Csepcsányi Éva regénye bekukkant a reverendák világa mögé, csakúgy, mint a vad játékokról álmodozó fiatal lányok mindennapjaiba. Szókimondás, tabudöntés, lassan feltáruló titkok. A Mistica profana a lélek krimije, amely utazásra hívja az olvasót, és életre szóló nyomot hagy benne. – Stenszky Cecília írását olvashatják

A klarissza nővér

és az acélpüspök

– Csepcsányi Éva Mistica profana című regényéről
 

   Ha a regény történetét szárazon elmondanánk, a vallásos emberek valószínűleg felhúznák szemöldöküket, ha pedig a sikamlósabb részleteket is kiragadnánk, a kevésbé vallásosak is meglepődnének. Többet elárul azonban a lényegből, ha azt mondjuk: egy fiatal lány keresi az útját – az egyetemen, a szerelemben, barátok és országok között.

   A főhős tipikus, útját kereső fiatal lány, Hedvig, akinek a lelki vívódásaiba is belepillanthatunk. Megismerhetjük legbelsőbb vágyait, belehallgathatunk imáiba, gyónásába, hiszen ezeket a titkokat még az egymáshoz közel álló, őszinte lelki életet élő emberek sem osztják meg barátaikkal, olyannyira csak az illetőre és Istenre tartoznak.

   De a történetnél mélyebb rétegei is vannak a könyvnek.  A házasság felbomlása mögött felbukkan a vágy egy másmilyen élet után. Hedvig gyönyörű és okos, alkalmas anya- és szeretőszerepre egyaránt, ugyanúgy, ahogy a „kitörésre” és a magányra. Ő azonban kezdettől Istennek szeretné szentelni az életét, még ha ez ma, a könyvbéli és a könyvön kívüli jelenben nem is divatos. Olvasóként inkább megértéssel, mint meglepődéssel követjük a hősnőt, aki hibákkal és zsákutcákkal teli útján jut el végül oda, hogy megvalósítsa saját maga választotta életét – egy kolostorban.

   A mellékszereplők karakteresek: a jóságos ferences lelkiatya, a vonzó, válófélben lévő tanár, a nagy Ő (aki történetesen pap), a viháncoló barátnők és a komoly professzorok. A dialógusok hol az élőnyelvhez közelítenek, hol a magas irodalmi szövegek stílusához. A nevek többnyire kifejezőek, a Krakkóba költöző Hedvig neve egyértelmű utalás a Lengyelországba házasodott magyar királynéra, mikor pedig a hősnő Egerben egy radikális körbe kerül, feltűnően ősmagyar neve van minden jelenlévőnek, mintha a név magában hordozná a sorsot. A baráti párbeszédekben felmerülő társadalmi-politikai problémák többnyire aktuálisak, ha olykor kissé didaktikusak is, illetve nem minden elmondott részlet releváns a történet vagy a hősnő szempontjából. Érezhető stílusbeli különbség a regény kezdete és zárlata között, és nemcsak a könnyed kollégiumi civódás és a lelki feszültség témái közti eltérés miatt, hanem az alakok élőszerűségében is.

   A regény fő cselekménye mellett a mellékszálak is kidolgozattak, főleg a történelmi betétek és az álmok, melyek belecsempészik a regénybe a címben ígért misztikát. Ilyen például Hedvig királynő története, a már-már jelenéssé váló látomások.

   Marek, az egyházi hivatásról lemondó, majd ismét a reverendát választó egykori férj a könyv utolsó oldalán találkozik volt feleségével, akivel szerelmük csak az egyházi szolgálat vállalásában teljesülhetett csak be.  A sodró, élénk elbeszélőstílus átütő őszinteséggel párosul, mely hitelessé teszi a hajmeresztő eseményeket is: Hedvig homoszexualitással való sokkoló találkozását, felülkerekedését a testi vágyakon, lemondását a karrierről a szigorú kolostorbeli életért.

   A Mistica profana apró csiszolatlanságai ellenére meggyőző vallomás az önmagunkhoz való hűségről; időszerű kérdéseket felvető mű az útkeresésről, a hitről és a nemiségről, mely az Egyházat nem lejáratja, hanem feltárja. Legfőképpen azzal, hogy hitelesen mutatja be: az Egyház is emberekből áll, akik, ha őszintén keresnek, némi égi segítséggel bár, de képesek túllépni a földi akadályokon. Végső soron azért, hogy eljussanak önmagukhoz és Istenhez, s e kettő nem is áll olyan távol egymástól.

Csepcsány Éva: Mistica profana – Hedvig (Irodalmi Jelen Könyvek, 2011)

Stenszky Cecília