WILLIAM SHAKESPEARE: LXXV. SZONETT

William Shakespeare

Az vagy nekem…

(magyar változat)

Az vagy nekem, mi arcnak a tenyér,

Mint oltári nagy pofon hogyha csattan;

És néha azt kívánom, ne legyél,

Vagy ha már vagy, hát fordulj föl legottan.

Hogy többet nem piálsz, hogy dolgozol,

Csak még ez egyszer: százszor megfogadtad.

Igaz, józanon nem hazudozol,

S egyszer fizetésed is hazaadtad.

A kocsmából ha este hazaérsz,

S az ajtót úgy berúgod, hogy a tokból

Kiszakad, és fejemre hull a mész,

még akkor is szeretlek: ezer okból.

Királyi gazdag volna bár a nász:

Koldus-szegény, kit párja megaláz.

Bárdos József