Móricz köpönyegéből Móricz bőrébe bújva
Barna Dávid Egy magyar regény című prózakötete a „nemzet nagy írójának” életéből emel ki egy máig vitatott mozzanatot, de nem csak a történetet veszi kölcsön.
Barna Dávid Egy magyar regény című prózaköteteKapcsolódó: jegyzetek az Egy magyar regényhez
Móricz köpönyegéből Móricz bőrébe bújva
„Mikor Tel Avivból Jaffa felé gyalogoltam a parti sétányon, hogy még zárás előtt vegyek valamit a szeretteimnek a bazárban, nem gondoltam, hogy igazából ez a könyv lesz az, amit magammal hozok” – emlékezik vissza Sárközy Bence, a 2011 nyarán alapított Libri Kiadó egyik vezetője Barna Dáviddal való megismerkedésére. Egy ilyen figyelemfelkeltő történet sokban segítheti egy ismeretlen szerző indulását. Merthogy Barna Dávid első könyve Egy magyar regény címmel jelent meg tavaly szeptemberben a Libri Kiadó első szépirodalmi kiadványaként.
A borító hátlapszövegének reklámízű, pletykaszagú felütése szerint sem a szerző, sem a kiadó marketingese nem reszkírozta a szereplők azonosításának esetleges ismereti hiányosságokból adódó kudarcát. Rövidre zárta a dolgot az egyik legfontosabb szereplő kilétének tisztázásával: „Megengedheti-e magának Móricz Zsigmond, a nemzet nagy írója, hogy egy kis lelenccel, egy kis utcalánnyal hozzák szóba?” A mű tehát Móricz Zsigmond életének egy részébe nyújt bepillantást, és azzal a mozzanattal indul, hogy „a nemzet nagy írója” találkozik a lelenclánnyal (itt: Kati), akit végül magához fogad, majd többszörös szexuális aktus után összefonódik az életük. Mindezt naplószerű formában olvashatjuk, miközben Barna Dávid személyes családtörténetéből, aktuális jelenéből vett rövidebb, egyes szám első személyben elmondott jelenetek ágyazódnak be a Móricz Zsigmond életét bemutató epizódok közé. A szövegeket „nevük elhallgatását, megváltoztatását kérő” nőalakok kapcsolatának összefüggő, szintén naplószerű leírása egészíti ki. Az egyes fejezetek címe minden esetben egy konkrét napnak a dátuma.
Móricz Zsigmond és Csibe
Mielőtt azonban olvasóként túlzott megfeleltetésekbe kezdenénk, érdemes figyelmet szentelnünk a B. D. monogrammal jegyzett ajánló soroknak, miszerint az elénk tárt történet hangsúlyozottan fikciós regény. Vagyis azoknak, akik az egyes figurákat ihlető személyek valódi életére kíváncsiak, az elérhető szakmunkákhoz, emlékezésekhez kell fordulniuk. Igazán bajba pedig az a lelkes olvasó kerül, aki buzgó kíváncsiságában valóban az irodalomtörténeti források között kezd el kutakodni. Ami ekkor történik, az a permanens deja vu.
Az Egy magyar regény szerzője ugyanis a korábbi kritikákban említett életrajzi elemek beolvasztásán túlmenően bátorsággal nyúl Móricz publikált naplórészleteihez, a róla szóló kortárs visszaemlékezésekhez és a napjainkban megjelent monográfiákhoz. Átszerkesztetten és válogatottan ugyan, de leírásai, dialógusai nagy részében szószerinti, szövegegység szintű egyezéseket találunk. A regény 1936. szeptember 26. fejezetének álcázott móriczossága helyenként több mint hiteles: hivatkozás nélküli átemelés. Ne gondoljuk, hogy a fiatal szerző elsőkönyves zavarában, megihletődve a nagy elődtől reflektálatlanul használta az érdekesebbnek ítélt részleteket.
Móricz életműve napjainkban is bővül. A 2010-ben megjelent Naplók 1924-1925, illetve a korábban folyóiratban közétett naplórészletek és kéziratos jegyzetkönyv (Tükör) részletei Móricz addig láthatatlan, terjedelmes életművének egyes elemeit is olvashatóvá tették. Ezekből választ ki Barna Dávid néhány jelenetet; ügyesen, rejtőzködve, álnévvel, saját kilétéből pusztán annyit felfedve, amennyit a regény narrátora 170 oldalon elárul. A B.D. monogram mögött megbújó szerző így válik saját elbeszélésében, Móricz Zsigmond figurájához hasonlóan, szereplővé. Mindez a regényben is megidézett Roland Barthes fontos művének (A Szerző halála) tézisét bizonyítja. E szerint „[a] modern író […] saját szövegével egy időben születik meg: […] kizárólag a megnyilatkozás idejében él.” Azaz B.D. éppen az Egy magyar regény megírásával, a szerzőség kérdését mintegy felfüggesztve demonstrálja és hitelesíti az irodalomelméleti közhelyet. Barna Dávid tehát nem lop, hanem szöveget alkot.
A regény idézéstechnikája a források miatt változó. A szövegszintű átemelések közül feltűnő, például, Holics Janka búcsúlevelének formailag is elkülönített, kurzivált beemelése (az 1939. október 30. fejezetben) Móricz Virág Anyám regényéből. Az Egy magyar regény így, eltávolodva a naplóktól kortárs visszaemlékezések szövegével kerül kapcsolatba. A legnagyobb különbségek a regényben Petiként szereplő, a naplókban Littkey Imre (későbbi Móricz Imre) alakjához köthetőek. A szöveg ugyanis kész tényként kezeli Hamar Péter Móricz Zsigmond utolsó szerelme című könyvének talán legfontosabb megállapítását: a kutatott naplórészletek, a bennük talált ellentmondások alapján nem kizárt, hogy Móricz Zsigmond Littkey Erzsébet gyermekének nem örökbefogadó, hanem vér szerinti apja. Ha hihetünk Móricz monográfusainak, kutatóinak, erre vonatkozó direkt utalásokat az eredeti naplóban nem találhatunk. További érdekesség, hogy az egyébként szenvedélyesen jegyzetelő, élményeit rögzítő 20. század eleji író egyetlen feljegyzést sem készített Zagyvarékoson Imre nevelőinél, Kiséknél tett látogatásairól. Az Egy magyar regény szövegébe közvetlen átvétellel tehát nem kerülnek vonatkozó naplóbejegyzések, a leírt események magját ilyen esetekben a Hamar-könyvben fellelhető visszaemlékezések, Kisné egy 1970-ben Móricz Imréhez címzett levele, illetve Móricz Imre Emlékezése szolgáltatja. Mindezeket nyelvileg az átvett naplórészletek színvonalához igazítja a szerző, így azok stílusában összemossa és a feljegyzések közé utalja az említett irodalomtörténeti forrásokat.
Littkey Erzsébet (Csibe, Kati) belenéz a kamerába
Barna Dávid regénye Móricz írásainak két jellemző szövegépítkezési módját is működteti. A Móricz-kutatók is megállapították, hogy az író gyakran használt a szöveget megszakító elemként aktuális sajtóközleményt. Ilyen elemek az Egy magyar regényben a narrátorként meghatározott Barna Dávid jelenére vonatkoztatható részek (például a Szabadsághídról leugró férfi esetének leírásakor idézett MTI-hír). Ezek biztosítják a két történetszál (Barna Dávidé és Móricz Zsigmondé) párhuzamosságát, és ugyanakkor a szövegrészek egymás közti viszonyára irányítják a figyelmet.
Móricz szívesen építette írásaiba kortársai szövegeit is. (Jelöletlenségük miatt ezek azonosítása ma már nehéz feladat a kutatóknak.) Az Egy magyar regény igyekszik ebben a gyakorlatban is követni. Vendégszövegként az 1970. április 21-én című részben hosszasan idéz Lanczkor Gábor A mindennapit ma című regényéből. Emellett találhatunk egy jelölt, kurzivált Houellebecq-részletet (1944. december 20.), amely a kötet mottóival összeolvasva izgalmas játékba hozza a kortárs francia szerző szövegeit a vizsgált regény részletgazdag, erotikus jeleneteivel. A móriczi átvételek képei, nyelvezete problémamentesen illeszkednek napjaink szexualitást tematizáló írásaihoz. Akárcsak Nádas Péter a Párhuzamos történetekben, Barna Dávid is Móricz szerelmi levelezésének dokumentumaival és naplórészleteivel egészíti ki saját írói fantáziáját.
Barna Dávid személyes élettörténete, „semmiből talált” zsidóságának elbeszélése párhuzamosan halad az „idősődő, testes úriember” és Kati kapcsolatának leírásával: újra és újra megszakítja az összefüggő, cselekményes történetszálat. A kettős történetépítés és az abból adódó töredezettség tulajdonképpeni megoldása lenne Kati és Barna Dávid nagyapjának találkozása, a gettóból való szöktetés pillanata. Az őz és unikornis párbeszédének látszólag érthetetlen, de mindenképpen szürreális jelenetében azonban végképp feloldódik ez a lehetőség. „Nagy kihívás meg nem történt események utólagos rekonstrukciója” – olvashattuk a regény indításakor.
És olykor valóban nem is sikerül. A szöveg végére érve Barna Dávid a Pixel (Tóth Krisztina novelláskötete) első fejezetének David/Dawidjéhoz lesz hasonló. Őseinek története, saját zsidóságuk, megmenekülésük vagy haláluk sokadik nekifutásra sem mesélhető el problémamentesen. Tóth Krisztina szövegének narrátorra mindezek közben mossa kezeit: „Hazudtam, de valamiért így láttam helyesnek. […] Mindez persze ellenőrizhetetlen. Keringenek a nevek, nehéz volna mindennek utánajárni.”
Az Egy magyar regény lelkes olvasója pedig még egy elkeseredett kísérletet tesz a megfejtésre, miután rájön, hogy egy sajátos montázsregényt tart a kezében. A kötet szerkesztője szerint „Köszönet a házért/hazáért!” jelentésű ivrit mottó nyomába ered. Hamarosan azonban csalódnia kell, a regény előzékén feltüntetett szöveg ebben a formában lefordíthatatlan. Hogy úgy mondjam: halandzsa. Nem kell sokat gondolkodnunk, hogy rájöjjünk: Barna Dávid sem létezik. De igazából ez sem jelenthet problémát, mert a regény végére abban lehetünk legkevésbé biztosak, ki is az a Móricz Zsigmond.
Horváth Annamária
Kapcsolódó anyag:
