Irodalmi Jelen

Verstörténés 2011.08.02 - NAGY ZOPÁN: Látens és objekt

2011. augusztus. 02. - 19:44

Xu Zeping mesternő szavait hordoztam fejemben.
Már két-három éve rezegtek bennem (lépteimbe is
beivódtak, mindenfelé elkísértek) ám, hogy mit mondott:
leírnom azt lehetetlen.

NAGY ZOPÁN

LÁTENS ÉS OBJEKT

Kimaradt írás - ok

hormon-bogárka
(higany-szem a szurokban):
pislog az ezüst

(látens)

- közös auranya
- ködös apadás
: hűfehér bizonytalajság

(testvér)

Látens és objekt

Hordozók
(- előhívatlan - negatív, bőrönd, befőttesüveg,
sejtések, neszek, fotópapír, irón, jegyzetfüzet…):

melyek (többnyire) általunk jönnek létre, de (immár)
önállósággal is felruházódnak – továbbgondolhatók –
és (talán nélkülünk is) alakulnak…

/Intermezzo:
Mozdíthatatlan monstrum.
Zárt, fekete ébenfa-szekrény.
Ám hajszál-repedésein, apró görcsein:
világító könyvek üveg-lapjainak fény-szavai
szűrődnek (szúródnak) át a szoba magányába…

A bőröndben lévő bőrönd bőröndjének bőröndjében
él egy bőrönd, melyben opálos folyadékkal töltött,
vékony-falú üvegcse lélegzik.
E lombik szemcsésen rezgő levében,
egy negatív-kockába exponált arc sejthető,
melynek fátyol-réteges homlokából: karcolt betű tetszik át…/

Az alkotás: beavatkozás/feltárás.
A beavatkozás: folyamat.
A folyamat: létezés.
A létezés: önigazolás
(összefüggések megismerésének óhajtása).
Az óhajtás - mint vágy és akarat -:
Életigenlés-folyamat
(a halál – és minden változás – elfogadása is)!

Bűnügy

Ősszel már kiszivárgott
az iszaphal-szagú vélemény…

Tavasszal kezdte vetkőzetni
folyóparton a reményt…

Nyáron hínár-hurkok rejtették
lehetőség-tetemét…

Télire a nyomozást
(tartalék-befőttnek) eltették…

(Ne romoljon meg minden
tehetetlenség…)

Szavak

Xu Zeping mesternő szavait hordoztam fejemben.
Már két-három éve rezegtek bennem (lépteimbe is
beivódtak, mindenfelé elkísértek) ám, hogy mit mondott:
leírnom azt lehetetlen.
Tehát: nem (maga) az idézet kering – szinte ismétlődik -
és ritmizálódik lényemben, hanem karizmatikus jelen-
létének milyensége, a hogyan légiessége, tudásának
erejéből áramló, egyszerű („spontán bölcseleti”), éles,
az elmén át (a csakrákon is át): a szellemi világba vágó,
késlelhetetlen feltárás, az elmondhatatlan „semmit sem
mondás” szavak-előttisége…
Xu Zeping mesternő szavak-mögötti jelen(t)ése így
kering (tudatosságom által) erezetemben is – és nem hagy
nyugodni, mégis érthetetlen eufóriával tölt el.
Auráján titokzatosan áttetsző törékenysége, rugalmassága,
állandóságában is átváltozni tudó kisugárzása pedig
az izgatottság és óvatosság összetételét hívja elő…
Hívja elő belőlem, és rejti el (magam elől): a vonzódást,
a libidó-szaggató szexuális képzelgést, a brutalitásból –
meditációba átcsapó (majd vergődő) rezgést… amit még
mostanság is érzek, ha elhaladok a Kung-Fu Egyetem előtt,
s a nyitott ajtón át arra gondolok, hogy soha életemben
nem találkoztam Xu Zeping mesternővel…

Szántás

                 Karma
                 Kalpa
                 Culpa

                 Élem
                 Félem
                 Bűnöm

                 Létem
                 Szán(t)om
                 Bán(t)om

                 Körbe
                 Görbe
                 Törve

                 Tartva
                 Újra
                 Sújtva

                 Vétkek
                 Kérnek
                 Mérget

                 Kútba
                 Karma
                 Culpa

A:
Látomás Leánya hívott Ma Színházba
(ám nem ébredtem fel a haldokló Oroszlán alól,
akit Vízöntő agg idomított Egykoron –
és a négy elem fundamentális vibrálása
sokkolta (Őt) felismerhetetlenné…

Állataim bundájába bújva
próbáltam (ki)szimatolni a közeljövőt,
de a Vízözön szertemosta
(a zagyvaság városába érkező)
rezignált adottságaimat,
melyekkel: rituális szagminták elvén
tájékozódhatnék…

Húsvét-vasárnapi kora-délután
(Blaha Lujza Tér)

1.
A megfigyelés fűszálai, zöld tűi, kék szilánkjai…
2.
A felhasított has hasadásának varrat-kapcsai…
3.
Az útvesztők elveszett útikönyveinek lap-foszlányai…
4.
A halál halódó (elhalasztott): „el-halaszthatatlan” haldoklásának hadonászói…
5.
Az utolérhetetlen ott-lévőség formáinak távolodásai…
6.
A Húsvét megrendülésén átütött ég-nélküli felismerés képei…
7.
A nyúzott (fél)isten(ek) szőr - bőr - lelkület - lepárlásai…
8.
Az agónia araszokkal mérhető túlfeszített terei…
9.
A szín-diagnosztika szagos visszaverődései…
10.
Az olvasás(ok), mint vak magasztosulás(ok) árny-lénye(i)…
11.
Az árnyékok vak-kemény kontúr-zuhanásai…
12.
A lehetőségek holt-sápadt útjainak dohos rom-látványai…

Húsvét-hétfői késő-délután
(Oktogon)

1.
Aki nem akart - és nem szeretett (volna)…
2.
Aki bárki lehetne (ha volna)…
3.
Aki Nemazaki* (aki nem csak az: aki mégiscsak gyakrabban alaki)…
4.
Aki az egekig, mégis a zsigereken belül…
5.
Aki „csak” zsigerekből, de egyedi hibákkal…
6.
Aki érzékien, mégis „állati okosan”…
7.
Aki másokhoz menekül (a végletektől is félve)…
8.
Aki „csak” önmagától fél(ne)…
9.
Aki a hétköznapok élvezetének hőse…
10.
Aki minden(ek)nek szól a semmin át…
11.
Aki semmire sem számít, de mindent akar…
12.
Aki ön-sokszoroz - és szerte-foszlik…