A sámli árnyéka – Orcsik Roland Mahler letöltve című verseskötetéről

A szerző a könyv egészében gyakran szemtelen, néhol komoly, de összességében szerény – elsősorban a hagyománnyal, amelyet mozgat, illetve a mesterekkel, Mahlerrel és Tolnaival szemben. Lázár Bence András írása.

A sámli árnyéka

– Orcsik Roland Mahler letöltve című verseskötetéről

„A szimfónia legyen olyan, mint a világ; mindent öleljen át.”
(Gustav Mahler)

Orcsik Roland harmadik verseskötete 2011-ben, a nagy zeneszerző, karmester, Gustav Mahler születésének századik évfordulójára jelent meg a Kalligram Könyvkiadó gondozásában. A testes könyv címe: Mahler letöltve.

Orcsik Roland – a fiatal magyar kortárs líra manapság megfigyelhető trendjeitől eltérően – mesterének nem az új komolyság nemzedékeként emlegetett költők apafiguráit (Szijj Ferenc, Kemény István, Borbély Szilárd, Marno János) választotta.  Megszólalásmódja közelebb áll a zeneiséghez, mint akár a Telep-csoport (Krusovszky Dénes, Szabó Marcell), akár az Előszezon (Simon Márton, Horváth László Imre), akár a Körhinta Kör (Kemény Lili) szerzőinek lírájához.

A költőt emellett említhetnénk vajdasági poeta doctus-ként. Harmadik könyvében felfedezhető Tolnai Ottónak, a beatnek, a punknak, a testiség problematikájának, de az antik versformáknak, a posztmodernnek, az iróniának és a hétköznapi tragikumnak a hatása is. A Mahlerről olvasható tudásanyag igen szerteágazó, alapos kutatómunka áll mögötte. Ugyanakkor Orcsik a próbálkozások, kockázatok embere is.

Orcsik Roland, a Sínbusz Fesztivál kalauza

Könyve hét ciklusra tagolódik. Rögtön a Fináléval kezd, és a Holdnak háttal végez. A provokatív megoldást a beat, a neoavantgárd vonulatába tartozónak nevezhetjük, vagy ha úgy tetszik, „tolnaisnak”, pláne a kezdősorok után: „A fasz kivan, / most már végleg” (Fantomok). Orcsik a könyv egészében gyakran szemtelen, néhol komoly, de összességében szerény – elsősorban a hagyománnyal, amelyet mozgat, illetve a mesterekkel, Mahlerrel és Tolnaival szemben.

A korábbi versesköteteiben is érezhető identitásválság, a szerb-magyar kétnyelvűség problémája harmadik könyvében jóval nagyobb teret kap. Ehhez pedig kiváló támasz Gustav Mahler, aki a századforduló Osztrák-Magyar Monarchiájában egyszerre volt osztrák, cseh és zsidó. Ebben az értelemben rokona is a szerzőnek, hiszen mindketten a Kárpát-medencében élik meg a többféle kötődés és önmeghatározás dilemmáit. Az Orcsik-féle identitásválság néha a gyermekkorba nyúlik vissza, ott próbál megoldást találni a problémára: „Eszembe jutott a gyerek- / korom, aztán a háború, / majd egy régi történet. / Alig vártam a visszautat.” (Határsáv).

Ám az emlékezés tere a szerző esetében nem elsősorban a gyermekkor, a család, hanem az otthoni táj és Gustav Mahler Monarchiája. A kötet végére letisztul a múltba révedés, és a versbeszélő az alkotást, a művészetet, a zenét és az irodalmat nevezi meg otthonaként: „Itt nyugodtan mondhatod: / szabad vagyok. / Ugye érted, / mire gondolok.” (A sámli árnyéka).  Ilyen biztos pont a mester faragta-teremtette sámli, amelynek árnyékában alkot: „Jelentem, / csodálom a mestert, / aki létrehozta a kis sámlit, / amin ülök, s jegyzetelek” (A sámli árnyéka).

A Mahler letöltve lapjain emellett a testiség is teret kap. A humán szövet végletekig történő lecsupaszítása, felboncolása helyett főként a testnek finomkodó, csak rezdüléseket érintő megjelenítésével találkozunk: „Újraindítom a lemezt: / az ágyék fékez, visszatolat, / a forrongó anyag a húsodba vezet, / tagjaimba löki ritmusodat.” (Újraindítom a lemezt) Néha azonban durván, radikálisan közelít a témához, így például Négy lebeny című versében: „Majd újracsomagolom agyvelőd”. A szerzőnél a test felé fordulás és az identitás-kérdés az Anyagcsere című ciklusban kapcsolódik össze, ahol Mahler és Orcsik mint gravida és magzat, a zenei szöveg köldökzsinórján keresztül talál egymásra.

Végül Orcsik Roland a Kedves Istenem című ciklusában provokatív gesztussal fordul az ég felé: „kedves istenem / nyald ki / belőlem a rosszat / hogy jó legyek” (Kedves Istenem). A sor megidézi Fenyvesi Ottó Halott vajdaságiakat olvasva című kötetének bevezető versét: „nyaljátok ki a szívemet”. A Mahler-kötet közepében elrejtett furcsa fohász a könyv egyik csúcspontja – a mesterek felől az Isten felé fordulásé.

A könyvet kezünkbe véve gondos szerkesztői munkával találkozunk. Pontos, kiszámított tematikai sorrendben következnek a versek, szép ívet írnak – akár egy precízen megkomponált zenemű. A ciklusok azonban néha túlfeszítettek.

A költő Mahlerrel

Azzal, hogy a szerző és a szerkesztő a Mahler letöltve címet adta a kötetnek, egy olyan regiszterben, a komolyzene holdudvarában helyezte el, amelytől első látásra nehéz elszakadni. Ám Orcsik Roland könyvénél a kezdő vers olvasása után el is felejthetjük az efféle szőrszálhasogatást, az elitizmus vádját, hiszen bármennyire kockázatos, a korábbi megoldások alapján kimondhatjuk: Mahler csak egy eszköz. Nem egy portré alanya, hanem egy segédegyenes, egy múltbéli hangoló eszköz, amivel jól hangszerelhető az Orcsik-féle beat és punk. A 21. századi szerző pedig ráhagyatkozik Mahlerre. Kihasználja a zeneszerzőt, hogy Orcsik tudjon lenni, és Mahler is visszaél Orcsikkal, hogy Mahler tudjon maradni. Örök körforgás. A versekben együtt kalandoznak a Dél-Alföldön, a Tisza mentén, Délvidéken, Bécsben, Berlinben.

Orcsik Roland harmadik verseskötete szimfónia, amely hallatja még a mesterek hangját, érzi árnyékukat, de már sajáttá formált anyagból faragja a sámlit. Érdemes leülni, beleolvasni, belehallgatni – egy kis zenével, és egy kis türelemmel.

(Orcsik Roland: Mahler letöltve; Kalligram; 2011; 120 oldal, 1900 Ft)

Lázár Bence András

Kapcsolódó anyagok:

Késő-romantikus terminátor – Interjú Orcsik Rolanddal és hangosversek