Bóbita, Bóbita Sándor: dalt fon az égi sugárból;

Szarva a Hold, maga fény, csillaga lélek-edény.

 

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

 

Mind Estié az összes guszta lány itt,

mert csábító, mint egykor a szirének.

Mi többiek csak lessük Kosztolányit,

s leszóljuk kispolgárnak, Desirének.

 

 

JÓZSEF ATTILA

 

Freud vonatán utazom, visz neuraszténia gravis:

Száll a mamához a szív: száll a nagy űrhöz az űr.

 

 

SZÉP ERNŐ

 

Kérem, én itt csak játszottam.

Nagy költőnek nem látszottam.

Dalt ha kértek, hamar adtam.

Bocs, sokáig ha maradtam.

 

 

MÁRAI SÁNDOR

 

Mikor felért az égbe Márai, a Mennynek nyitva álltak zárai.

Elébe állt egy angyal-forma lány: „Az úr ki? Mert az Úrnak is talány!”

„Én kívülálló, én polgár vagyok. Se hús, se hal, de annyit mondhatok,

hogy véleményem napról napra más.” „A Mennybe?” „Nem.” „Pokolba?” „Nem, nyomás!”

S bezárultak a Mennynek zárai. És kívül álló maradt Márai.

 

 

NÉMETH LÁSZLÓ

 

Horthy-korban, mindenkorban, Kádár-korban szintén,

Kisebbségben, minőségben bőrömet jól mentém.

Választ így, választ úgy,

(Zsófika, Esztike, Nelli)

Mélymagyarabb toll-forgatót

Nehéz elképzelni.

 

 

FALUDY GYÖRGY

 

Régi leányok! A nadrágom s kalapom még nálatok eltűnt.

Évekig éltem zoknitlan szerelembe zuhanva Zsuzsával.

Most, hogy elért az öregkor, Fanny imád. Le az inggel!

Itt a szabadság már. S meztelen int a halál.

 

 

WEÖRES SÁNDOR

 

Bóbita, Bóbita Sándor: dalt fon az égi sugárból;

Szarva a Hold, maga fény, csillaga lélek-edény.

 

 

SZABÓ MAGDA

 

Én, aki voltam az egykori él-latinista leányka;

én, aki tudtam jól, régi a módi felénk;

én, aki később jó Abigél kegyeit könyörögtem;

én, aki túléltem Kádárt s Rákosit is;

vissza ha nézek, az út meredek volt, ámde megérte:

bennem az asszonyi sors végre kimondta magát.

 

 

NAGY LÁSZLÓ

 

Nyomorú a hazám: Iszkáz az idő levelén hintáz.

Paripám a jövő: visz láz. Nagy a tűz, nagy a hév, nagy lász.

„Csoda Tigram Icsész!” zengem, gyönyörűm ha segítsz engem.

 

 

VÁCI MIHÁLY

 

Látod, a költő szólt, szolidabban a szőke szeleknél.

(Nyírségből támadt csesztvei néptanitó.)

Új, szabad, emberi korral volt viselős a szivében.

(Mondd, hova lett az a kor? Mondd hova lett az a nép?)

 

 

ESTERHÁZY PÉTER

 

Én, qui sum in caelis csillag hajnalkor, a gráf-gróf,

kék harisok közein nyelvi pilincka-vadonc,

játszom a nyelvvel, a nyelv elemével nyelvelek és mint

mív-rózsás labyrinth: itt-likad; ottlik-ad át.

 

Bárdos József