„Hatalmas értékek kerülnek veszélybe” – Szenti Dóra véleménye
Szenti Dórát, a szegedi Kossuth Zsuzsanna-középiskola egykori szakiskolás, majd egy országos irodalmi versenyen való sikeres szereplése után érettségire készülő 11. évfolyamos diákját kérdeztük az irodalomtanítás mai helyzetéről, a tantárgy 2011 szeptemberétől esedékes leépítéséről.
Mi a véleményed arról, hogy a szakiskolákban 2011 szeptemberétől megszűnik a magyar irodalom mint önálló tantárgy? (Lásd az Interjú dr. Hoffmann Rózsával)
Az irodalom mint önálló tantárgy megszűnésével hatalmas értékek kerülnek veszélybe. A nyelvtant és az irodalmat veszik egy kalap alá. Két, eddig különálló tantárgyat. Az irodalom már nem lesz jelen önállóan, ráadásul az is megtörténhet, hogy ezáltal a nyelvtan tanításán esik csorba, hiszen a kettőt valahogy össze kell dolgoznia a tanárnak, az amúgy is csekély óraszámok mellett. Igaz, a szakmát tanuló diákok nem az érettségire készülnek, ennek okán valószínűleg nem akarnak majd egyetemen vagy főiskolán továbbtanulni, de sok olyan szakma van, ahol a helyes illetve megfelelő kommunikáció, a jó beszédkészség domináns szerephez jut. Mindazonáltal az alapvető műveltség lehetőségét veszik el a szakiskolás diákoktól.
Milyen élményeid kötődnek az irodalomórákhoz?
Szerencsés helyzetben vagyok, mivel viszonylag korán, még az általános iskolában megkedveltem az irodalmat. Az első nagyobb élményem negyedik osztályos koromhoz kötődik, amikor versmondó versenyre készültünk többen is az osztályból, ezért verseket keresgéltünk, utána pedig felolvastuk a nekünk tetszőt a többiek előtt. Hetedik osztályos koromban a magyar fakultáció a szívem csücskévé vált, ugyanis egy mű elolvasása után érveltünk, disputát szerveztünk. Ezek és az ehhez hasonló feladatok elnyerték a tetszésem, az élményeim is pozitívak ennek kapcsán.
Mit jelent számodra az irodalom?
Számomra az irodalom egy kiskapu, amelyen belépve elszakadhatok a zord valóságtól és feltárul egy „új világ”. A gondolataim nincsenek lekötve, szabadon szárnyalhatnak. Az írók, költők helyébe képzelhetem magam, átélhetem, amit ők is megtapasztaltak egykoron, és így időutazást tehetek akár Ady Endre korába is, sőt még Janus Pannoniuséba is. Az írás pedig nem más, mint beszéd hangos szavak nélkül. Ahogy Babits mondta: „Az olvasás is gondolkozás, s az írás is beszéd.”
Mit változtatnál a középiskolai irodalomoktatáson?
Személy szerint kevésnek tartom az irodalomórák számát. Az említett tantárgy alapköve műveltségünknek, személyiségünk fejlődésének, gondolataink szabadon engedésének, illetve formálásának. Fontos lenne már az általános iskolában nagy hangsúlyt fektetni a megfelelő ismeretek elsajátítására, hiszen ott tanuljuk meg az alapokat, amelyekre később építeni tudunk. Sokszor előfordul, hogy nincsenek meg az ideális alapok, és ilyenkor nincs mire építeni. Ebben az esetben a középiskolai oktatás még mindig orvosolhatja a problémát, hiszen itt alapozódik meg a jövőnk. Ezért fontos az irodalom minél magasabb szintű oktatása, amit az órák számának növelésével jobban meg lehetne valósítani.
Milyenek a mai magyartanárok?
Vannak, akik foggal-körömmel harcolnak, hogy megszerettessék az irodalmat, ellenben akadnak olyanok is, akik beletörődnek a nyilvánvaló tényekbe, vagyis abba, hogy a diákok többnyire nem szeretnek olvasni. A tantárgy iránti érdeklődés az órát adó tanár személyiségétől és oktatási módszereitől egyaránt függ. A magyartanárok többsége valószínűleg már rájött a probléma gyökerére, ezért az órákat próbálják színesebbé, élvezhetőbbé tenni, sok példát hoznak a mai korból is.
Szoktál-e kortárs műveket olvasni?
A korábbi korok irodalmát jobban kedvelem, de kortárs műveket is olvasok. Plugor Magor Szavak vérkörén át című verse a kedvenceim közé tartozik, de Kertész Imre könyveit sem lehet megunni. A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt, többszöri olvasás után is megőrzi mondanivalóját az olvasó számára.
Kapcsolódó anyag:
