majdnem mindenki elpusztult a hajón
a természet roppant ereje előtt meghajolva
változtattam meg tervemet
Jézus születése helyett magát
hajótörésünket festettem meg

Jász Attila ezzel a művével elnyerte az idei Quasimodo Emlékdíjat

 

 

 

JÁSZ ATTILA

NAPTEMPLOM VILLANYFÉNYBEN

Csontváry Kosztka Tivadar útján

versregény, 2. rész

 

 

 

 

 

                                                „Te leszel…”  (Csontváry Kosztka Tivadar)

 

 

RÓMAI HÍD MOSZTÁRBAN. 1903

 

 

 

 

 

 

 

ez a zöld maga a híd a folyó
jelenből múltba innenből az ottba
oda
föl

ahová már nem is látunk
a hegy lábáig legalább

aztán a hídé a következő pillantás
ami inkább kapu ugyanoda
ahova a folyó zöldje vezet
ível nyelvek és vallások között

végül
a  folyó két partja szabálytalan épületekkel
korláttal kanyargó utcával sziklákkal

ne menj még tovább
épp amikor csendesen fordulnál el a képtől
észre fogod venni hogy alakokat is elrejtettem benne
kiemelve lényegtelenségüket

 

a világ legnagyobb napút festője vagyok, vagy ezt már mondtam?

 

 

 

TAVASZNYÍLÁS MOSZTÁRBAN. 1903

nyílik a tavasz nyílik a táj a város
minaretek és templomok tornyai nőnek
virágzó mandula- és barackfák
üdén zöldellő mezőkön dolgozó hangyaemberek

a szántóföld fölött varjak keringenek
a város fölött a Velezs lebeg
szürkéslilásan és védelmezőn

 

egyetlen egy képet se adtam el eddig, igényeim csekélyek, a világ legnagyobb plein air festője vagyok, jelenleg a legmodernebb is, hogy ez pontosan mit is jelent, magam sem tudom, cipőim bélését óriásplakátokból készítem

 

 

 

CASTELLAMMARE DI STABIA. 1902

 

 

 

 

 

 

 

 

első pillantásra a tenger sima kékesfehér papírlap
széle felkunkorodik a kőmellvédre

lassan ötvenéves vagyok
ideje megtalálnom a megfelelő kifejezésmódot

a Vezúv úgy füstöl a magasban miként
az ipari létesítmények a part mentén

nem tudok szabadulni a tenger látványától és láttatásától
kitölti a kép kétharmadát

szamaras kordé és biciklista mintha ott se lennének
belesimulnak a felületbe
nyomok csupán
a kort jelzik

olvasó ember időtlen sziluettje az ablakban
a vitorlás neve a kép címe
és ideje

 

a világ őrült, nem én

 

 

 

ZRÍNYI KIROHANÁSA. 1903

 

 

 

 

 

 

 

 

gyerekkorom kedvenc története
mesebeli figurák díszletszerű épület előtt

az ég széle már pontosan úgy ég
ahogy mindig is szerettem volna

a fák lombja alázatosan hajol a vörösbe
hajlik meg a főhős előtt

 

fel kéne már hagyni a vurstlival, komolyabb dolgokkal kellene foglalkoznunk minden területen, selyemhernyó tenyésztéssel például az egész országot meg lehetne menteni, hiába gúnyolódnak rajtam a Japán kávéházban, bolond prófétának titulálva, természetes méretű képeim miatt

 

 

 

JAJCEI VÍZESÉS. 1903

Jajcénál a Pliva és a Vrbas összefolyása
maga a víz

a víz maga fogott meg
itt semmi sem valóságos

valóságos Niagara
itt minden művészet
amit festettem
és amit nem az is

amit nem
biztosan

 

nagyméretű festményeimet rolnizva tárolom, össze ne ragadjanak, kiállítani amúgy is lehetetlen, a keretek százezer koronába kerülnének, nem is beszélve a megfelelő méretű helyről

 

    RÉSZLET (JAJCEI VÍZESÉS)
    medvesziklaorr
    bök a szivárványba majd
    víz alá tartja

 

egyszer egy képemért egymillió-kétszázezer koronát ígértek, ám eladni nem volt lehetőségem, hisz kiállítani, méretei miatt, Budapesten reménytelennek tűnt

 

 

 

JAJCEI VILLANYMŰ ÉJJEL. 1903

 

 

 

 

 

 

 

 

mindig csak a fényt akartam megfesteni
de Jajcéban jöttem rá ezt legszebben
az éjszakai sötétségben lehet
bármily furcsa

végre vissza tudok valamit adni abból
a csodából amit az éppen lebukó nap és
a villanyvilágítás együtt olvaszt
mesebeli világgá össze

míg a lakóház mögötti háttérdombokon
sejtelemesen járkál a fény

 

minden előzetes feltételezés ellenére rá kellett jönnöm, az élet célja nem a szenvedés, hanem gyönyörűség, a nézés, a látás, az élés és a szolgálás gyönyörűsége

 

 

 

A KELETI PÁLYAUDVAR ÉJJEL. 1902

 

 

 

 

 

 

 

 

van-e ilyen zöld fényű éjszaka?

zöldes sötétben ázik az út a pályaudvar épülete
a csenevész és fázósan didergő fák
elmaszált ég

belülről fény szűrődik ki minden ablak mögül
az élet és meleg jeleként

az ajtón egy feketeruhás figura lép ki
most érkezett valami távoli és egzotikus világból
kabátja összehúzva fején kalap

a lovaskocsi ott hagyja épp
lesz ideje megérkezni rendesen
gyalogolhat haza

milyen sötéten zöld itt minden éjszaka
csodálkozik

 

keresni kell tovább az igazságot

 

 

 

VILLANYVILÁGÍTOTTA FÁK JAJCÉBAN. 1903

hajnal és szürkület között ott van az egész 
világtörténelem
a felkelő és lebukó nap történetei
villanyvilágításban áznak

sárgászölden lobbanó lombbal
méregzöld fenyegetéssel a háttérben
fény és árnyék határán botladozva
kutyaszerű szamárként az úton

 

 

a kép nem lehet pusztán festmény a vásznon, a természet összes életerejével kell hatnia, miként a kegyelemnek

 

 

 

HAJÓTÖRÉS. 1903

 

 

 

 

 

 

 

 

el kéne menni Betlehembe
egyszer el kéne menni
festeni egy világraszóló képet Jézus születéséről

mindig ezt gondoltam
eljött az idő
nekivágtam

ám a dinamitot is szállító hajó viharba keveredett
majdnem mindenki elpusztult a hajón
a természet roppant ereje előtt meghajolva
változtattam meg tervemet

Jézus születése helyett magát
hajótörésünket festettem meg

szimbolikusan érzékeltetve és ábrázolva
a világhelyzetet
kizökkent egyensúlyvesztésünket

 

tenger, vihar, küldetés, ha lehet ezzel valamit kezdeni?

 

     RÉSZLET (HAJÓTÖRÉS)
    mint egy tánc szép és
    veszélyes ahogy egy kéz
    a másikhoz ér

 

bármilyen furcsa, azt festem, amit látok, ennyire modern vagyok

 

 

 

VIHAR A NAGY HORTOBÁGYON. 1903

 

 

 

 

 

 

 

valami nagy dolgot kellene festeni
valami nagy magyar témát találni ahol

ahol a főmotívum a puszta
széles vásznú tiszta éggel
naplemente vagy kelte mindegy

vagy csupán a viharos égbolt
esetleg maga a puszta földfelület
kidolgozatlan részletei

mi sugallhatja leginkább a hangulatot
az állatok melankóliája vagy
az ég tónusának pesszimizmusa?

száguldó csikósok lovak bikák?
melyik időszak a legalkalmasabb?
vihar előtti csendbe robbanó vihar?
nyugalom és nyugtalanság egyensúlyozása
a vásznon?

mindehhez talán jobb nem is látni
az eredeti tájat mint aktuális témát

 

gyakran festek fényképek alapján, na és?

 

     RÉSZLET (VIHAR)
    hasadt patájú
    ég alatt lovas üldöz
     kétfejű lovat

 

egyszer az Iparcsarnokban kiállítottam ki életművem egy részletét, ám a havazás megakadályozta felfedezésemet, a közönség nem tudott eljönni

 

 

 

FOHÁSZKODÓ ÜDVÖZÍTŐ. 1903

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

a fiatal cédrus tövében lévő kőre
két sötét asszonyárny borul
mintha siratnák bár ő még vagy már csak prédikál
durva és ostoba arcú tanítványainak

nem figyelnek rá persze
pedig hatalmas alakja szellemként lebeg
így támasztva alá mondanivalóját

tudja hogy fölösleges
mégis
tudja hogy nem tehet mást
mégse

mindent tud majdnem mindent
amitől olyan fájdalmasan kifejező lesz az arca
és kezeit már szárnyként emeli

nemsokára elrepül

a háttérben már készen áll a templom
nem segít az adott pillanaton
még Mózes kőtáblás szobra is kérdőn
a cédrus lombkoronáját fürkészi

 

huszonhét évesen elhívatást kaptam, csak az isten tudja, hová

    RÉSZLET (ÜDVÖZÍTŐ)
    rögtön megőszült
    ahogy körülnézett
    nincs már visszaút

 

megrekedtem valahol félúton a normális élet és az őrült művészetimádat között, végig kellene mennem, hogy újra egy lehessen a kettő

 

NAPTEMPLOM VILLANYFÉNYBEN - Csontváry útján, első rész

NAPTEMPLOM VILLANYFÉNYBEN - harmadik rész

NAPTEMPLOM VILLANYFÉNYBEN - negyedik rész

A Csontváry képek forrása a TerminArtors művészeti portál