Luca széke 5.
Száz és száz füstszalag bodorodjon az ég felé, amikor Luca elrepül a fekete akácokkal díszített fehér táj fölött, hadd dobbanjon meg a szíve: Lám, hát helyet csinál az újnak az én kedves, szorgalmas népem.
Luca széke 5.
dec. 17. péntek
Bontani, rontani, fosztani, dönteni, borítani, fejteni, nyitni, szétszedni, nyűni, szakajtani, tépni, rombolni, elpucolni, szétkapni, eltakarítani, yes! Így fogalmaz az amerikai nyelvterületről idetalált Luca.
Érkezik, természetesen. A boszorkányok nagyasszonyát az
átkosban sem tarthatták vissza zöldávósok, speciálisan képzett határőrök, vasfüggönynek nevezett rozsdás szögesdrótok, ilyen és olyan titkos ügynökök, besúgók és kisúgók, pártemberek és párton kívüli pártemberek. Söprűjét senki nem tükrözgette alulról, oldalról, senki nem állíthatta szerelőaknára. Ha kedve volt, tett egy kört a határ fölött, bár sok értelmét nem látta a körözésnek, mert már várták Szent Gellért hegyén, és
Tokajban a hazai boszorkányok. Ha információt akart, nem nézett, hallgatott inkább. Hallgatta a beszámolókat.


Tehát: bontani nemcsak szabad a sok-sok tiltás között, de kötelezően javallott. Ami elromlott, de soha nem jut javítására kedv, idő és erő, a következő évet is árnyékolja. Kivágni a rossz rádiót, a szekrény tetején tartalékként várakozó öreg monitort, a döglött laptopot, a helyet foglaló, évek óta mozdulatlan kilenctűs Epson nyomtatót
Leszedni a cserepet a régi, használatlan, kertvégi budiról, fölfeszegetni a téglákat, lekalapálni róla az öreg maltert, gúlázni szépen.
Elbontani a telekben, őszi esőkben, téli havakban pusztuló üres nyúlólat, félrerakni a valamire használható akácdeszkákat.
Kilökni az ablakon az évek óta kerülgetett, rozoga szekrényt, rozsdás mosógépet, levagdosni a ruhaként többé nem funkcionáló nadrágokról, kinyúlt pulóverekről, penészes zakókról a gombot, csatot, pántot, tűzre a rongyokat, a tízéves újságokat, tizenkét változatban meglévő régi regény kéziratát, ki a házból a helyfoglaló, lejárt értékű szeméttel.

Száz és száz füstszalag bodorodjon az ég felé, amikor Luca elrepül a fekete akácokkal díszített fehér táj fölött, hadd dobbanjon meg a szíve: Lám, hát helyet csinál az újnak az én kedves, szorgalmas népem.

Előzők: