Irodalmi Jelen

MADÁCH IMRE: AZ ASSZONY TRAGÉDIÁJA

2011. január. 03. - 20:09

Szabadon hízás s fogyás közt,
Választhatni, mily nagy eszme,
S lesni ősi mérlegünket,
Egy dekával több nem lesz-e.

MADÁCH IMRE

AZ ASSZONY TRAGÉDIÁJA

Asszony: Be van fejezve az evés, igen.
A háj dagad, s a pendely megreped,
Évmilliókig szabhatom megint,
Míg egy derékbőséggel végezek.
Lucifer: S e sok próbára mégis azt hiszed,
Hogy új fogyókúrád nem hasztalan?
Asszony: Korántse vonz ily dőre képzet,
A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél megszűnte az örök zabának,
A cél soványság, az élet hízás,
S az asszony célja a fogyás maga.
Lucifer: Valóban szép vigasz, már hogyha még
A fogyókúra volna legalább nagy,
De holnap gúnyolod, mitől ma fogysz,
Bábistenség volt, ami keskenyített.
Asszony: Igaz, igaz, de mindegy, bármi hitvány
Volt a fogyókúrás recept,
Fogyasztott, és így szent volt módszere.
Mindegy, gyümölcs vagy melasz, gabonacsíra
Vagy zöldségtál formájában hatott-e,
Soványította dús termetemet.
Angyalok kara: Szabadon hízás s fogyás közt,
Választhatni, mily nagy eszme,
S lesni ősi mérlegünket,
Egy dekával több nem lesz-e.
Asszony: Ah, értem a szót, és fogom követni.
Csak az a háj! Csak azt tudnám feledni!
Az Úr: Mondottam, asszony, fogyj, hogy hízva hízzál!