Juhász Éva - Szájber Pista naplójából

Juhász Éva - Szájber Pista naplójából

Juhász Éva

Szájber Pista naplójából

6666. január 1.

Az E121-es bolygóra érkeztünk. A levegő enyhén párás, a szél mérsékelt. Már két órája kutatunk valami után, amiből kikövetkeztethetjük, hogy kik vagy mik éltek itt. Korábbi útjaink során mindig találtunk pár élő egyedet, akik elmondásai alapján fel tudtuk mérni, hogy a civilizáció milyen fejlettségi fokon volt a bolygójukon. De most semmi. A táj sivár, bár elszórtan akadnak zöldellő növények. Nagyobb távolságokra egykori városok pusztulásnak indult épületeit véljük felfedezni, melyekben rohadó bútorok szaga lengi be a tájat.

A házak elrendezése szokatlan. Amint belépünk egybe, máris a konyhában találjuk magunkat, amiből három helyiség nyílik. Az egyik egy ágyakkal teli szoba, feltételezhetően itt tértek nyugovóra a lakosok. A másikban limlomokat találtunk, talán kisebb raktárként funkcionált. A harmadikról viszont nem tudjuk, hogy micsoda. A padló és a fal egyaránt sima, fényes borítású, és csak egy nagy favödör díszeleg ebben a szobában. Az udvar teljesen sivár, a kert végében pedig egy másik épület omladozó falai látszanak. Ebben hátsó traktusban találtuk a legtöbb dolgot. Előkerültek a mieinkhez hasonló edények, fekvőalkalmatosságok, és némi ruhanemű is.

Az idegenek tárgyai között kutatva meglepő dolgokra bukkantunk. Ismerték a vezeték nélküli kapcsolattartó eszközt és több csatlakoztató egységet is találtunk. Viszont voltak dolgok, melyeket nem sikerült azonosítanunk. Az őseink által is használt papírnak nevezett anyagból több köteg hevert a földön, valamint szinte minden házban volt egy-egy betört, tükörszerű fekete doboz is.

6666. január 32.

Hazaértünk a B002-re. Elkezdtük feldolgozni az E121-en talált adatokat. Korábban más kapukon túl is találtunk  papír alapú képeket, és irományokat, de eddig ezek a legérdekesebb anyagok. A bőrük halványbarna, és csak színes ruhákban jártak-keltek. Ráadásul a fülükön sem hordtak semmiféle hangtompítót, ezért nem értjük, hogy maradhattak fenn több generáción keresztül. Valószínű, hogy a szaporodásuk nem lehetett gyorsabb a miénknél, feltételezhetően, évente csak egy utódot hoztak a világra.

A csatlakoztató egységek, adathordozók is érdekes információkat rejtettek. A fájlok mentési dátuma szerint már 3010-ben ismerték ezt a technológiát, viszont a ma használatos hangos-dokumentumoknak semmi nyoma. Eddig azt hittük, hogy ezek egy időben keletkeztek, de nem. Fontos előrelépés a tudományban, hogy már tudjuk, ezek vagy nem egy bolygóról származnak, vagy nem azonos időben keletkeztek. Furcsa nyelven íródott szövegek szerepeltek a digitális adathordozókon, de a tudósaink megfejtették ezeket a kódokat, így tudjuk, hogy bizonyos régi renszerek által rögzített beszélgetések, receptek, és egyéb számunkra ismeretlen formátumú adatot tudtunk beolvasni. Láthattuk digitális képeken, a vidéket, hogy hogyan nézett ki az ő korukban, hallhattuk a zenét, melyet hallgattak, és olvashattuk a gondolataikat, melyeket egymással írásban osztottak meg.

6666. március 11.

Már több hete az E121-en talált adatok járnak a fejemben. Milyen érdekes, nyugodt kultúra, és egyben mennyire elmaradott a miénkhez képest. És ez fel sem tűnt nekik,a képeken  boldognak tűnnek, valószínűleg azok is voltak abban a rövid időben, ameddig életben bírták tartani a népüket. Még fejlesztesztéseket és kutatásokat is végeztek.

Az egyik leggyorsabb technológiával fejlődő termékük az adathordozó eszközeik lehettek. Kezdetben használhattak egy kemény, fekete anyagból készült korong alapú, a közepén lyukas tányért, melyet egy hegyes tűvel ellátott berendezéssel tudtak olvasni, és szépen tervezett mintás papírokkal csinosították. Fejlettebb technológiára utal a már szalagon hallgatható zene, de ezeknek már kevésbé míves a kinézete, ezután hozhatták forgalomba a szintén kemény, ezüstös anyagból készült korongot, melynek méretét tekintve jóval kisebb volt, mint a fekete. És ha jók a következtetéseink, akkor az E121 népe a kipusztulásuk előtt már élvezhették a digitális zenehallgatás örömeit.

6666. június 1.

Még mindig az E121-en talált információkat gönyölítjük. A legtöbb tárgy már felcimkézve, dokumentálva, melyiket pontosan hol gyűjtöttük. De a virtuális adatokkal nagy bajban vagyunk. Mert vannak olyanok, amelyeket papíron is megtaláltunk, illetve vannak hanganyagok, amik a nagy fekete korongon is hallhatóak, a kis szürkén, és digitális fájlként is. Ezeket nem tudjuk, hogy melyik kategóriába soroljuk.

6666. augusztus 2.

Már több mint fél éve ugyanabban a begyűjtött anyagkupacban turkálunk. Sok mindent tudunk az E121 lakóiról, de még mindig nem mindent. A zenéikben gyakran visszatérnek egy bizonyos Mozart és Bartók motívumai. Meghatározó zeneszerzői lehettek a kornak. Jellemzőek a feszes ütemek, és a lágy hangszerelés. A hangszereket, melyek ezeket a hangokat adják ki, elképzelni sem tudjuk. Egyszer régen, még az ükszüleim mesélték, hogy az ő nagyszüleik  még tudtak egy harmónikának nevezett hangszerrel játszani, és annak  kezelésének a technikája apáról, fiúra szállt. Tegnap el is kezdtem kutatni, hátha találok valami ezzel kapcsolatos családi feljegyzést.

6666 augusztus 3.

Meg van a feljegyzés, és egy archivumbeli tárgy! A kazettának nevezett tárgy épp úgy néz ki, mint amiket az E121-en találtunk. Az egész legénységen eluralkodott a káosz. Mivel ha az őseink is ismerték azokat a tárgyakat, melyet majdnem egy éve felderített bolygón találtunk, akkor akár az is elképzelhető, hogy már korábban is járt ott népünk. Ez elképesztő jelentőségű felfedezés a történelemben!

Sőt a saját életemben is, hiszen eddig foggalmam sem volt arról, hogy egy másik bolygón éltek volna a felmenőim, vagy legalábbis ismertek más bolygók népeit. Akár az is megeshet, hogy ez a Mozart vagy Bartók az én egyik ősöm, és a zenéjük egy kicsit az enyém is....

6666 december 31.

Az E121-es bolygón talált tárgyak dokumentációja befejeződött. Átvizsgáltunk mindent, az egy éves agytorna végetért. Ami csak erőnkből telt, megvizsgáltuk. Rájöttünk arra, hogy az idegen bolgyó feltérképezésére irányuló kutatómunkánk felesleges volt, mert a cél, hogy felderítsük egy idegen civilizáció történetét kudarcba fulladt. Mivel a feldolgozott anyagokból világosan kiderült, hogy az ott feltárt anyagok hamisak, csak az utókornak készültek. Az utolsó frissítésben egy dokumentum nyílt meg, ami a jövőből érkezőknek szól, és közlik velünk az ősök, hogy ez az idegen világ kísérleti céllal teremtődött, az ott élők egy irányított világ részét képezték. Az E121-re telepített nép, csak egy virtuális rendszerben létezett, nem voltak törvényeik, hanem a meghatározhatatlan funkciójú szoba őrei irányítottak minden történést. „A szobákban” a mi világunkból érkező lények programozták a speciális hangokat, melyek hallatán a csatlakoztató egységek segítségével mindenki cselekedett. A hangeffektek hatottak mindenkire, egy tudományos kísérlet részeként, mely a következő generációnak szólt. Ráadásul ezen kutatás indított el bennem is valamit, ami hatására a saját múltam elkezdett érdekelni. Így az E121-nek köszönhetem, hogy a felmenőim egy részét beilleszthettem az intergalaktikus csillagközbe...