Ugrás a tartalomra

 

Pingvinek, majmok, delfinek

Erotika. Létértelmezés. Szuggesztív erő. Noszlopi Botond második kötete 2011 végén jelent meg az Erdélyi Híradó gondozásában. A szórakoztatás mesterfoka című könyv bemutatójára március 29-én a Márton Áron Szakkollégiumban került sor.

 

 

 

Pingvinek, majmok, delfinek

 

Az estet Murányi Sándor Olivér nyitotta meg, aki felvezetőjében elmondta: a fiatal erdélyi költő verseiben egyéni hangon szólalt meg, így nemcsak a nők, hanem a szakma jelentős képviselőinek figyelmét is felhívta magára már az első könyvével. Most bemutatott kötete, A szórakoztatás mesterfoka őrzi a Csendrapszódia tudatos formavezetését, de versei jóval filozofikusabb, érettebb hangon szólnak. Erről már a beszédes verscímek is árulkodnak: A magány genealógiája, Óda a zsarnok szépséghez, Vágyott undor, Fémrúd és tükör, Nyílik a húspiac,  A megalkuvás pszichológiája.
A beszélgetés első részében Murányi pályája kezdetéről faggatta a költőt. Noszlopi elmondta, hogy költői karrierje a kolozsvári egyetemi évek alatt kezdődött, ekkor került kapcsolatba Orbán János Dénessel, aki mentorként és barátként támogatta őt. 2006-ban jelent meg első kötete Csendrapszódia címmel, melyért Méhes György-debütdíjjal tüntette ki az Erdélyi Magyar Írók Ligája. Ebben a kötetben inkább a szerelem testi dimenziójáról írt, míg A szórakoztatás mesterfoka című könyve többnyire a kapcsolatok lelki oldalait mutatja be. A szerelmen kívül foglalkoztatják benne az önmeghatározás, a magány és a társadalmi érvényesülés kérdései is.
A szerelemről, pontosabban nő és férfi párkapcsolatáról azt gondolja a költő, hogy annak vallási és társadalmi intézménye nem működik és sohasem működött igazán: „Jönnek nekem azzal: az állatvilágban is számos bizonyíték van a monogámiára, ott vannak például a pingvinek, akik egy életre választanak társat. Vegyék már észre, hogy az emberi fajnak vajmi kevés köze van a pingvinekhez (legalábbis az emberek nem tojásrakó nagy részének), sokkal inkább áll közel a majmokhoz. Ezek vezérhímjei pedig a legnagyobb előszeretettel hágják végig az összes útjukba akadó nőstény majmot, s utána még tesznek egy diadalkört péniszükkel a kezükben. Ha mindenképp állatokhoz akarunk hasonlítani, vegyük inkább a delfineket példaképnek. Egyesek szerint intelligensebbek nálunk. A hűtlenséggel egybekötött élvezeti szexet mindenesetre már feltalálták. Az emberi nem kísérlete a monogámiára eleve ösztönellenes, és kudarcra ítélt, mert a természettel képtelenség szembefordulni. Persze önfegyelemmel elérhető részeredmény, de ez az emberiség kisebb, aszkéta részének a jutalma.”
Később Murányi kérdésére válaszolva a kortárs irodalomhoz fűződő viszonyáról beszélt. Elsőként Faludy nevét említette meg, akit mind emberileg, mind alkotóként nagyra becsül. Az ő hatása érezhetően jelen van Noszlopi költészetében. A kortársakon kívül inspirálóan hatottak még rá a francia szimbolisták és szürrealisták: Rimbaud, Verlaine, Baudelaire és Apollinaire is. Nem véletlenül, hisz ez a hagyomány nem áll távol az Előretolt Helyőrség ars poeticájától sem. Ennek tudható be a formához való ragaszkodás is.
Az est folyamán felolvasott versek nem adtak egyértelmű választ a bemutató elején elhangzott kérdésre, hogy ki is szórakoztat minket? A fémrúd körül táncoló nő, a magányos költő vagy a pajzánkodó trubadúr? Viszont a közönség visszajelzéseiből ítélve Noszlopinak e könyvbemutatón sikerült mesterfokon szórakoztatnia a résztvevőket.

 


Tóth Eszter

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.