Homo sapiens homo sapiens! / Meztelenül jöttünk a Neandervölgyből s lám milyen nagy fiúk vagyunk: / Csápjainkat titkárok serege tartja tisztán, esténként lakkcipőben járunk / s lángoló falloszaink előtt a föld asszonyai térdrehullnak.
(Reorganizáció, 1924)

 

 

 

PALASOVSZKY ÖDÖN

 

 

Palasovszky költészete "a dadaizmusnak abból a korszakából származik, mely a szerző egyéniségének leginkább megfelel, és szívéhez legközelebb áll, amikor Dada még nem akart más lenni, mint a fogalmak szürke börtönéből s a logika vasbéklyóiból szabaduló nagy életösztön-felviharzás, és a vers nem akart más lenni, mint a létezés hatalmas és ösztönszerű kirobbanása." (Strém István, Korunk, 1927. május)

 

 

VILÁG VÉGE

Íme az újévi malacok kiszaladnak vitrineinkből, kétszemélyes ágyaink fölött
a háziáldások és a pápák fotográfiái lekókadnak mint a virágok.
Nagyvágók duzzadt ajkai közt az upman-szivarok letöredeznek
A börzék szíve meghasad
Állatkertek hiénái réveteg mosollyal összebújnak, sertéskarajok hamuvá lesznek, a ficsúrok kifogástalanul megkötött slipszei fölött elpukkadnak a hólyagok.
Világ vége!
Utolsó ítélet trombitája harsan:
A tízholdon aluliak csillagot kapnak, én elöljárok véres tüdőmmel de legelöl
a palacsinta-ember kit az életben falhoz kent a gép
Üdvözlégy igaz bíró!

1924
(Színpadon: szatirikus munkáskórus formájában, 1929-30)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bortnyik Sándor: Az új Ádám            Az új Éva, 1924

 

ŐZ-BIBLIA

(részletek)

VI.
Idők párkányán őzek őzek
Pihenőn várunk zúgjföl-estét
És csóvásodnak szarvaink.

Őz-csordámat itatom megitatom
És meglódítjuk tüzeinket Piacokra oszlopok derekára
És nyiladoznak a tetők
Lidérc-agancsunk kékbelángol És csóvánk táncol a szíveken.

Vannak-e ezer-ezer évek: Vannak-e verjük buborékba
De aki egyszer harmat este drága tenyerébe csókolt
Ki tenyerén vitte csókja virágát
Ha félszegen is hogyha szegényül De igazul nagy hittel borulással:
A mi csóvánk integet onnan
S táncol táncol a szíveken.

Hosszú karcsú lehelet-lábak Jön már jön már jön az őz-csorda
Zengő viharját veri-gyújtja
így zsendítjük föl a csillagok zúgását A kertek fiatal szívverését így zendítjük
föl hegedűnket a halott városok fölött
Nagy meleg földek ölelőjén.

Pihenőn várunk zúgjföl-estét
Holnap
Holnap meghalunk Élünk.

Lidérc-agancsunk kékbelángol
Örök világban örök őzek
Halott nyarak fölött új szerelmek.

 

VIII.
A tavaszok jaj de ránk tapostak Csupavér lábnyom lett a mellünk
Csupaseb kékje eltépázta mind a pihéket.
Aztán szél fújta be az ágyam Hideglelősre hűlt az ingem.
Tavaszok tavaszok.

Nehéz nagyon a csirák láza
És bizony ahogy rajtunk zajlott És bizony ahogy bennünk meghalt
Csupaseb -lábnyom
Csupaseb-kékje
Tavaszok tavaszok.

Istenem
Hogy rémültem féltem az öregséget
S egy este anyámnak könnye-gördült.
Akkor a könnye megkeresztelt S azóta tudom: öreg vagyok.

Azért anyám te fiatal vagy Hiszen csak tegnap lobbant a csókod
Csak máma szültél engem fiad
Holnap is: virágját a tenger
Virágját zúgja rád a tenger
Májusanyám holnap is virágját.

Ó milyen jó öregnek lenni Hallgatni gyerekek szívverését
Nézni: hogy ömlik anyám éje És őrzeni szítani mindig mindig Minden fiának
mindig szerelmét
És vinni hinteni vinni a lángot
Mindenki szívére melegére.

Virágját zúgja rád a tenger
De hisz a fiad is csak-csak ifjú
Nézd hogy megnőttek szíveim.

Ifjak vagyunk ifjak Májusanyám
Míg sorsaink: a fiatal lángok logobnak
Én őrzöm őrzöm minden gyerekednek
Szerelembe mindig-szerelembe.

Nézd hogy megnőttek szíveim.

 

XIII.
Halott őzek utolsó hívásai.

Muzsika muzsika
Feküdjön aki ivott a lángból
Feküdjön aki nem ivott.

Elvittek forró számumok
Istenszíveink elhegedültek
Jaj milyen szépre borultak az őszök
Istenszíveink őz-szíveink
Milyen szépre borultak az őszök.

így őszül beléd minden szonáta
Október október.
Istenszíveink őz-szíveink.
De szép tengerek alatt feküdni
Lecsukódó szemünket megitatni
A muzsikával muzsikával.

Ugye hittünk Erdők hűs csendjébe hittünk
Csillagok zúgására hittünk
Tüzekért vizekért egekért
Mostmár pihenünk pihenünk.

Feküdjön aki nem ivott
Feküdjön aki ivott a lángból.

Minden tengernek ősze hűlik
Minden tónak ősz-szava hullik

Szerelemmel szilaj halállal haltunk
Hogy elevenek legyenek világaink.

Elevenek legyenek világaink.

1920-1926

 

 

 

 

 

 

 

 

Akrobaták, 1930         Cirkusz, 1929            Festő, 1928

 

 

A KARMAZSIN LITÁNIA

Vér vér - szüntelen -
vér vér szakadatlan -
hív a karmazsin! a lázadó karmazsin!
Egy méter karmazsin egy mázsa karmazsin
Egy kiáltás karmazsin
egy hegy karmazsin egy völgy karmazsin
egy város karmazsin
egy világrész karmazsin
egy felhő karmazsin -
Vér vér - meredek - vér vér pozdorjázó -
hív a karmazsin
a teremtő karmazsin!

A misszisszippi karmazsin a gaurizankár karmazsin!
a kilimandzsáró kilimandzsáró!

A keserű karmazsin a legkeserűbb karmazsin
mert fáj a karmazsin
Fáj fáj fáj fáj, fáj a karmazsin
A születés rettentő karmazsinja -
A halál szakadatlan karmazsinja -
A harcok tátongó karmazsinja -

Fáj fáj fáj fáj - az ölek forrongó karmazsinja
az édes karmazsin
A tenyerek lázongó karmazsinja -
Jó jó jó jó jó - jó a karmazsin!
A cselekvő karmazsin! a szabad karmazsin!

A misszisszippi karmazsin a tanganyika karmazsin!
a kilimandzsáró kilimandzsáró!
csimborasszó csimborasszó!
Gyújts gyújts karmazsin!
Járd át karmazsin! édeseimet karmazsin
Fűtsd át karmazsin! világaim kedvét karmazsin
bolyongó karmazsin!

Vér vér - a házak vére -
járd át a falakat karmazsin! a dolgok rendjét
járd át - a kortyokat is, vér vér - meg
a magokat, láz láz -

Kék karmazsin, piros karmazsin! parázna karmazsin
Csak kujtorogj csak kujtorogj -
gyermekeimet szórd szét
garázda karmazsin! jó karmazsin
Minden hurkot karmazsin! szakíts el karmazsin!
hatalmas karmazsin -

Láz láz, a gyökerek láza -
Köss szövetséget, karmazsin!
szerelmes karmazsin!

Csak dübörögj karmazsin -
Hej huj! karmazsin!

1927
(Színpadon: parlandó-tercett formájában, Kozma József zenéjével, 1928)

 

 

 

 

 

A MA - albumból, 1925

 

 

AZ ÓRA-TIKTAK

(részlet)

Tik-tak - tik-tak -
Az óra üt és menni kell.
Az óra üt és tenni kell.
Jót tenni, rosszat tenni.
Az óra szólal és fájni kell:
„Kakukk kakukk!"
Tenni menni, tenni fájni -
Születés, harc és halál,
Születés, harc és visszatérés -
Kék zöld, bűn virág -
így öregszünk így öregszünk
Meghalunk és születünk újra:
Sohase győzöl az időn
Mert csak a szíved kakukkol egyre.
Mert csak a véred dübörög egyre
Mert csak a lábad csetlik-botlik.
Mert csak országok maradnak el:
De nincs valóság, nincsen álom -
Félsz és remélsz - hogy jönni fog
S ha itt az óra itt az óra:
Lelkedben élt az régtől fogva -
S ha itt az óra itt az óra:
Lelkedben váj az már örökké.
Két part között csak bandukolsz.
Volt-lesz között csak vándorolsz.
Amit megélsz, már elvesztetted.
Amit nem élsz meg, elvesztetted.
Amit megélsz, az a tied.
Amit nem élsz meg, a tied.
Amit teremtesz, a tied.
Amit lerombolsz, a tied.
Amit lerontasz, elvesztetted.
Amit teremtesz, elvesztetted.
Oldani-kötni
Oldani-kötni -
Ha megszülettél, meg is haltál.

1928
(Koreografikus oratóriumként, színpadon, 1930)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Strandon, 1930                        Zöld szamár, 1924

 

 

 

AZ IZZÓLÁMPA-PUNALUA

A NAGY PUNALUA-ÜNNEPEKRE
MÁJUS UTÓJÁN, MIKOR MÁR NYILNAK A JÁZMINOK

A Punalua-kiáltás: P u n a l u a!
Az izzólámpa-kiáltás: I z z ó l á m p a!
A hó-rukk: H ó - r u k k!
A férfiak visszatérő hangja: d
A nők visszatérő hangja: a1
Hó-rukk.

Kedvedért Punalua kedvedért.

Meg szoktátok ünnepelni a születést meg a halált – ünnepeljétek most velem a fényt. A tüzek emlékét, az áramokat. És Punalua színeit, hangjait, hömpölygéseit és alakzatainak ízét. A föltámadókat! valamennyit! Punalua eleven világát.

Ne úgy imádkozzatok mint eddig! Táncoljatok az izzólámpának! Punaluának táncoltok! milyen szépek vagytok! és szerelmesek! Adjátok át magatokat ennek a nyers és kegyetlen táncnak, mely ősi mint a kerekek fordulása, mint a szél, a víz, mint a vér futása, mint a párzás.

Kedvedért Punalua. Lélegző, emelkedő és sülylyedő. Lépő és lendülő Punalua. Forgások Punaluája, csúszó és zuhanó Punalua. Hó-rukk! Törjön benneteket és teremtsétek mindig újra! Mert Punalua mindig más. Igy táncoljatok!

Ne higyjétek hogy ez a Punalua valami isten. őt szerelemmel kell szeretni. Aki megismerte, nem tudja a fejéből kiverni. Punalua mámor.

Amóta megláttalak Punalua, nincs más csak a tieid. Máma eleven vagyok és én gyujtom föl a te lámpádat, holnap és más országokban más. Látod Punalua: az ú papja! a kék papja! a tanagrák papja! a hó-rukk papja! Nem papod: szeretőd!

Kell-e Punaluának templom? Maradjon ő csak a szabad ég alatt, barátaival a hegyekkel és a fákkal, a napon és a levegőn, a vizek partján, a lépcsőkön, a teraszokon, az úszó hajók födélzetén, hidakon – és este is, kigyúló és fölemelkedő fényeivel.

Játék. Szerelmes játék. Az ú láza. Csuszamlós hangjaitok láza. Igy jajgassatok, így sikongassatok Punaluáért!

Víz-Punalua! Fal-Punalua! Csók-Punalua! Ágyék-Punalua! Hó-rukk! hó-rukk!

Lázadó! És a te világod mindentől eloldozott világ!

Halljátok: így semmi nem maradhat! És minden másképen van mint ahogy mondták!

Adjátok át magatokat Punaluának! egészen! egészen! Csapjatok ki medreitekből! Vér-áldozat Punaluának! Szerelmes vérünk! Nyűgtelen sugárzó vérünk! lázadó! mámoros! punaluás!

Életben és halálban! hó-rukk! Hó-rukk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedvedért Punalua! AZ IZZÓLÁMPA PAPJA a hídra lép.

PAP:
Most pedig azokból amik bennem halottak
Már halottak még halottak
Azokból amik bennem élnek
Láthatóvá teszem Punaluát.
Elindítva az ú-punalua énekeit:

Ú —
U - u u - u ú!

FÉRFIAK, a lélegző-punalua táncaiban:
Ú —
U - u u - u ú!
A ! u - a u -a ú! u - a u - a a! a - a a - a a !

NőK az íjaája énekével:
Í -ja - á - ja! í - ja - á - ja!

FÉRFIAK, a kettős uá-val:
Ú! u - a u - a ó!
Ú —

PAP:
Punalua!

FÉRFIAK:
Punalua! Punalua! Punalua!
Punalua! Punalua! Punalua!

MINDNYÁJAN, Punalua után kiáltva:
Punalua!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

PAP, a falakról emlékezve:

Sokáig aludt Punalua, kelj fel szomjas a víz.
Kelj fel Punalua fázik a tűz, add vissza a repülés szakait, elfáradtak a madarak meg a kékselyemhajú babák.
Hány napi járóföld az élet és a halál? Ezek a falak sohase maradnak el.
Kétoldalt izzó és lehelő falak, mert csillámló pernyéből vannak vékony szélből pezsgésből, szagok áramló lapályai ezek, sebes és sötét borból levegők és gyanták sűrű falai, vadonok ferdén átmetszett zuhanása szétnyíló tengerfenék áthatolhatatlan gyors pereme.
Tű nem tudná keresztülszúrni hal átúszni, lepke lehullna, hang nem járja.
Szeretném a kezemet kinyújtani, a barackfák mért tartják örökké mereven karjaikat?

***

PAP:
A huszadik század első felében látható lett Punalua a földön!

MINDNYÁJAN, a négyes ú énekével:
U! u - u - ú!

PAP:
Szoríts magadhoz Punalua, mert hideg van…

FÉRFIAK:
Punalua kék, Punalua zöld
Punalua hó
Punalua selyem
Punalua tej

NőK:
Piros mint a tej, kék mint a tej
Viola mint a tej, fekete mint a tej

MINDNYÁJAN:
Punalua!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

PAP, az alakzatokról emlékezve:

Hol vannak az alakzatok, a kövek a kopogások melyeket szeretünk? a füstök és a falevelek
A papirosok, melyek világítottak, a lankások a ládák fénye és puhasága, a párák a csészék az erezetek melyek most bezárkóznak előttünk, mindnyájan szürkék és haloványak mióta feledtük őket köd és lanyhaság lepte be a csengések arcát.
Punalua jőjj és gyújts illatokat a dolgok partján, egyedül vagyunk és hideg van
Jőjj, nyisd meg a dolgok száját és szerelmét.

MINDNYÁJAN:
Punalua!

PAP, elindítva a lépő-punalua táncait:
Punalua a dolgok uj lelkét jelenti!

FÉRFIAK:
Gyermek mint a selyem, fáj mint a selyem
Jóságos mint a selyem, meztelen mint a selyem
Kegyetlen mint a selyem rohanó mint a selyem

NőK:
Zöld mint a hó
Narancs mint a hó.
Punalua tűz, Punalua víz
Punalua tűz víz tűz víz Punalua tűz,
Simogató mint a tűz, szabad mint a tűz
Egyenes mint a tűz, sűrű mint a tűz, vándor mint a tűz
Egyszerű mint tűz, nagy mint a tűz, boldog mint a tűz
Ismerős mint a tűz

***

AZ IZZÓLÁMPA PAPJA, Punalua születéséről emlékezve:

Az ú-hangból született Punalua
Asszonyok és selymek érintéséből forró állatok tiszta tárgyak lélekzetéből
Gyümölcsök ragyogásából, a felhő meg a nap járásából és szerelméből, a halál kedvéből és a teremtés illatából

FÉRFIAK:
Barna mint az ú, gesztenyekék mint az ú,
Messzi mint az ú, világító mint az ú, életrehívó mint az ú
Hatalmas mint az ú, tömör mint az ú
Illatok sokaságával teli, mint az ú

MINDNYÁJAN, a hármas ú énekével:
Ú! u - ú!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

AZ IZZÓLÁMPA PAPJA, Punalua születéséről emlékezve:

Az izzólámpából született Punalua
Tejből sugárból folyamok erők szomjuságából, a tűz
emlékezetéből és viharok folytonosságából –

MINDNYÁJAN:
Ú! ú! ú!

FÉRFIAK:
Testetlen, mint az ajtó, magával sodró, mint az ajtó
Elindító mint az ajtó, vad mint az ajtó, áramló mint az ajtó
Hűs mint az ajtó, kiapadhatatlan mint az ajtó
Mindentől elszakító mint az ajtó,
Ijedelemnélküli mint a sugár, éneklő mint a sugár
Zavarnélküli mint a sugár, megölhetetlen mint a sugár
Visszavonhatatlan mint a sugár, kert mint a sugár

MINDNYÁJAN, a hármas ú énekével:
Ú! u - ú!

AZ IZZÓLÁMPA PAPJA, Punalua születéséről emlékezve:

Szerelemből született Punalua, színből és mozdulatból, találkozások fényéből hangok zamatából és csókok levegőjéből
Szerelemből született Punalua, anyagok mámorában és megfoghatatlan visszatérések útján este és reggel egyforma távolságnyira a férfitól és a nőtől
Álmok ízéből, egyesülések fájdalmából
Testek bolyongásából és halálából.

MINDNYÁJAN:
Punalua!

PAP:
Punalua a dolgok legtelibb lelke!

FÉRFIAK:
Arcok sokaságával teli, mint a kutya meg a ló
Mozdulatok sokaságával teli mint a kutya meg a ló
Lezárt országok kékségeivel teli mint a kutya meg a ló
Szerelmek sokaságával teli mint a kutya meg a ló
Punalua mesebeli ló
Hangosan kiáltó mint a kréta megfordító mint a kréta
Fákat kitépő mint a kréta, utolérhetetlen mint a kréta
Ujjáformáló mint a kréta, rendszerek tisztaságával teli mint a kréta
Magas és mély, mint a jázmin

MINDNYÁJAN
Punalua szoríts magadhoz mert hideg van
Fektess le, fáj a szivünk…

 

 

 

 

 

 

 

 

PAP, a vádor Punaluára emlékezve:

Hajnal felé búcsúzz és vissza ne nézz
Punalua éje egyetlen éj
Punalua csókja csak egyszer a tiéd
Mert mindig más ágyban vár Punalua és mindig messzibb tengerek felé tart szomjának sodra
És mindig más ágyban vár Punalua és mindig más városokban vár és idegen tavakban fürdik és idegen tájakon fésülködik
A küszöbről hív, a fák tejét issza és mindig messzibb tengerek felé visz ínyének sodra
És mindig jön Punalua és mindig megy, a küszöbről hív
Ne felejtsd Punaluát.

FÉRFIAK:
Szorits magadhoz Punalua, mert hideg van
Takarj be, fáj a szivünk …

PAP:
Csókolj, csókolj
Térdeiddel, térdeiddel

MINDNYÁJAN:
Punalua él!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

PAP, a halálos Punaluára emlékezve:

Punalua haja lobog a fákon
Punalua fülei a kőkemény éjszakából hangokat csalnak
Jaj a szegényeknek, ők nem izlelik Punaluát, az ő
csókjaik árvák, szivük vadkörte íze
Punalua hol vagy, ne menj el
Kezeidtől sokan megszépültek, szájad lágy
Mi szemeidet isszuk és eljutottunk a tündöklő halálig
mikor egy pillanatban felemeled előttünk a szomjuságot
melynek éppolyan vállai vannak
Hol vagy Punalua
Nagyon mélyen fekszel a csókok alatt
Megyünk utánad, megyünk
Könnyü halállal.

1926
(Színpadon: Cikk-cakk esték, 1928-30)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Palasovszky 1925 körüli költészetében kiemelt szerephez jutott az erotika. Punaluája méltán tekinthető az első erotikus tömegéneknek a magyar költészetben. Termékenységünnep-leírásainak alapvetője az elektromos fények lobogása és az érzékiség kapcsolata: „Osram fehéredése idején rohanó meztelenségeddel kitörtél / az ultraviolából" (Ú — U-U — Ú —). Ezt a felizzított, felhevített hangulatot tölti meg Palasovszky hangokkal (Punalua ó, Punalua ú, Punalua í, Punalua ű), és erős, a kortársakat jazz-zenére emlékeztető ritmust vezet a szövegbe. Palasovszky kezdettől tudatosan ilyen költészet megteremtésére törekedett." *

 

 

 

LÁTOMÁSOK

(részlet)

Egy szikra volt az apám
egy nagy lángtenger volt az anyám.
Ez a lángtenger te vagy.
Ó Mária. Tőled születtem.
Te ajándékoztál engem mindeneknek. Arcomat, kezeimet, testem vonalát kedveimet és kínjaimat és lázadó akaratomat
és minden sohanemvolt teremtett világom.

***

Egy patak.
Egy őz jött a partra és halkan ivott értem.
Én néztem - és mondtam :
íme, ilyen egy őz.
Egy mókus jött és mogyorót evett értem.
Egy nap jött és halkan sütött nekem.
Egy ezüstkígyó jött és fölvetette királyi fejét a vérem előtt
szemei lánggal lobogtak
derekamra siklott és mérgével megitatott.
Egy felhő, színtiszta felhőből.
Egy gyümölcs mely virág volt, egy virág mely gyümölcs volt
egy asszony aki virág volt és gyümölcs volt és még sok minden.
Egy meleg jött egy lágy egy sima és egy érdes -
egy fanyar.
És jött egy selyem és egy velúr
egy zongora jött, kék volt a hangja és rubin.
És egy türkiz harapás.
Egy seb és egy tükör jött, mely értem tükör is volt -
És egy kacagás mely kacagott.

***

Ilyen vihar fútt.
Kreol vihar.

***

Ezek meg hangok voltak. Furcsa ízük volt.
Szép nagy fülük, szájpiros szájuk. És mint az éneklő pengék. Mint sárkányok siklottak a felhők fölé és mint jó füstök lopakodtak a csuklókra meg a homlokokra.
Aztán táncokkal játszottunk. Pici kis levelük volt, csudaszép tobozuk.
Halk vállaik. Tébolyító szédítő sodruk.
Aztán álmok voltak. És aztán labirint volt. Abban a tenyérben jártunk.
Az a váll hajszolt. Milyen a lavinák válla?
És barangoltunk száz és száz tájon. Siklottunk topáz tavak, fehér mezők
és kék havak fölött.

***

És megint. Táncok. Táncok. Micsoda táncok?
Halk válluk volt, szédítő sodruk.
És az olyan volt, hogy zúzmara. De nemcsak fehér.
Meg hogy zuzmó
meg hogy sok-sok ezer méter magas. Meg hogy sugárzik. Meg sújt.
Meg az is az a szilaj
meg az a bolyhos
meg az a pici kis fenyőfa, olyan egészen kicsi, meg az a nagy-nagy erdő.
Meg az a megértő, közel.

Táncok - és ez mind te vagy - mind mind -
és hogy áttetsző, mint az üveg.

És egy tánc, mely hajnali negyed négy volt.
És az én voltam.

1930-as évek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HOMO SAPIENS

Meztelenül jöttél a NeandervölgybőI szőröstestű asszonyaiddal, de immár
szmokingod tökéletes, asszonyaid keble marcipán.
Bölényeidet leigáztad kőbaltád gyönyörűen kivirult az üvegházakban: virágja
Taylor-System, parlament.
Börzéseid de szépen hegedülnek,
Homo sapiens homo sapiens!
Meztelenül jöttünk a Neandervölgyből s lám milyen nagy fiúk vagyunk:
Csápjainkat titkárok serege tartja tisztán, esténként lakkcipőben járunk
s lángoló falloszaink előtt a föld asszonyai térdrehullnak.

1924
(Színpadon: szatirikus munkáskórus formájában 1929-32)

 

 

"Palasovszky költészete a tömegművészetből indult, s hosszú ideig a tömegművészet elkötelezettje is maradt. Baloldali politikai elkötelezettség és a gépek iránt érzett lelkesedés jellemezte. Előbbi hasonlított Kassák tömegművészet-elképzeléséhez, utóbbi lényegesen elütött a kassáki gépkultusztól. A „futurista" kassákisták a gyors és erős (tehát a munkásság emancipációjának szolgálatába állítható) gép eszményképét tartották szem előtt, míg Palasovszkyt és más fiatalokat a gépi tömegtájékoztatás (gépi tömegművészet) nagy lehetőségei érdekelték. Palasovszky elképzelései eredeti formájukban sohasem valósultak meg, még megközelítően sem. Nem agitálni és vakbuzgó párthadsereggé szervezni akarta a tömeget, hanem (természetesen baloldali színezetű) művészi élményben részesíteni. Ezt nagyjából úgy képzelte el, hogy a gyárakból, munkahelyekről kiáramló tömeg a munka befejeztével nem haza megy, hanem az utcákon, a tereken egyfajta ógörög típusú rövidített és sűrített közösségi művészi élményben tisztul meg lefekvés előtt. Palasovszkynak semmi köze nincsen ahhoz, hogy a tömegeket megmozgató „művészet" csak a teljhatalmú pártdiktatúrák korában, és csak a tűzzel-vassal megvalósítandó eszme szolgálatában fejthette ki elképzeléseit. Ő inkább olyan vidám s mégis nagyjelentőségű, maradandó közösségi élményekben akarta részesíteni embereit, mint amilyenek jóval később — a 68-as diákmozgalmak táján — a tömegkoncertek voltak. Ezekben már több volt a látványosság és a műélvezet, mint bármiféle elv képviselete. A sors fintora, hogy a Palasovszky művészi (rendezői) elképzeléseihez legközelebb álló látványos multi-média-show (égre vagy épületekre rajzoló színes lézervetítőivel) már kizárólag üzleti alapon valósult meg, a nyereségorientált szórakoztatóipar egyik vállalkozásaként. Palasovszky a maga korában rendelkezésre álló legkorszerűbb eszközökkel tervezte utcajátékait, hatalmas transzparensekkel, plakátokkal, bebugyolált házakkal, hangszórókkal, lobogó színes zászlókkal. Fölvillanó és kihunyó villanyújságok, fényorgonák kísérték volna a város (Budapest) utcáin hömpölygő, ünneplő tömeg útját. Kórusokat helyzett volna el a Gellért-hegyen, a hidakon, s ezek egymásnak dobálták volna az örömünnep hangjait, amelyek sokféle szólamból álltak. (...) Nagyon sokáig hű is maradt ehhez az eszményhez, s elsősorban ez — az avantgárd költészettől idegen, megrögzött, földszagú közösséghez kötöttség vált költői fejlődése legfőbb gátjává. Alapjában véve ugyanezzel a nehézséggel kellett Kassáknak is megharcolnia. Ó annyiból volt jobb helyzetben Palasovszkynál, hogy az emigrációban — bizonyos fokú elmagányosodás árán — néhány évig írt és mondhatott majdnem bármit, míg Palasovszkyn Budapesten azonnal számonkérhette — és számon is kérte — a kritika: ezt írod te a munkásoknak?"

*Palasovszky Ödön. In: Deréky Pál: A vasbetontorony költői, Argumentum Kiadó, 1992.

Palasovszky Ödön. In: A magyar irodalom története 1945-1975

Plasovszky Ödön. In: Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka

Palasovszky Ödön. In: Magyar Színháztörténeti Lexikon

A magyar avantgarde színház története. In: Magyar Színháztörténet 1920-1949

 

A korabeli fotókat a Magyar Színháztörténet 1920-1949 c. monográfia weboldalairól kölcsönöztük