATA – Simándi Ágnes versei
közvetlen kapcsolatom van az égi hatalmakkal, az élő istennel, igazán bízhatnának bennem egy kicsit az urak
Jász Attila ezzel a művével elnyerte az idei Quasimodo Emlékdíjat
Békeidő van, a mellkason új seb.
Szörnyeket éget az utcai lány.
Zöld szemeimből vén mély kút lett.
Semmire jó csak a holnapi nyár.
Nem tudsz már se ölelni, se ütni.
MELLKASON ÚJ SEB – Jónás Tamás versei
a planétámon nem élek egyedül velem
nem hal ki az itteniek közül senki sem
a hal álma nem a halál ma
(Faludi Ádám)
Vers/Történés – LASSAN HULLIK EL – Tóth Erzsébet, Acsai Roland, Faludi Ádám
majdnem mindenki elpusztult a hajón
a természet roppant ereje előtt meghajolva
változtattam meg tervemet
Jézus születése helyett magát
hajótörésünket festettem meg
Jász Attila ezzel a művével elnyerte az idei Quasimodo Emlékdíjat
gyűltek a borosüvegek a csikkek
alkoholba és füstbe takaróztunk
a tél elől a világ elől
TÓTH ERZSÉBET: ALIZ MÁR NEM LAKIK ITT
az utolsó kép rólunk mintha
homokviharban készült volna
pedig akkor már hosszú ideje
láthatóan semmi sem moccant
a mélyben ülepedett
a szemcsékre bontott valóság
Verstörténés 2011.07.17 – BORA: Kivágott csemeték árnyéka
Kísérem haza Piroskát, gyomromban kövek.
Vízbe toccsan a fogsorom.
Magam vagyok az erdőben az erdő.
(Sós Dóra)
Én a farkas vagyok. És te ki vagy?
Nem érdekes, mondta a pipacs,
és ukmukfuk, csak úgy,
szőröstől-bőröstől megette a farkast.
(Zalán Tibor)
ZALÁN TIBOR: Mese,
SÓS DÓRA: Kihagyjuk a sötét terepet
Vajon meddig invitálsz,
ó, szép Mediokritász,
mozdulatlan végtelen,
míg én neved éltetem?
Mondjuk, a prímek – NYERGES GÁBOR ÁDÁM versei
Testemben jéghideg remegések
csuklóm környékezik könnyed kések
Messze az éjben valaki táncol
vergődik bennem bárki s a bárhol
Megismertettél a nyomorral.
Mi nem a Jegyesek luxus-
házait építgettük, hanem
a Haldoklókét. Jegyeseid
is haldokolni fognak.
Elvetted tőlem a látványt,
de megadtad a látást.
VASADI PÉTER: T. anya éjszakája
Ő, a kalóznak kényszerült lovag,
még mindig a buszmegállóban
álldogál. Figyel. Várakozik.
Ha szétvetett lábakkal, feszes derékkal
feltekint a reggeli égre,
az éjszakait is látja.
(Payer Imre)
Így elődök és utódok nélkül kellemetlen a létezés
nincs ki ellen szólni ki mellett lázadni
nem lesz már ki a Mindent újrarangsorolja
surran a szálka körmöm alá
SÖTÉTBEN BONTUNK SZÁRNYAKAT
HALLOM, HOZTÁL VENYIGÉT – Debreczeny Görgy montázsversei
Alakját veszti minden, nincs jövője.
És múltja sincs, hiába folytatás.
Valami pusztulás kapott bennünk erőre.
Testünket hagyjuk, hadd használja más.
Még nem tágulunk szavakra, sem hőre.
És van remény: illékony ráadás.
Jónás Tamás
Mentésben leleményes,
gyors, nem fontolgatja,
fájhat-e mozdulata egy
sebesültnek. Megnyit,
tágít, kipucol, bekötöz.
Kincs gyolcs a kezében,
Nem sajnál. Nem habozik.
De a bűnöst ölbe veszi.
Mentésben leleményes, VASADI PÉTER: Angyal(i) előzetes I.
a szélben nyögő nád közül
Imbolygó horgászúszó a létünk
táncol kicsit és elmerül
ZALÁN TIBOR: BALATONI HORGÁSZAT
Párás tekintete monitorján
a felszabadító igen helyett
három betűre szűkül szürkül
a repertoárja: NEM NEM NEM
Valami elbújt hangra kéne rátalálni,
itt a gazban, ahol négykézláb,
valami szépre, ami igazol –
olyanra, mint a tücsköknek van,
és nem bánnám,
hogy tölgy a vadkapor.
RÓNAI-BALÁZS ZOLTÁN: DAL A KAPORFA ALÓL
asszonyokkal öszzekaptam
és makogtam de elkísértek
a tűzfehér cukornád
epedő lepedőjéhez
alsóruhájuk jelenlegi
ajzott selyemfüggönyéig
ablakon kinézők újságba temetkezők
soha nem szól senki
én se szólok
csöndesen félek
hazafelé
bánat szitál az augusztusi fényből
Visszanézel. Lehet? A gépeden
valami történés éppen lefagy. –
Fülelsz: műhely vagy műtő hangjai?
Reménykedj: még e lét egere vagy.
Ha meg feljön a hold
az őrült Csontváry kezd mászkálni házak gerincén
valami rossz kis batyuval hátán
kilóg belőle valami üveg
valami ecsetek nyúlnak ki
a gyomrából
Ha meg feljön a hold
A kifejezés egyediségének kikerülhetetlen feltétele a költő elkötelezettsége az irodalom mellett, emennek viszont legfontosabb vetülete az, hogy az irodalom egészén belül akarja jelenlétét jelentéssé tenni.
Fészket építettem. Felcsatoltam angyal-
szárnyaimat, amit egy kora-reneszánsz
festmény alapján készítettem a repülő
szerkezethez. Az ájult, haldokló bácsi
lelkét oda vittem fel, egy természet-
védelmi területen álló ritka fa tetejére.
A csökkenő légnyomás
zűrös levegőbe vet,
színes cafrangokkal
zuhanunk
és alattunk a gyerekek
újért kiabálnak.
A csökkenő légnyomásRÓNAI-BALÁZS ZOLTÁN: TÉNYLEG AZ ÉG FELÉ
Hajszálon függ az életem, szemben
a megtermett, elszánt kobrával.
Az emberekben néha van mosoly.
Ha belülről nem jön, visznek magukkal a zsebükben.
TÓTH ERZSÉBET: NYÁRESTI HÜLLŐK
Krákogtak, ráköptek a kócra,
s pörgött orsójuk szörnyűségesen. –
S mi az én okom? Jön az óra,
s antik toposz(ok)ban is szétesem.
az asztalon pohár
a pohárban vér
vagy csak így képzeli
de ha így képzeli akkor ott van
a vér a pohárban
bár az asztal elúszik a szürke vízen
Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
("omnis homo mendax: minden ember hazug", 115. zsoltár, Károli Gáspár fordítása)
Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
remete lakik
az erdőben jön megy él
szabad ég alatt
mindent berág, ami sáskavad
és nem hiszem, hogy hiheti bárki
hogy érdemes a maradtat kivárni.
RÓNAI-BALÁZS ZOLTÁN: GYERGYÓ UTÁN
A részegek könnyét nem látja senki, csak az Isten. Ha azt a kis bort is elviszik, levágom a fülüket porcogónak, motyog a férfi, mikor hazatéved, az asszony másra figyel. Kicsi lábak rugdossák belülről, ha csönd lenne, hallaná a pici szív dobogását.
TÓTH ERZSÉBET: MEGSZÜLETIK AUGUSZTUSBAN
A Pegaz a könyvről átrebben a fára.
Tárgya légy! Minek is legyek én a tárgya?
Kőrisen madarak s koraősz-szinek is,
s plusz most már egy légy is. Minek is? Minek is?
Pókháló szálai között
feszül a lét Áldozata még vergődik – elhalkul
A mezőn hagyott zongora
billentyűi maguktól játsszák az üres dallamot
egy teljes fogsor
vicsorog vigyorog az
üvegpohárból
