WEÖRES SÁNDOR

Bóbita, Bóbita Sándor: dalt fon az égi sugárból;

Szarva a Hold, maga fény, csillaga lélek-edény.

 

 

KÖLTÉSZET NAPI KIS MAGYAR KÖLTÉSZETTÖRTÉNET

 

BALASSI BÁLINT

 

Egri vitézeknek ruganyos kebelű Dianája,

Verseimet nevető,

Éngem a mélybe vető,

Az,  ki ha rám néz, máris eszem vész, vágy palotája,

Illatos új otthon,

Júlia, tűzliliom,

Fürge arabs paripámnak a jó legelőt ha kinálja,

Rajta kötőfék nincs,

Combja nyakamra bilincs.

 

ZRÍNYI MIKLÓS

 

Ádria-tengernek Syrenáia, ki voltam, a költő

Zrínyi, vitéz hadnagy, Zrínyi, a dédunoka!

 

PETRŐCZI KATA SZIDÓNIA

 

Mondjad nékem, édes Jézus, mért gyötröm magam?

Mondjak bármit, én Megváltóm, nem hallják szavam.

Mondják rólam, Jézus Márja! versem sótalan.

Mondhatsz bármit, édes Jézus, botfülük ha van.

 

BESSENYEI GYÖRGY

 

Ködbe veszett Bécs, Mária Trézsia Bécse,

Jámbor szándékunk elhala Vér mezején.

Ágisként kezdém, míg végre a bús Tariménes

Úttalan útja utam: Ím, Bihar, itt remetéd!

 

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

 

Lillám, lásd a virágszirom

Ím lepereg: s oda már –

Én a halál fogatával

Vágtatok el: csoda vár!

 

BERZSENYI DÁNIEL

 

Vad Carthagot megzabolázó Róma ledűlhet,

Ám derekan ragyog őr csillagod üszke, magyar!

 

VÖRÖSMARTY MIHÁLY

 

Régi dicsőségünk, mint borban a gyöngy, teli búval.

Hol van Ilonka, a szép? Hol van a nagy szerü gyász?

Most tél van, csend és hó, földünk hoppra megőszült.

Nyűtt a vonó, meg a bot: Húzd! Közelít a homály…

 

PETŐFI SÁNDOR

 

Népdalokon ki repültem Júlia karja közé, én

Március évadján voltam a forradalom.

Szeptember végén az elégia illan. A sorsom

Sírba taszít. De a hír akkor is, ott is, örök!

 

ARANY JÁNOS

 

Toldi ma, holnap Attila, s a Toldi szerelme a végén,

Edward, Szondi, Lajos, Julcsa, Piroska, Lacó…

 

IDUNA

 

Mint a rigó törött szárnyon,

Boldogságom kapirgálom,

Kőrös hegyes Erdély helyett:

Nem lelhetem itt helyemet –

Szerelem-láz halottá nyom,

Csókok helyett örök álom.

 

MADÁCH IMRE

 

Kiskelecsényi Madách: amatőr filozóf Sztregováról:

Látok, mint Szent Pál, láss Európa csodát!

Már befejezve a nagy mű, eljár évmiliókig:

Ádám, Éva, az Úr, Aphrodité, Lucifer…

 

ADY ENDRE

 

Voltam a Holnap-hős, új seregek dobosa.

Vak lovas, őserdős, lettem a Vég lovasa.

Vár a fehér Asszony, Léda ölében öl el.

Százviharú úton, Csinszka, karolj, Te ölelj!

 

KAFFKA MARGIT

 

Jaj, az alázat, a grószik ércderekú akaratja…

Mit tehet egy kicsi nő, szeretetre való, puha, éhes?

Vagy fuss: főzz, moss és takaríts, megszülve Urad, vagy:

Új tipus, új asszony légy, ember… s hangyabolyonghatsz…

 

KARINTHY FRIGYES

 

Égi kar int: ide új Swift kell, keserű kacagású;

Abszurd lett a világ, ág-boga rákdaganat.

Hol van az Észak-sark? A jövő-gép? Hol van az Ember?

Sírunk, s gyomrunkat rázza a görcs röhögés.

 

JÓZSEF ATTILA

 

Freud vonatán utazom, visz neuraszténia gravis:

Száll a mamához a szív: száll a nagy űrhöz az űr.

 

SZÉP ERNŐ

 

Kérem, én itt csak játszottam.

Nagy költőnek nem látszottam.

Dalt ha kértek, hamar adtam.

Bocs, sokáig ha maradtam.

 

FALUDY GYÖRGY

 

Régi leányok! A nadrágom s kalapom még nálatok eltűnt.

Évekig éltem zoknitlan szerelembe zuhanva Zsuzsával.

Most, hogy elért az öregkor, Fanny imád. Le az inggel!

Itt a szabadság már. S meztelen int a halál.

 

WEÖRES SÁNDOR

 

Bóbita, Bóbita Sándor: dalt fon az égi sugárból;

Szarva a Hold, maga fény, csillaga lélek-edény.

 

NAGY LÁSZLÓ

 

Nyomorú a hazám: Iszkáz az idő levelén hintáz.

Paripám a jövő: visz láz. Nagy a tűz, nagy a hév, nagy lász.

„Csoda Tigram Icsész!” zengem, gyönyörűm ha segítsz engem.

 

VÁCI MIHÁLY

 

Látod, a költő szólt, szolidabban a szőke szeleknél.

(Nyírségből támadt csesztvei néptanitó.)

Új, szabad, emberi korral volt viselős a szivében.

(Mondd, hova lett az a kor? Mondd hova lett az a nép?)

 

Bárdos József