PÁROS JÁTÉK A-VAL - Onagy Zoltán regénye, 15. rész
Lóg a kamaszlány keze. Földig lóg. Haja füle hegyéig körbenyírva. A maradék haj a feje tetején különszedve ujjnyi bobmarley-csíkokra, csíkonként más színűre festve. Kék, zöld, hupilila. Lábai szétdobva. Melegítője felgyűrve térdig.
ONAGY ZOLTÁN
PÁROS JÁTÉK A-VAL
(regény, 15. rész)
Androfóbia
Kilencszázhatvan. Az első amnesztia, április, dicsőséges hazánk dicsőséges felszabadulásának dicsőséges tizenötödik évfordulója. Sár, szél, hideg esők, nehezen ébredez a dicsőséges tizenötödik tavasz. Az utca végén lerobbant, élére állított gyufásdobozforma házikóba sárga bőrű, apró, öltönyös ember költözik. A fiú és bandája csodájára jár. Errefelé nincsenek öltönyös emberek, akik gyűrött, sötét öltönyben igyekeznek a vonathoz, öltönyben jönnek-mennek. Itt az öreg, barna kordbársony nadrág él meg. A kékkel foltozott kék munkásruha. Csak munkásruha.
Az apró ember hol eltűnik, hol újra felbukkan.
Gyógynövénygyűjtő, aki mezei gazok friss, koranyári gyökerét ássa ki a Kerek tó körül, sáros vitorlavászonba csavarva cipeli haza. A fiú a tónál látja először. Térdig a hideg vízben, nadrágja felhajtva, sarat kaparász a gyökerekről. Ha jó nap, s a zsákmány máshogy nem fér, összeköti két vászon sarkát, a csomót homlokára igazítja, batyut hátra, és húzza meghajolva, görbén a csupasz földút sárga homokjában, csíkot hagy maga után, mint a csiga.
A rom kisház a férfi felbukkanásáig gyerekbirodalom. Azután már nem. A fiú látja, ahogy harcol a kiskertet elfoglaló, fává erősödött akácbokrokkal, látja agyagot cipelni a kályhához, feketén füstöl a kémény, javítja az ajtót, bodzahusángokkal pótolja a bedőlt léckerítés utcai frontját. Körben áthatolhatatlan bozót, elvadult futórózsa, mászó csipkebokor, tüskös kökény, a masszív klozetra dőlő, magát pelyhes fiaival körbeültető vackor.
Nehezen kerülnek a közelébe. Az öregekkel se tárgyal, senkivel nem tárgyal.
- Mi a bácsi baja? – kérdezi a fiú.
- Nincs baja. Csak utálja a felnőtteket.
- Hogyhogy a felnőtteket? – csodálkozik.
- Úgyhogy felnőtteket.
- Felnőtteket? Ő is felnőtt.
- Az egyenruhás felnőtteket – válaszolja halkan a fiú anyja, néz félre.
Utálja a felnőtteket, és csak megy ásókapacsával, megy batyujával, nem néz se jobbra, se balra, csak megy a szőlők közt a földúton, megy az erdőbe, ballonkabátja felakad a szamárkóróra, hátra se néz, majd leakad. Megy és ás, bucka marad utána, ezer vakondtúrás.
A hónapok telnek, a fiú figyeli, szemmel tartja, jegyzi, mikor merre jár, mit gyűjt, az nem lehet, hogy ki ne derítené, hol a titok, mi a titok.
Nyárra újra a fiúcsapaté a Kerek tó fölötti hatalom, visszatöltik gödreit, átkozzák az idegent. Bitorolja helyet, a várkastélyt, feltúr mindent a környéken, közben csapdákat állít.
Egy hónapja, vagy több is, már elkezdődött az iskola, amikor leül az esti tűzhöz a második bandabázisnál. Vékony, kicsi ember, borostás, sárga arc, vékony hajszálak, vékony, arccsontra feszülő bőr. Talán mondani akar valamit, de nem szól, csak köszön. Aztán elsétál, és amikor visszatér, kosárka szelídgesztenyét hoz, kiegyenesített lemezt, késetek van, kérdezi, és lerakja a gesztenyét, akkor be kell vagdosni, hogy ne robbanjon szét. A kövekre igazítja a lemezt, azt mondja, gesztenyét sütünk. Néhány napig kiül esténként. Csendes. Mindig hoz valamit. Hallgat. Soha nem beszél.
Azután a fiú valamiért kitalálja, levág harmad oldal januári szalonnát, Népszavába csomagolja, és amikor ketten maradnak, senki nem hallja, megkérdi, elfogadja-e, hozzáteszi, a szalonna elvan a kamrában, nem kér kenyeret. Bólint, megköszöni.
Hajnalban viszik el. Október végén. A fiú hallja a hajnali csendben a ponyvás rajgazt, látja a fénysugarat, ahogy a reflektor föl-le ugrál a földút gödreiben, bevillan az ablakon.1
Szerelem, alapfogalmak
1. Mit nevezünk szerelemnek?
Amíg a mai magyar köznyelvben a szerelem szó jelentése azonos a legális szerelemével (a kirekesztett van rekesztve), addig a szenvedélybetegséggel foglalkozó tudomány a következő meghatározást adja:
Szerelemnek nevezzük az állapotot, amely a központi idegrendszerre hatva hangulati, gondolkodásbeli változásokat okoz, hatása esetenként jótékonyan, esetenként károsan hat a szervezet testi-lelki folyamataira. Ez a meghatározás magába foglalja a legális szerelmi viszonyokat is (házasság, együttélés, menyasszony-vőlegény nex).
Tágabb értelemben szerelemnek nevezünk minden olyan természetes (vagy mesterséges), önkéntes vagy csapdajellegű szituációt, mely a szerkezeten elhatalmasodva szembetűnő változásokat okoz. Folyamatos vigyorgás, pirospozsgás orca, álló farok (férfi esetében).
2. Mit jelent a kémiai függőség?
A kényszeres szerelem viselkedési mintája, amit a következők jellemeznek: a szeretett nő beszerzésére és elfogyasztására irányuló leküzdhetetlen vágy, valamint erős tendencia az elvonást követő visszaesésre. A függő szerelemfogyasztás magában foglalja a dependencia és a tolerancia kifejlődését.
3. Mit jelent a szerrel való visszaélés (loveabúzus)?
Orvosi szempontból abúzusnak nevezzük a szerelem használatnak azt a módját, ami a szervezetet károsítja, a test mennyisége, helytelen használata (pl. órákra fejre ültetni), vagy a használat hosszú időtartama miatt. Viszont patologikusan nincs meghatározva ennek sem a még határon belül használati idő, sem az aktív használat már káros időtartama. Ennek alanyra vonatkozó meghatározása hely, pár és személyfüggő.
Más közelítés szerint loveabúzus bármely drog önhatalmú-öncélú-öngerjesztő használata, amely eltér az orvosi előírástól, vagy az adott kultúra által elfogadott társas konvencióktól. Ez bizonyítottan a kádári szempontrendszer meghatározása. Az orvosi meghatározás szerint: ami nem árt. De ha árt, meghalsz a szerelemben, mondja erre a kézikönyv. Addig pedig nem tudod, mennyi árt.
4. Mit nevezünk szexfüggésnek?
A szexhez való hozzászokás után a szex abbahagyása, esetleg futó, erdőszéli, a megszokottnál kisebb, kevésbé kielégítő porciója jellemző megvonási tüneteket von maga után. Ebben az esetben a szervezet "normál" működéséhez kell az anyag. A test hiánya pszichológiai síkon úgynevezett sóvárgást, melankóliát okoz, míg bizonyos testek elveszítése után jellegzetes fájdalomtünetek lépnek fel. Álmatlanság, étvágytalanság, kényszeres köhögés, légúti szorulások, izzadás, kézremegés, könnyezés. Ez utóbbit nevezzük testi vagy fizikai függésnek. Míg lelki függést gyakorlatilag minden fiziko-, és pszichoaktív test képes kialakítani, elvonási tünetek csak bizonyos testek megszűnése (eltávolodása, lelépése, testváltása [lelépett a kurva!]) után lépnek fel. A dependencia kialakulását a test típusán kívül befolyásolja a szert használó egyén biológiai és pszichés adottsága is. A szakirodalom ezt nevezi egy test, egy éled szindrómának.
5. És a kockázati tényezők?
A kockázati tényező szociológiai fogalom. Azokat a tényezőket jelenti, melyek a szerelemfüggők élettörténetében a nem szerelemfüggő populációhoz képest gyakrabban vannak jelen. Ez nem jelent ok-okozati összefüggést a függőség kialakulására vonatkozóan. Ilyen statisztikailag kiértékelt rizikófaktor például: az általános férfiúi bizonytalanság megléte, a csonka családban nevelkedés, a gyerekkorban ért bántalmak (fizikai, érzelmi, szexuális), egyes nevelési minták (túl büntető-korlátozó vagy túl megengedő- nemtörődöm), a családban előforduló a normálist meghaladó mértékű szex-fogyasztás, a család gyakori helyváltoztatása (állandó költözések).
Ennyi hirtelen. 2
Számtalan történet szól arról, hogy
az angyalnak keresztelt tisztán szellemlények képesek segíteni, irányítani, vezetni a férfiembert.
Arról ritkábban, hogy valaki a folyamatos csevegéssel titkolt folyamatos hallgatásával képes segíteni, irányítani, vezetni, mert ennek nincs dokumentált előzménye. Ha van is, minden új angyal új élmény, új előzmény.
Volt idő, amikor könyvek sokasága készült az angyalokról, ám akadt olyan időszak is, amikor a kultközbeszéd elmebajnak tartotta az angyalok létezését, de ezt olyannyira tartották elmebajnak, hogy szót sem pocsékoltak rá. Összesen néhány mord szólás maradt meg a korábban széles rétegekre ható angyalkultuszból.
Mint pl. az: „Akkor az angyalok is a földön jártak...” – vagyis nagyon régen.
Mint pl. az: „Angyal szava, de ördög szíve...” – vagyis a szava méz, a cselekedete bikacsök.
Mint pl. a: „Szopik, mint az angyal...” – Aligha csecsemő a vonatkozó alany-angyal.
De az utolsó szólás se nem mord, se nem idegen a tárgyalt helyzettől, ez is maradék az atomkor előtti időszakból, amikor az angyal vállalhatta, ő angyal, pártfogoltja pedig vállalhatta, hogy ő egy angyal folyamatos segítő irányítása alatt áll, az: „Olyan vagy nekem, mint egy angyal.”
Erről van szó.
Angyal, titkos angyal, aki ugyan nem kerül a nagyközönség szeme elé, a kapcsolat – meglehetősen bensőséges, minden inat, izületet, idegpályát átjár, átjár mást is, amiről nem beszélhet szemérmes férfiember. Mint elhangzott néhányszor, a hétfő veszélyes nap.
Két és fél nap szünetet követően vasárnap este angyalvárásban a férfi: várja a veszélyes hétfői napot.
A „Szerelem – alapfogalmak” sem kerülnek pályaszélre, folytatódnak a napokban, de minthogy annyi dolgozott tegnap és ma (szombaton és vasárnap), hogy mindösszesen két rövid angyali üzenet jelképezte a fogalmat szikár tárgyi mivoltában:
Üzenet: (Bella) 1. Nem tudnál küldeni egy kurva levelet? 2. Na, menj a francba!
Hogy az őszintét megvallva nem volt kedve a szerelem alapfogalmaival szarozni. De holnap meglehet, erre is jut erő, energia. És az angyalra. Az is lehet, egy teljes angyalsorozatot összehoz a férfi. Angyal reggel; Az angyal mennyiben angyal tíz óra tizenkét perctől; Angyal fél háromkor; Az angyal utolsó mai mozdulata – ilyenek.
Egy angyal, ha nincs, ha két napig nincs, pártfogoltja árván tekergeti a nyakát, merre vagy, kedves?
Hát, valami ilyes. Furcsa az élet. 3
Gázolás után
A férfi nagyon közvetleneket mondana most az illatról, az érintésről, a harag különféle szintjeiről, az ebből leágazó szenvedély különféle szintjeiről, az expozíció hosszáról, a többféle expozíció hosszáról, azok egészséges arányáról, ahogyan egyesből azonnal négyesbe kapcsol, aki ért az ilyenekhez. De nem mondja.
Használhatna közvetlen kifejezéseket a gyanúról, a gyanúban rejtező véres viccről, hogy még fel se fogja, idője sincs röhögni egy jót, már másutt tartózkodik megfedve nyolcvannal, és egyébként is beszélhetne a sebesség bonyolult voltáról (Siess! – Hová sietsz? – ugyanabban a mondatban/mozdulatban/szerkezetben).
OK. Az angyal más sebességen. Más erkölcsi formavilágban. De miért ő a kiválasztott, gondolja a férfi, miért a rozzant a rendszer kell neki, a csöpögő olajvezeték, az elöregedett, korszerűtlen a komputervezérlés?
Morálban még képes is volna felvenni a versenyt, hiszen a morál személyfüggő, vagy mi az isten. Ismert egy nagyseggű vörös nőt, akinél morál, nem létezett az általánosan elfogadott – reprezentatív – mértékrendszer szerint, azt mégsem mondhatná, hogy hiányzott belőle a morál. Mert ha valaki nem köp a vendéglői levesestálba, mert illetlennek tartja, helyette ráförmed a pincérre, ez a paradicsomleves szar, tüntesse el az asztalról, az is egyféle morál. De nem, nem ezt akarta mondani, végül mégis ezt mondja, mert a test, és a testhez fűződő szerelemmel felsrófolt etikai követelmények sokkal bonyolultabbak, mint a közösségi viselkedés nyilvános formái, tehát ami itt megkövetelhető, ott nem is kerül szóba.
De az nyilvánvaló, hogy az angyal nem ismeri a hiperprodukció fizikai alapkövetelményeit (kocog, szauna, gyúr – angyalra gyúr, célzatosan táplálkozik), a követhetetlen váltásokat, a verbalitás negatív hatását, a lebaszások negatív hatását, miközben általában a férfiembert segítő angyalra vagyon bízva, hogyan tegye, amit tesz, milyen módszereket használ, mert ő jobban tudja. Rendben. Ismeri az alaptételeket. Az is rendben. Mondja is. Nem nagyon, nem durván, de mondja. Hogy fáj a térde, pl. Szúr a háta. Mondja azt is, hogy nyugi, majd meggyógyul. Nem bírja ezt a sok elterelő beszédet.
De amikor igen mélyen bánatos mikesi hangulatba zuhan, és amikor azt duzzogja, mint tegnap: Ha még egyszer elalszol utána, itt hagylak, szólok M-nek, hogy hol talál, ha még nyolckor se ébredsz.
Pedig akit angyala két nap után legázol, legkevesebb, szundít néhány percet. 4
V-nap (nehéz, véres)
A semmi napja. Azt se tudni, mit utál, miért utál, de utál nagyon. Néz, szagol, szimatol, öklendezik a férfi dohányfüstjétől, kizavarja az erkélyre, aztán leviteti a szemetest Azt se tudni, mi baja, de komoly baja van. Ráng az arca. Nyújtózik, összegörnyed.
A v-nap véres nap.
Vicsorog, ha a férfi nem mosolyog, nem bokázik, ha nem futja körbe percenként hatszor.
A v-nap legyőzhetetlen nap. Három nappal érkezte előtt jelez, mozog, két nappal érkezte előtt befeszít. Az v-nap arra született a nagy természeti egységben, ha a szerelem habosan és veszedelmesen dúl, az öröm és gyönyör habokban hullámzik, odamutassa, a férfi dúlás közben tudja, mi történik akkor, ha csökken némelyest. Mit kap akkor. Mire képes a hölgy, aki ideges hetét tölti éppen. Hogy nem úgy van az, mint a mesében.
A v-nap havonta beköszön, figyelmeztet, amint a dominancia múlóban, jó lesz, ha új feltételrendszert dolgoz ki a férfi a majdan bekövetkező időre, amikor nem az illata, nem szépsége, nem varázsa, nem a benne rejlő kedvesség, szerelem és tettrekészség hat. Hanem az, hogy mennyire kussol. A férfi. És ennek semmi köze a fogamzókészséghez, semmi a kancalét és a csődörlét közös, gyönyörteli táncához.
A v-nap fárasztja, gyötri.
A v-nap fáraszt, gyötör.
Vidáman kell élni hóközben, nem gondolva a félelmetes következetességgel közeledő, késeket villogtató v-napra.
Bevágja dühében a lépcsőház ajtaját, a klozetajtót, a konyhaszekrény ajtaját, csapkodja sarkát a parkettába, a betonba, mindenbe. Ez megriasztja a férfit, összerezzen. Körbepillant, látta-e valaki. A gyerekek. Ők is kussolnak ilyenkor. A gyerekszobából egyetlen hang nem szűrődik ki. Legalább én legyek normális, gondolja a férfi. Még ha nem is akarja.
Kilöki a nyitott, pucoválás alatt álló emeleti ablakon az őrjöngés második napján. Ez még jobban megriaszt. Nem tudja, mit tegyen. Hogyan élje túl. Hogyan éljék túl. Hogyan fejezze be végre. Hogyan ne bántsák egymást.
Nehéz megtanulni a v-napot. Nem tudja, honnan közeledik. Nem érti a csereként dolgoztatott másod-, harmad-, negyedosztályú modort. Nézi, ennyire nem lehet hülye. Ez a finom, kedves hölgy miket nem mond. Mit nem rángat elő a homályos múltból. Rikácsoló mondataiban semmi logika, hangsúlyozása a ripacs színészé, szempillarezgető önsajnálata az idióta politikusé. A férfi tehetetlen.
Fáj, mint a fog, ha fájni kezd, hasogat, nem érti, tegnap semmi baja nem volt, hiába hasogat, szükség van rá, nem dobathatja ki fejtörés nélkül az egész felső sort. Nyel az egyik hisztérikus kirohanás, és a másik hisztérikus kirohanás közt. Nyel. És megint nyel. Mindig van egy első és egy második hisztérikus roham, nem érti, ne tud mit tenni. Végül görcsöl gyomra, arca is szürke, te is öklendezik a mosogatószer szagától, beleborzong a huzatba, a napsütésbe, a mindenbe. 5
Anarchista
Lóg a kamaszlány keze. Földig lóg. Haja füle hegyéig körbenyírva. A maradék haj a feje tetején különszedve ujjnyi bobmarley-csíkokra, csíkonként más színűre festve. Kék, zöld, hupilila, mint Csingacsguk lányáé, az utolsó előtti mohikáné, aki egymaga készül kiűzni az átkozott sápadtarcú kutyákat a Huron tó körüli tölgyesekből, ha egyszer a férfiak csak alkudoznak, balfácánkodnak.
Lábai szétdobva. Melegítője felgyűrve térdig.
Ruhái szétszórva az ágyon, a szőnyegen. Meg a fotelban, egymáson, hegyben.
Újságok, lemezek, katalógusok, szakkönyvek, feliratok, fényképek, plüssegerek, János vitéz, rúzsdobozka, szétdobva.
A könyvespolcon különféle tükrök, szépítőszerek, pirosítók, feketítők, sárgítók, szemceruzák, beszáradt tégelyek, tubusok, egyebek.
A tankönyvek mögött, a szemhatár alatt, ahová, tudja, soha rajta kívül senki nem kotor, a halmaz egyébként sem kotorható, szépen felsorakoztatott Pöttyös könyvek.
Az ablakon festmény. Nem kell pucolni. A lámpán lógók, csörömpölők, perui csingilingik, csillogók, kisharang. A függönyön hónapok óta emlékeztető cédulák, hat-tíz felkiáltójellel. Az olvasólámpán sötétítő. A tapétán fekete lepedő, fehér temperaszövegekkel. Kínai hieroglifák az élet sanyarúságáról, követhetetlenségéről, értelmetlenségéről.
A férfi kétszer kap gutaütést. Amikor köszön: szansájn.
Másodszor amikor nem köszön. Rá se néz.
Ekkor is kétszer: amikor néz. És amikor nem.
Egyébiránt is kétszer közelíti a gutaütés. Ha itt a fiú, a férfi a fiú fazonjától igen közel kerül az agylövéshez, azután amikor kirúgja a lány. Ahogyan kirúgja. Ahogy beszél vele. Ráadásul napokat ül a telefonon. Nem férfiszolidaritás ez, dehogy. Nem is lehet. A fiú nyelvi kegyeletsértés nélkül aligha nevezhető férfinak. A puha kézfogása, a nyafka könyöke.
Azután ahogy anyjával beszél a lány.
Anyja nem hallja. Meg se hallja. Nézi, milyen önálló, okos, az övé, ami igaz. Majd változik, mondja. Ami igaz. Forr a must, mondja az anyja. Ami igaz is. Tegnapelőtt múlt egy hete, jegyezte a férfi, amikor véletlenül elmosolyodott. Négy teljes másodpercig.6
Androfóbia 2. (befulladni)
Miután a fiú elrabolja, kivezeti Anna-Máriát a jelenből, rámutat, gyakori ügy, a történelem számtalanszor alakított megfelelő helyzetet zsákmányolt nők számára, hogy beszerezzék ezt a friss, eleven érzést, amely egyszerűen és magyarul: irtózás a férfiaktól.
Attila, Isten ostora, külsérelmi nyom nélkül haláloz el. Kiváló hadvezér, a hérosz, egy ősmagyar, aki a nászi ágyon hagyja el romló porhüvelyét.
A népvándorlás tanult kutatói kihagyják a legfontosabb területeket, nem jutnak el a Lókos és az Ipoly találkozásához, annak máig élő hun legendáriumához. Se Bél Mátyásék, se Révész Imre nem fordít rá energiát. A XX. század nevesei közül senki. Szomorú. Pedig öregapja húsz évvel ezelőtt is megvilágíthatta volna elméjüket a tényről,
Attila Palócföld nyugati peremén lakik, a dejtári Véghseő-dombon áll nevezetes sátra. Az okok biztonságiak. A Tátra felől nem támadhatnak a vandálok és a szvébek, az Ipoly ártere visszafogja az ellenséges seregeket, délen és nyugaton (Dunántúl) tanyázik a szövetségesként betagolódott (előtte szétpofozott) keleti gótok serege, akik akkora részt kapnak a hadjáratok utáni bevételből, örülnek, mint majom a farkának, hogy ilyen erős és drága barátra tettek szert.
Attila Rómát adófizetésre kívánja bírni, ami érthető. Tudja, sem a germánokban, sem a földtúró avarokban nem bízhat. Szorongatja, herélgeti is őket ennek megfelelően. Királyaiktól pedig, a biztonság kedvéért elbatyuz két-három értékes foglalót, hercegkisasszonyt, örökös fiút. Amelyik uralkodó családban sorozatosak az örökösök, hat-nyolc darab, onnan többet rendel, emelve a félelem százalékos arányát. Itt lép képbe Ildeco, Ildikó, a gyönyörű burgund leány.
A burgund népet 433-ban szétvereti Attila. 445-ben elhajtja Worms környékéről a Genfi-tó és Lyon mellé. Ildecot innen adják feleségül 452-ben. A 63. asszony, a hárem 63. tagja a szőke tündér a Lókos fölötti homokdombon. Ildeco nem kimondottan kedveli a vőlegényt. A besorolás nem idegen, de mégse megfelelő számára. Arról nem beszélve, a wormsi kitelepítést megelőző reménytelen honvédő harcokban elhullott legjobb burgundi harcosok közt ott fekszik választottja is. Tehát mondhatni: nem kedveli Attilát.
A had mulat. Siker sarc hátán. Attila délelőtt kipróbálja Ildecot. Rövid, gyors, nyakas attak, nem törődve az első aktus a továbbiakat szigorúan meghatározó jellegével. Attila úgy tapasztalta, a nőt, ha szőke, ha bodor aranyhaj keretezi, azonnal ki kell próbálni, mert feloldódik a napsugarakban, akkor aztán nézhet utána. Nem másért, csak azért, hogy az ifjú burgund ara tudja mihez tartani magát holnapután. Mi mire vagyon kitalálva. Ha nem tudná. Ez ide, az oda, amaz meg amoda, mutatja a speciális hun programot. Itt már nincs se idő, se kedv francia enyelgésre. Becsapom és kicsapom, hümmög Attila öregesen. Ha nem tetszik neki, kit érdekel.
Éjszaka, részegen, újra kedve támadt. Nem nagyon megy a dolog, az egész napi ünnepség, a buli és az alkohol lelankasztotta, gondolja, nyal egyet, hátha a nyalás illatanyaga, varázslatos kémiai összetétele fölgerjeszti androgénszintjét.
Ildeco, a hős leány, a burgund Judit, a burdund Solome és az ő hétfátyol tánca éppen erre a pillanatra vár. Erre vagyon kiképezve, mint a Nógrádi Sándor által vezetett nógrádi partizánsereg. Alig hajol be, Ildeco két vasmarkával ráhúzza Attila szőrös pofáját. Lovon edzett combjai közé szorítja a gyűlölt zsarnok fejének azon részeit, amelyet oxigéncsere idején működtet. Azanyád mészáros fajtáját, sziszegi Ildeco. Combjait összefogva nem engedi mozdulni. A meglepetés ereje megrendítő, Isten ostora, a világ ura máshoz szokva. Attila némi lanyha csapkodás, elhaló nyöszörgés után odafullad. Ildecoba. Tanulságos palóc eset az önvédelemről, a hazaszeretetről, a politikai bosszúról. A palócok lakta görbe dombok, kajla akácok, szeszélyes folyók és patakok vidékén szájról szájra jár a történet ezerötszáz éve kelettől nyugatig. Akkor jut az öreg mesemondók eszébe, akkor hívják fel a történet iránymutató rejtelmeire, amikor látják, tudomásukra jut, egy amúgy normálisnak és közönségesnek tűnő fiatal férfi Isten ostorának képzeli magát. Amikor eltéveszti helyét a világban. 7
Anekdot
“Édes kicsim!, írja MK, a karcsú
(azt ne gondoljuk, hogy MK akkora pocakkal született, mint azt az irodalomkönyvek felelőtlen dagerrotípiái terjesztik róla, egyszerűen csak kedvelte, mondhatni, szerette a sült oldalast, a zsíros pörköltet, a fűszeres vaddisznócombot, az Újházy tyúkhúslevest egész főtt tyúkkal és tormával, nem volt ellenére a délutáni szunyókálás, ráadásul írt meg írt, mert kiadója hajtotta, a pénz is hajtotta, és egyik sem hajtotta őt ebéd után vagy előtt vagy este kocogni, a pocak egyébiránt is elvolt neki a mellény alatt, nem zavart senkit, láthatóvá tette, MK komoly ember, van neki mit ennie),
fiatal, palóc ember Buda-Pestről Mohorára, volt feleségének, Mauks Ilonának. Az előző levél élettől eltávolodott, korszakhamisító irodalomtörténészek számára íródott, bíztam, feltételezed rólam, nem magunk kedvére írtam. Édesem, annyi butaságot nem hordok össze.
Kérlek, azt szallagold a többihez, ezt semmisítsd meg.
(Ila persze megőrzi, hiszen a levél fényes bizonyíték a második leánykérés előtt, MK alapjaiban nem változott, éppen azon kedves tulajdonságait tartotta meg, amelyeket tíz éve megszeretett benne.)
Tehát: mit ajánlok? Bolondultunk egymásért. Shakespeare-i értelemben is boldog és boldogtalan szerelem a miénk. Fekete rózsa, szökés, apai átkok, lopott gyönyör. Ezt nem, túl a bódulat korán. A szegénység romantikáját sem. A trubadúr örökös tánclépéseit sem. Hanem mit?
Tartozom egy fiúval halott kicsink helyére. Két fiút ajánlok. 8
Tartozom a karommal.
Tartozom a vizafogói piaccal, végigsétálhass, hogy megpakold a cselédet.
Magányos éveidért ötvenet ajánlok. Ötven nyugodt évet. Sikereim fele fényét.
Tartozom a melegtengerrel.
Ez az ajánlat.
De ne várj bűntudatot.
Nem mondhatom, hogy ballépés volt. Munka, értsd meg, munka. Szenvedés. A lejárt, éppen véget ért kötelező, áldozatos tanoncidő, következő ötven évünk ára.
Gyere, ölel: MK”
Anna-M. lapalji jegyzetei:
1 Hogyan jutott eszedbe az öreg? Miről? Te nem tudtad, vagy nem emlékszel, de az öreg költő volt. Miután a rendőrök elvitték, hetekig lopkodtuk a verseskönyveket a gyufásdoboz lakásból. Géppel írott drámái és versei is voltak. Az egyiknek az volt a címe: Szépségápolás. Fogalmam nincs, mi történt velük. Nevére sem emlékszem.
Apám, szegény, később szabadul.
2 Teljesen hülye vagy? Teljesen hülye vagy.
3 Angyal, amikor kér, követel? Angyal, amikor teher? Angyal, amikor titkos, de hiányzik. Hányféle angyalt tárolsz-zárolsz, édes barátom?
4 Őrült félreértés, hogy a nőt zavarná, ha a férfi alszik utána egy kicsit. De. És a de-n a hangsúly. De nem falnak fordulva, nem a hisztérikus elhúzódással, amiből egyértelműen kiderül: ne érj hozzám, hogy a nő tartálynak érezze magát, amit televágtak, ennyi a szerepe. Tartály.
5 Már bocsánat, hülyeségre nem vagyok hajlandó reagálni. Miféle modor ez? Legyenek olyan nőid, akik túl vannak a dolgon. Akik befejezték. Akik harmónia, derű és alt csalogánydal.
6 Azon töröm a fejem, ki ez a kislány, honnan a tapasztalat, csak nem született lányod is a régi napfényes időkben? Amúgy pontos. Láttam a húgom kamasz lányát, lehet, te is őt láttad.
7 Meg kell vallanom, ha akarom, ha nem, kevés ilyen kedves barbárt hordoz a Lókos környéki száz négyzetkilométer. Még szerencse, hogy kiderítetted Attila nemileg felhabosított halálát, és az is szerencse, hogy ott nőttél ilyen szép nagy marhává, ahol ilyen szép nagy marhává nőnöd kellett. Az Attila-történetben ismertetett fojtogatási (megfojtási) módra pontosan emlékeztem a mesédből, próbákat is tettem a szépségesen bonyolult múltban. Próbáltalak magamba fojtani. Halálnemnek nem rossz. Menet közben kegyelmet adni, az se rossz. Behúzni a vasmarokkal, szorítani a lovon edzett combbal, élvezni a dolgot, végül a cuppanás, ahogy kegyelem esetén szabadul a halálraítélt, elszakad az átnedvesedett kivégzőhelyről, nyelvét kihúzza, a mély, zavarodott horkantás se akármi, a csodálkozó pislogás se, ahogy a kivégzendő disznó bűnös fel-kinéz a combok háromszögéből, mi van, drága szívem, áldjon az ég, meghülyültél?
Próbáltam. Emlékezz csak.
Tudod, mi hiányzik, de nagyon? Verandátok zöld üveghamutartója. A kétkilós üvegkristály. Soha sehol nem olvastam róla, pedig emlékszem rá, mennyire fontos volt neked.
És azt is látom, eztán Mikszáth Kálmán következik, az öreg kormánypárti harcos, hogy bizonyítsa, mennyire nincs igaza senkinek, csak neked. Mindig.
Jó volt. Jó volt olvasni a harmincéves mesédet. Hol a többi? Sokra emlékszem. Ebbe is beférnének, egyedül is megáll a sok-sok Palóc történelmi legenda. Ne hagyd elfelejtődni.
8 A legszebb ígéret. Ennél szebbet ki se találhatott volna. Nekem is ígérhetne valaki két fiút a kikapart helyett.
Az oldalhoz Banga Ferenc Néma ABC című grafikájának részleteit társítottuk.
