Irodalmi Jelen

Szabó Lajos írásaiból (Feljegyzések 1947-1948)

2011. április. 04. - 09:33

„A rózsák igenlésén keresztül a láncok igenlése. Ha nem foglalunk állást az abszolút és autonóm művészettel szemben, akkor nem tudjuk tartani többi kritikai pozíciónkat” – részletek Szabó Lajos feljegyzéseiből

Szabó Lajos írásaiból

(Feljegyzések 1947-1948)

Mi a kép és mi a forma? Arány és funkció.
Minden jel, ami nem végcél, hanem továbbmutat.
A jel a mozgás és az értelem funcionális közvetítő állomása.
A jelet, képet, hasonlatot, arányt, funkciót csak akkor tudom használni, ha a szubjektív, közvetlen tapasztalásból, az érzékenységből való kikristályosodásuk pillanatában tudom őket megragadni.
A jel mindig differenciákat mutat. Az érzékenység szempontjából öröm és szenvedés.
Öröm: hasonlóság. Szenvedés: különbözőség, ellenkezés.
A közvetlen tapasztalásban adott irány: az öröm terjedékeny, eredetileg egyetemes. Az evidencia-élmény az örömből születik.
A jel a megoldásra mutat, az egészre, a létezőre, az értelemre.
Hogy mi válik jellé, az érzékenységünk nívójától függ.
Létezés és jelzés relativitása, közösségi és egyetemes karaktere: ez az emberi nyelv definíciója.
A természetes jel képe a nyom. Ami keményebben karcol, az hagy nyomot.
A jel létezés jele, a létezés jelzés, a jel létező, a létező jel, a létezés jelzés létezése, a jelzés létezése jelzés – a létezők egymás számára jelzők.
A létezés a létezés jele. Ehhez logikailag az egységes valamilyen szakadozottsága és elágazódottsága szükséges.
Szemlélő és szemlélt, jel és létező, valóság és idea, lét és kép, lét és erő, személy és közösség, létező és létező, jel és jel, valóság és jelenség, én és a valóság, én és a mindenség, létező és tulajdonság, egy és sok, egész és rész szétszakításának, ennek a dualizmusnak az a következménye, hogy a valóságos, élt értékelés rögtön a feje tetejére áll.
Az Isten képére teremtett embernél embervoltából adódik a végtelen osztás lehetősége, a végtelen aktivitás. Ennek határai:
- meddig van kívánságom és erőm osztani?
- ennek nincs sem mennyiségi sem kvalitatív határa az
ősmisztériumig.
A gyémánt tudja osztani az üveget, az üveg viszont a gyémántot nem.
Erő kell ahhoz, hogy egy pálcát kettéosszak, de ahhoz is, hogy egy absztrakt vonalat osszak ketté: szellemi erő kell hozzá.
Csak konkrét erővel és konkrét iránytudattal oszthatok ketté
egy geometriai vonalat.
A pont és a vonal nem absztrakciók, hanem értelmi-akaratiérzelmi realitások: akciók, produkciók, művek.
A kör értelme: engem körülvevő, kivetített mozzanatomat körülvevő: látóhatár.
Minden ok centrum, minden irányban hat.
Az, hogy „kép”, síkszerű panorámának tűnik, holott a valóságban többdimenziós, élő létező. A síkszerű kép sem sík.
A költészet axiomatika: szavak latolgatása.
Kettő nem létezik.

Művészet mint aión-karakterű perverzió. A rózsák igenlésén keresztül a láncok igenlése. Ha nem foglalunk állást az abszolút és autonóm művészettel szemben, akkor nem tudjuk tartani többi kritikai pozíciónkat. – Az élet irrealitása és a művészet szürrealitása; a kellő távolság ettől a két egymást tápláló és feltételező, aeonunkban érvényes speciestől.
A művészetet sem feltétlenül, hanem feltételek között értékeljük pozitíven.
[…] akik arra születtek, hogy életükkel és műveikkel a tiszta korszerűség finoman ötvözött karosszériabörtönét keresztültörjék, s az ember történelmi– történelemfeletti feladatait szóbahozzák és megformálják.
A shakespeare-i atombomba felrobbantja a legkorszerűbb esztétikai páncélerődöket is. […] A shakespeare-i élet barbarizmusa és a finom korszerű ötvösművészet közötti gyilkos harc feloldhatatlan. Feloldás és megoldás csak ott van, ahol, mint a kínai festészetben is, a nagy mesterek problémáinak megújított elsajátítási kísérlete dicsőség, és ahol a nagymesterek, az először merítők […] elég realisztikusak és alázatosak tudtak maradni ahhoz, hogy a forrást, amiből megrészegedtek, még forrásnak nevezzék és ismerjék el, hogy ne tévesszék magukat össze nietzschei–dionüszoszi mámorukban önnönlétük közös forrásával.
Vajda: Az első lépés az új kozmogrammatikus művészet felé. Az első lépést egyedül kell megtenni, nem lehet osztagban. A lényeges kifejezés itt az, hogy ez a művészet ábrázoló, s azt bizonyítja, hogy az ábrázoló művészet lehet produktív. Vajdánál az egész világ jelenik meg, ettől ellentéte az epigonizmusnak. […] Itt van a montázsok súlyos szociális tartalma. Ahol generációszerűen él a kozmogrammatikus művészet, ott persze egy csendélet is világábrázoló lehet.

A „lélekjelenlét” fejezi ki a spontán koncentrációt. Ez teszi lehetővé a földön és hídon járást.
Lélek-jelen-lét: három poszt-metafizikai kifejezés.
Jelen és örökkévalóság. A lét szintén erre utal. Lélek, reinkarnáció,
személyiség.
A jelzés minimuma: jel és jelzett, adó és vevő, mármint jeladó és jelvevő.
A jelnek keveset kell hasonlítani a jelzettre.
A jelnek csak minimálisan kell és szabad hasonlítani a jelzettre.
A képnek e minimálison felül kell hasonlítani a képzettre.
A jel igésítése: mutatás.
Egy kép felbontható mutatásokra; milyen mutatások vannak benne.
Mozgás: rajzolás, jelzés, cselekvés. Sajátos rembrandti vonal: sajátos rembrandti mutatás.
Szellem és tér kapcsolata.
Psziché és vonal: grafológia! Szellem és vonal? Fülep Lajos: „A vonalak beszédes hajlatossága” . Mezei Árpád: „Milyen görbékben gondolkozik”.
Egy kép meghatározott egyensúlyt tart a világgal, az ellenállással és a világ egész ellentmondásosságával!!! Ez a kép tartalmának és zártságának, vagyis formai értékének matematikai képlete.
Vajda szintetikusan összefoglalja a művészettagadást. Grafikus művészet. A mérték: az arc.

Ki az alkotó? Az empirizmus posztulátumának megfelelően csak alkotó számolhat be az alkotóról. Csak ő rendelkezik a szükséges tapasztalati alappal hozzá! A zsenialitás kérdése és valósága tréfás kérdéseket ad fel! Ki állapítja meg elvben az alkotóról az ő alkotó mivoltát? Önmaga mint érdekelt fél? Az átlagember, kötelező szavazás elrendelése útján? A mindenkori akadémiák „halhatatlanjai”? Ki az alkotó? Ki határozza meg? ők maguk vagy mások? Ha ők maguk, akkor a nemalkotók hogy különböztetik meg őket önmaguktól? bitorló trónkövetelőktől? hamis prófétáktól?
Tradíció: az alkotók időfeletti szövetsége a kinyilatkoztatás oltalmában.

Az ember logikum, etikum és esztétikum egysége. Ez teszi emberré. A szellem teszi emberré.
Esztétikum-etikum-logikum hármassága szakrális, örvényszerű mozgásban van.
A létezés minden mozzanatát az identifikációs drámában való részvétele határozza meg. Az esztétikum passzivitásával, magamat-odaadásával, magában nyugvó zártságával szemben az etikum akarati, aktív feszültsége áll.
A létezés akarati formálásához át kell adnom magamat a létezésnek. Az aktív beavatkozás a létezésbe, a magam képére formálás az etikum, a magamatodaadás az esztétikum differentia specificája.
Az etikum az identitás erőfeszítésmozzanata. Az esztétikum: feminin, odaadó mozzanat, feloldódás a világban, művésztemperamentum, kihordás.
Etikum: a cselekvő, bontó aktivítás; esztétikum: a befogadó és átfogó passzivitás; logikum: a váltópont a kettő között; hűvös és forró. Innen ered viszonylagos semlegessége.
Az etikum és esztétikum: elmozdulások; a logikum az átmeneti, az egyensúlymozzanat.
Etikum, logikum és esztétikum rangsora abszurd. Áthatás, örvénymozgás, mellérendeltség van. A rangsorolás itt rombolás.
Esztétika: nyugalom, etika: aktivitás. […] A nyugalom, az erővel táplálkozás az a talaj, amiből kiindulva az erőfeszítés lehetséges. Esztétikum és etikum komplementer ellentétek.
Mire irányul az esztétikum befogadó karaktere? A lét gazdagságára, a lét kozmogrammjára.

Szabó Lajos (Budapest, 1902. július 1. – Düsseldorf, 1967. október 21.) magyar filozófus. 1919-ben kizárják a felső ipariskolából. A húszas évek elején részt vesz az illegális kommunista mozgalomban. A húszas évek első felében könyvkereskedő-segéd Budapesten és Bécsben. 1928-30 között Kassák Lajos Munka-körének tagja. Két cikket ír a Munkába (az egyiket Justus Pállal közösen). Ez idő tájt ismerkedik meg Karl Korsch-sal. 1930-ban több társával együtt kizárják a Munka-körből. Ekkor alapítja oppozícióját, amelyet egész életében megszakítás nélkül folytat. 1931-32-ben, két ízben, néhány hónapig, Berlinben és Frankfurtban tartózkodik. Frankfurtban az Institut für Socialforschungban folytat tanulmányokat. 1933-34-ben tanulmányutat tesz Bécsben és Párizsban (ahol együtt lakik Vajda Lajossal). 1935-37 között házasságban él Bálint Klárával (aki később Szerb Antal felesége lesz).
1936-ban Tábor Bélával közösen írja és adja ki a Vádirat a szellem ellen című könyvét. 1937-ben jelenik meg A hit logikája – Teocentrikus logika című műve. 1938-ban feleségül veszi Pallós Magdát, aki 1946-ban hal meg. 1940-ben behívják munkaszolgálatra, de pár hét múlva tüdőbaja miatt leszerelik. 1941 májusától betegen, Vajda Lajossal együtt, az új Szent János Kórházban fekszik. 1944 tavaszán Auschwitzba deportálják, ahonnan 1945 január végén szabadul. 1945 őszén Hamvas Bélával és Tábor Bélával megindítják a „csütörtöki beszélgetések” sorozatát. 1946-ban két írást tesz közzé: Irodalom és rémület (Diárium); Művészet és vallás (Mouseion). 1946-tól szemináriumokat tart fiatal hallgatóknak különböző tárgykörökből: pszichológia, érték- és jelelmélet, közgazdaságtan, egzisztencializmus és indiai hagyomány, halmazelmélet-kritika és nyelvmatézis-koncepció, történelemfelfogás és mozgalomelmélet, prizmatika. Valójában 1945–48 között rakták le "a másik Budapesti Iskola" alapjait. Szabó 45–48 között tartott előadássorozataiban beható értékelméleti és értékpszichológiai elemzéseket folytatott, egyaránt asszimilálta a prefilozófiai szituációt (pl. az indiai hagyományt és a preszokratikusokat), és a posztfilozófiai szemléletmódot, a földalatti XIX. század nagy alakjainak (Kierkegaard, Dosztojevszkij és Nietzsche) filozófia-, művészet- és valláskritikáját. A sztálinizmus alatt szoros kapcsolatok szövődtek „a földalatti Budapesti Iskola" és a szintén betiltott avantgárd képzőművészek között. Szabó maga is kalligráfus lett. 1954-ben születnek első kalligráfiái. 1956-ban házasságot köt Polgár Ágnessel, az év végén feleségével elhagyja az országot. 1957 végéig Bécsben tartózkodik, ez után 1961-ig Brüsszelben él. 1960-ban németországi körutat tesz, kalligráfiáit kiállításokon mutatják be Münchenben, Dortmundban, Hamburgban és Hagenben. 1962-ben Düsseldorfban telepedik le. 1966-ban Párizsban nyílik kiállítása. 1967. október 21-én halt meg Düsseldorfban. (Forrás: Kőszegi Lajos: Szabó Lajos – a magyar asmagarbhájagára, In: Kőszegi Lajos: Gyémántfűrész-szútra. 2000, Comitatus Kiadó )
Művek:
Vádirat a szellem ellen – Tábor Bélával, Az Idő könyvei, 1936; 2. kiad.: Comitatus, Veszprém, 1991
A hit logikája – Teocentrikus logika, Az Idő Könyvei, Budapest, 1937
Irodalom és rémület, Diárium, 1946
Művészet és vallás, Mouseion, 1946
Hommage à Szabó Lajos – Életünk (Szerk.: Kőszegi Lajos és Várhegyi Miklós), Szombathely, 1989. 9-10. szám
Szemináriumi előadásai 1946-1950 (Szerk.: Kotányi Attila, Kunszt György, Surányi László és Tábor Ádám), Typotex, Budapest, 1997
Tény és titok – összegyűjtött írások és előadások, (Szerk.: Kotányi Attila-Kunszt György-Kőszegi Lajos), Pannon Panteon könyvsorozat, Medium Kiadó, Veszprém, 1999