SZUBJEKTÍV VILÁGIRODALOM I.

Mert színház az egész. Szerep. Álruha. Színpadi játék.
Végre magam se tudom: Hol vagyok én? S ki vagyok?
 

SZUBJEKTÍV VILÁGIRODALOM I.

LAO CE

Belülről       Az ember
szól            végre
egy             föl-
égi              tekint:
hang:          ragyog
a végső       a nincs:
rend:           a tao
a jing,          te
a jang.         king.

VATSZJÁJANA

Hatalom? Pénz? Gyönyör? Ha még kétség gyötör,
e könyv, a KÁMA SZÚTRA vezet a helyes útra.
Harapás? Csók? Nyalás? Szól a tapasztalás,
hogy minden helyes itt, ha néktek jólesik.

DANTE ALLIGHIERI

Jártam a poklok mocskos bugyrait. És hova értem?
Mélybe. A mélybe tovább. Ott a Gonosz lakozik.
Mélybe tovább… De előttem hirtelen égbeszökő csúcs…
Extázis… Ragyogás… Bícse… S az isteni fény…

FRANCESCO PETRARCA

Tiszta latinságom jobb, mondják, mint Ciceróé.
Classica-költővé így koszorúz a világ.
Hírem száll Plútótól Múzsák szent ligetéig!
(Hogy? Mi van? Írtam, igen, persze, szonetteket is.)

FRANCOIS VILLON

Mennyei Szűz, ki lenézel ránk, kik a bűnre születtünk,
meg ne kövezd, ha a költőd, Villon bánata így sír:
„Rajta, zabálj, kurválkodj! Hogy bepiálva eszedbe
sírgödör alján elrohadó tetemed sose jusson…”

WILLIAM SHAKESPEARE

Voltam Hamlet, Ophélia, Machbeth, Prospero, Henrik,
Júlia, Romeo, Lear, Gloster, Olivia, Puck.
Mert színház az egész. Szerep. Álruha. Színpadi játék.
Végre magam se tudom: Hol vagyok én? S ki vagyok?

MIGUEL DE CERVANTES SAAVEDRA
(alias Don Quijote de la Mancha, a búsképű lovag)

A szélvitorla föl-le: röpülsz, zuhansz, röpülsz.
De Sancho, mondd, az égre, mért jó, hogy lenn csücsülsz?
Ha jő a próba perce, a gaz Tükör-lovag,
A sorssal víni mersz-e, ha őrültnek mutat?
Gonosz Merlin varázsa ott lenn is megtalál.
Dulcíneám ne lássa, ha fáj a bús halál!

Bárdos József