Grüll Tibor: „Kőre írt szavakkal”. Az Augustus-forum szerepe a római történelmi emlékezet formálásában

A Caesar meggyilkolását követően összeállt triumvirátus célja hivatalosan a „köztársaság helyreállítása” volt. Ezt hirdette Octavianus és Antonius pénzpropagandája is. Actium után, Kr. e. 27. január 13-án Octavianus/Augustus kikiáltotta a res publica restitutát, amivel egyrészt befejezettnek nyilvánította a Caesar-gyilkosok elleni polgárháborút, másrészt saját egyeduralmának alapjait teremtette meg. Tacitus az Évkönyvekben a tőle megszokott finom iróniával fogalmazza meg a principátus lényegét: „a római állam nem más, mintha egy ember uralkodnék” (quam si unus imperitet, Ann. IV. 33); másutt pedig így fogalmaz: az Augustus által bevezetett új államrend az egyszemélyi uralom (principatus) és a szabadság (libertas) kibékítésére épült, pedig ezt a kettőt „egykor összeegyeztethetetlen dolgoknak” tartották (res olim dissociabiles, Agr. 3.1).

A köztársaság idején az arisztokrácia hatalmának legitimálására használta fel a történelmet, amibe bőven belefért annak szándékos eltorzítása is. Livius is eleget panaszkodik emiatt. Az új hatalom számára, ha lehet, még fontosabb volt a közeli és távoli múlt birtokba vétele, csakhogy – mivel új típusú hatalomgyakorlás: egyeduralom valósult meg –, ez egyben a múlt végső kanonizációját is jelentette. Octavianus valójában igen hamar ellenőrzése alá vonta a kollektív emlékezetet: Kr. e. 36-ban elrendelte a polgárháborúra vonatkozó adatok elégetését (App. bell. civ. V. 132) és leállította az acta senatus közzétételét (Suet. Aug. 36.3). Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az a rendszer, amely egyszerre hirdette a köztársaság korával való folytonosságot, és egy új éra kezdetét, nem szakíthatott radikálisan a köztársasági hagyománnyal. A principátus a történeti emlékezet szelektálására törekedett: a régmúlt idők derék férfiai olyan exemplumokká váltak, akik valamennyien az új korszak hősére: Augustusra mutatnak előre. Ehhez elég, ha elolvassuk az Aeneis nevezetes pajzsleírását, Horatius Quem virum aut heroa kezdetű ódáját (I. 12), vagy Ovidius Római naptárának január 13-hoz fűzött elogiumát (Fasti I. 587–616), de a forum Augustum szoborcsarnokának néhány fennmaradt felirata is meggyőző példát nyújt erre. A mesterien kialakított augustusi „emlékezethelyek” (amibe a történetíróktól és költőktől a szoborgalériákon át a pénzérmék ábrázolásáig szinte minden emlékezethordozó médium beletartozott), véglegesen meghatározták, hogyan gondolkodhattak a rómaiak a szabad köztársaság időszakáról. Úgy is mondhatnánk: Augustus uralmának ideje a római res publica libera emlékezetének utolsó nagy pillanata volt.