A vén cigány és a harmonikás nő
Székesfehérváron a Nagy Versmondáson és A 12 legszebb magyar vers konferencián jártunk, amelynek témája Vörösmarty Mihály A vén cigány című költeménye volt. Néhány pillanatig egy idős harmonikás hölggyel versenyzett a hallgatóságért.
A vén cigány és a harmonikás nő
A székesfehérvári Romkert előtt egy középkorú nő harmonikázott 2012. április 20-án 11 óra 47 perckor. Tőle néhány méterre több száz diák készülődött, hogy A 12 legszebb magyar vers rendezvénysorozat tizedik állomásán, a Nagy Versmondás keretében Jordán Tamás vezényletével együtt szavalja Vörösmarty Mihály A vén cigány című költeményét. Amikor a kamerák kereszttüzében, a déli harangszót megvárva összeállt a bazilika tövében a hangkatedrális, a harmonikás elhallgatott, hiszen néhányan megkérték: engedje át a helyet egy régi és minden bizonnyal csak képzelt muzsikusnak.
A harmonikás hölgy – háttérben a felvételhez készülő tévéstábbal
A kiváló akusztikájú teret, ahol számos magyarországi királyt koronáztak meg, néhány percig megtöltötték a verssorok. „Húzd, ki tudja, meddig húzhatod” – hallgatta a Romkert kapuin kívül a pihenésre kért muzsikus is a refrént. Majd a Nagy Versmondás után újra elfoglalta a helyét, hogy a diákok talán éppen azzal az idézettel a fejükben sétáljanak el mellette: „Ne lógasd a lábadat hiába”.
A nagy versmondók egyike a globalizáció szellemében skandálta a sorokat
Pedig a harmonikás ugyanúgy kiszolgáltatottja a közönségnek, ahogy A vén cigány lírai alanya. Nem tudja, hiába húzza-e, és azt sem, kinek. A 12 legszebb magyar vers három napos konferenciáján pedig éppen az volt az egyik legfőbb kérdés, hogy tulajdonképpen ki a vén cigány. Maga Vörösmarty lenne, aki önmagát szólítja meg? Vagy talán alakja csak egy apropója a beszédnek, melynek segítségével a lírai én kiöntheti keservét?
Szegedy-Maszák Mihály előadása alaposan bemutatta, hogyan változott a vers értelmezése az 1850-es évektől napjainkig. Gyulai Pál korabeli olvasatától kezdve ugyanis a legtöbben önmegszólító versként, lírai önarcképként tekintenek a szövegre, és a megközelítések között csak ritkán akadnak olyanok, amelyek retorikai fogásnak tartják a szituációt. Tarján Tamás az értelmezéskatalógust kiegészítve felhívta a figyelmet Szabó Magda interpretációjára, aki „a legutolsó bordal”-nak tartja a költeményt, kiemelve a Fóti dallal történő összevetés lehetőségét. Szabó Magdát azonban bölcsészdoktori címe ellenére nem veszik komolyan az irodalomtudósok, jegyezte meg előadásában.
Sipos Lajos felkéri Szegedy-Maszák Mihályt előadásának megtartására
Kappanyos András szerint az egyetlen vállalható magatartásforma az eddigi költőszerep folytathatatlanságának kinyilvánítása volt az 1850-es években („Húzd, de mégse”). Hiszen számos, a hatalommal megalkuvó költő (pl. Lisznyai Kálmán) esete mutatja: az ilyen fajta lepaktálás a hiteles alkotói magatartás végét jelentheti. Vörösmartynak tehát ugyanúgy szüksége volt az ellenállás kinyilvánításához A vén cigányra, ahogy Arany Jánosnak A walesi bárdokra. Gyapay László pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a „Lesz még egyszer ünnep a világon” sorban megcsillanó remény annak a kiengesztelődésnek (Dávidházi Péter fogalma) a megjelenése, amely a romantika korában is jellemző volt például a Szózatban is. Ennek lényege, hogy bizonyítsa: a sok szenvedés, nemzeti megmérettetés nem volt hiába – ezért szükségszerű az „ünnep” majdani eljövetele.
Gyapay László és a kiengesztelődés mosolya – akár a háttérben
A legnagyobb vitát éppen ennek a hitnek és az Istenhez fűződő viszonynak a kérdése váltotta ki. Vajon hitehagyottá válik-e Vörösmarty? Beszélhetünk-e istenkáromlásról? A vélemények erről ugyanúgy megoszlottak, mint a konferencia legkedveltebb képéről, a „Mi zokog mint malom a pokolban sorról”. Hasonló nehézségekbe ütközött a vers műfajának meghatározása, amely a bordaltól a borrapszódiáig terjedt. A vélemények sokszínűsége azt is bizonyította, mennyire felkavaró „asszociációs viharba” csöppen az, aki A vén cigány értelmezésébe kezd. Fűzfa Balázs, a rendezvénysorozat szervezője viszont ezt látta a vers egyik legnagyobb erényének, amely sokak szerint a modern magyar költészet kezdetét is jelenti.
Az összetett, gyakran ellenmondásossá váló utalásrendszer néhány sajátosságát kiemelve Hudy Árpád arra mutatott rá, miért olvashatatlan ma A vén cigány. Hogyan kerül Prométheusz, Káin és Noé a kocsmába? – fogalmazta meg a kérdést. Kétségeit pedig Bondár Zsolt is osztotta, aki szerint ma egyre inkább befogadhatatlannak tűnik Vörösmarty költeménye.
Számos kísérlet történt A vén cigány és más, motívumokban és tematikában a Vörösmarty-vershez kapcsolható kortárs szöveg összevetésére. Hernádi Mária például Takáts Zsuzsa Végtelen órán című költeményével, annak „végső zenéjével” vetette össze a hegedülést. De a legfrissebb és legkedveltebb párhuzamnak Tóth Krisztina A koravén cigány című műve mutatkozott, amelyet Arató László alaposan elemzett – felhívva a figyelmet az utalások közéleti vonatkozásaira. Emellett Lear és a lírai én őrültségének rokonítását is többen felvetették, a költeményben megjelenő bort pedig Hamvasra építve Odorics Ferenc Istennel azonosította, míg a vén cigány képét a magyarsággal feleltette meg.
Hernádi Mária éppen a hozzá intézett kérdésre figyel
Alapos kitekintésnek mutatkozott Szele Bálint elemzése a vers német, francia és angol fordításairól, amely bizonyította azt is, hogy a fordítói kreativitás újabb rétegeit tárta fel A vén cigánynak az előbb említett nyelveken. Antonio Sciacovelli olasz változatát hallgatva pedig az az érzése lehetett a hallgatóságnak, hogy a refrén újabb, az újlatin nyelvre jellemző dinamizmussal töltődött fel. Ez történt Smidéliusz Kálmán megzenésítésében is, amely gitárra alkalmazta a költeményt – az ezt követő alapos előadásban kiemelte e munka nehézségeit.
A leendő és gyakorló középiskolai tanárok számos lehetőséget vetettek fel a vers tanításával kapcsolatban, amely főként nyitottságot követel a populáris kultúra és a netgeneráció irányába. Így bevonhatók az elemzésbe a könnyűzenei dalszövegek, dalok (Quimby: Most múlik pontosan), de számolni kell azzal is, hogy a digitális eszközök miatt megváltozott a diákok világérzékelése. Emellett gyakran többet tudnak az őket körülvevő virtuális rendszerről, mint tanáraik. Bár Gordon Győri János alapos adatgyűjtése azt bizonyította, hogy a világhálón fellelhető versértelmezések, segédletek inkább paródiáknak tűnnek egy értő szemnek, mintsem korrekt összefoglalásnak. A vers címe és alapszituációja Veress Zsuzsa meglátása szerint feldobja a labdát az elemzés előtti kuncogásnak, amely lehetőséget ad a bátrabb tanároknak, hogy megpendítsenek a cigányság jelenlegi helyzetével kapcsolatos szálakat.
A vershez kapcsolódó asszociációk közül a zenei-ritmikai megközelítések is népszerűek voltak. Kabdebó Lóránt például Beethoven Sors-szimfóniájának szerkezetével rokonította A vén cigány felépítését, Sirató Ildikó pedig Liszt Ferenc dallamaihoz jutott közelebb. A merész képzettársítások mellett Kupi László nyújtott helytörténeti forrásokra épülő fogódzókat az olvasóknak, elárulva például azt, mikor és hol pusztított az a bizonyos jégverés, amely hasonlattá vált A vén cigányban.
Kabdebó Lóránt impulzív előadása
A széles skálán mozgó értelmezések azt mutatták, hogy a költemény indokoltan szerepelhet A 12 legszebb magyar vers között, és a szöveg „húzhatja” még egy ideig a magyar kultúrában. Bár a harmonikás nő nem szeretett volna nyilatkozni a vershez fűződő viszonyáról, annyit elárult, ő is biztos benne, hogy „lesz még egyszer ünnep a világon”, akkor pedig marad neki is elég hely, ha nem is a magyar irodalmi kánonban, legalább az utcán.
Hamarosan film a versmondásról és a konferenciáról!
Szöveg és fotók:
Boldog Zoltán
Beszámolók a korábbi rendezvényekről.
További képeink:
Néhány forint, mert nem issza meg az árát
A székesfehérvári Romkert versmondói
Hudy Árpád a vers ellentmondásairól beszél
Pap Kinga a bibiliai utalásokról
A konferencia előadói és közönsége
