SZUBJEKTÍV MAGYAR IRODALOM

Most tél van, csend és hó, földünk hoppra megőszült.
Nyűtt a vonó, meg a bot: Húzd! Közelít a homály…
 

BALASSI BÁLINT

Egri vitézeknek ruganyos kebelű Dianája,
Verseimet nevető,
Éngem a mélybe vető,
Az,  ki ha rám néz, máris eszem vész, vágy palotája,
Illatos új otthon,
Júlia, tűzliliom,
Fürge arabs paripámnak a jó legelőt ha kinálja,
Rajta kötőfék nincs,
Combja nyakamra bilincs.

ZRÍNYI MIKLÓS

Ádria-tengernek Syrenáia, ki voltam, a költő
Zrínyi, vitéz hadnagy, Zrínyi, a dédunoka!

PETRŐCZI KATA SZIDÓNIA

Mondjad nékem, édes Jézus, mért gyötröm magam?
Mondjak bármit, én Megváltóm, nem hallják szavam.
Mondják rólam, Jézus Márja! versem sótalan.
Mondhatsz bármit, édes Jézus, botfülük ha van.

BESSENYEI GYÖRGY

Ködbe veszett Bécs, Mária Trézsia Bécse,
Jámbor szándékunk elhala Vér mezején.
Ágisként kezdém, míg végre a bús Tariménes
Úttalan útja utam: Ím, Bihar, itt remetéd!

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

Lillám, lásd a virágszirom
Ím lepereg: s oda már –
Én a halál fogatával
Vágtatok el: csoda vár!

BERZSENYI DÁNIEL

Vad Carthagot megzabolázó Róma ledűlhet,
Ám derekan ragyog őr csillagod üszke, magyar!

VÖRÖSMARTY MIHÁLY

Régi dicsőségünk, mint borban a gyöngy, teli búval.
Hol van Ilonka, a szép? Hol van a nagy szerü gyász?
Most tél van, csend és hó, földünk hoppra megőszült.
Nyűtt a vonó, meg a bot: Húzd! Közelít a homály…

Bárdos József