A doktori címtől az úszótanfolyamig – Interjú Karácsonyi Zsolttal

Karácsonyi Zsolttal beszélgettünk doktori védése apropóján disszertációjáról, a mély vízbe dobott Faustról és a Helikonról.

A doktori címtől az úszótanfolyamig

– Interjú Karácsonyi Zsolttal

Ingázol Magyarország és Erdély között?

Nem, nincs rá időm. A különböző munkáim Kolozsvárhoz kötnek, persze az embernek jól esne, hogyha nem is Párizsig, de Budapestig havonta egyszer eljutna. Lehet, hogy majd eljön ennek is az ideje.

Ma védted meg a bölcsészdoktori disszertációdat, doktorrá lettél, amihez ezúton is gratulálunk. Miért gondoltad, hogy Szegeden adod be a dolgozatod?

Egyszerű a történet, tudtam, hogy a doktori iskolában olyan tanárok oktatnak, mint Fried István tanár úr, akit korábban is ismertem. Nála jelentkeztem, és valóban, ma védtem, a dolgozat már könyvformában is megjelent.

A tér játékai. A virtuális tér és a történelmi idő viszonyának módosulásai Páskándi Géza és Marin Sorescu drámáiban (Korunk - Komp-Press Kiadó Kolozsvár, 2010.) című könyvről van szó. Miért éppen ezt a témát választottad?

Azt vettem észre, hogy a drámákat általában szövegként kezelik, és nem veszik figyelembe, hogy már a kezdet kezdetén megtalálható bennük az eljövendő előadásnak a kinézete, a formája, a térszerkezete. Ezért használom a virtuális tér kifejezést. Különösen Páskándi és Sorescu nagyon tudatosan megkonstruálja ezt, esetükben nincsenek véletlenek, nagyon jól ismerik az egész európai drámairodalmat. Rájuk különösen érvényes az, hogy virtuális tereket képeznek, ezekkel játszanak.

Költő és szerkesztő vagy. Szükségét érzed annak, hogy teoretikusként is jelen legyél az irodalomban?

Mindig is írtam recenziókat, kritikákat, bár nem olyan megfontolásból, nem olyan megfontoltan, mint egy-egy irodalomkritikus. Egy adott pillanatban a színház elméleti része keltette fel az érdeklődésemet, amely jobban érdekelt, mint az irodalomelmélet. Ennek volt köszönhető, hogy hosszabb távon is ezzel foglalkoztam.

Legutóbbi szépirodalmi kötetednek a címe Ússz, Faust, ússz! (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2010.). Aktuális-e manapság Faust?

Marlowe-nak a Doktor Faustus-át írom tovább, ezért is szerepel az erre utaló mottó a kötet elején. Azért gondoltam fontosnak, mert egyensúlyba próbáltam hozni ezt a szereplőt, aki az európai kultúra egyik meghatározó alakjává vált. Szöveg szerint is elég régi időkig megyek vissza ebben a témában, nem 500, hanem 2500 évet. Régi történeteknél szükségszerű, hogy olykor-olykor előkerüljenek.

Hogyan kapcsolódik ehhez az úszás? Miért éppen erre kap felszólítást Faust vagy Faustus?

A Faust forma mellett döntöttem végül, ami a nevet illeti. A víz és az úszás az egyedüli útirány a démonok elől, akik a földhöz kötődnek. Másrészt a víz az az őselem, amelyben föl lehet oldódni. Azok a görcsök, melyek Faustban és a különböző irodalmi megjelenéseiben mindig is ott voltak és vannak, melyek folyamatosan kínozzák, ezzel föloldhatók. Fontos volt, hogy megpróbáljam kijuttatni abból a bajból, melybe önmagát keverte.

Amikor a poéma első részeit olvastam a Helikonban, az volt az érzésem, mintha tobzódna a metafizikában. Rendkívül sok allegóriával dolgozik (Zátony, Gát, Sziget ). Nem túl merész ez a mai korban?

Ha egy költő nem merész, akkor jobb, ha meg se próbálja költőnek nevezni önmagát. Persze ez az előbbi is egy elég merész mondat... Az ember újabb lépéseket kell találjon önmagának, ahogy az Igazi nyár egyik ciklusában is párrímeket használtam, az Ússz, Faust, ússz! pedig formai és tartalmi szempontból is más vizekre evez (ha már az úszásnál tartunk), mint az eddigi próbálkozásaim. Nem tudtam elmenni a téma mellett.

Nem túl populáris témához nyúltál. Az Ússz, Faust, ússz! szerkezetről viszont eszembe jutott egy híres filmből származó szállóige. Sejted-e, mire gondolok?

Igen, de nem az…

Tehát semmiképpen nem szerettél volna rájátszani arra, hogy Fuss, Forest, fuss?

Az a helyzet, hogy valóban nem, megkérdezték már egy korábbi könyvbemutatón is. Bár mégiscsak van filmes kapcsolata, ugyanis volt egy másik futás-történet, ez pedig a Run, Lola, run! című német film. Ahhoz kötődnek nagyon áttételes, nagyon szubtilis módon egyes részek. Például az idő- és térszerkezet, távolságtartás és közelség ott is izgalmas filmet produkál.

Ez a véletlenmarketing és címallúzió ezek szerint működik. Másrészt színvonalasan illusztrált a kötet, jó kézbe venni. De a következő kérdés már a főszerkesztő-helyettesnek szól. Terveztek-e újításokat a Helikonnál? Várható-e a lapnál onlájn-fordulat?

Az újítások inkább néhány korábban jól bevált rovat „visszacsempészésében” érhetők tetten. A filmrovat után januártól a színházi rovat is rendszeresen jelen lesz a lapban, a képzőművészetre is jobban odafigyelünk ez évtől. Ami az onlájnt illeti: nem tervezünk 180 fokos fordulatot, ahhoz képest, ami most megtalálható. Tartalomfeltöltő oldalként működik a Helikon jelenlegi honlapja, nem hiszem, hogy elindulnánk a portálosodás, vagy a csupán on-line verzió irányába. A Gutenberg-galaxisban is hiszünk.

Boldog Zoltán