Öröknyár, örök emlék – konferencia Nagy Gáspár emlékére

HELYSZÍNI

Az öt éve elhunyt Nagy Gáspár költő életművét idézték fel a tiszteletére rendezett konferencia résztvevői a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Kapcsolódó anyag: Sz. Tóth Gyula jegyzete

Öröknyár, örök emlék

– konferencia Nagy Gáspár

emlékére

„úgy indultam el

semmiből a végtelenbe

mint akinek már

minden mindegy lenne”

(Nagy Gáspár: Csak nézem Olga Korbutot…)

A konferenciát Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke nyitotta meg, ezután Nagy Gáspár életművéről, a verseiben megjelenő hitről, a költő belső szabadságáról tartottak előadásokat jeles írók, költők, tanárok.

A rendezvény első felében Monostori Imre beszélt Nagy Gáspárnak az Új Forrás folyóiratban betöltött szerepéről, megemlítve azokat a tortúrákat, nehézségeket, amelyeken a költőnek át kellett mennie politikai ellenállása miatt: a hazugságok, árulások megtapasztalása pedig nyomot hagyott költészetében is.

Ezt követően Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész elmondta, hogy Nagy Gáspár a közép-európai megemlékezés embere volt, aki egyenlőségjelet tett a hűség és a megemlékezés közé. N. Pál József kritikus, irodalomtörténész kiemelte a költő szilárd és változatlan identitását az értékrelativizmus európai áramlataival szemben. Majd Petrik Béla Két feljegyzés Nagy Gáspár írószövetségi lemondása kapcsán című visszaemlékezését hallgathatta meg a közönség. A költő 1985-ig volt az Írószövetség titkára, s az Öröknyár: elmúltam 9 éves című verse miatt, mely Nagy Imre tisztességes eltemetése és gyilkosainak megnevezése mellett emelt szót, távozni kényszerült posztjáról.

Petrik Béla jogász és irodalomtörténész, a Nagy Gáspár Alapítvány titkára kitért arra, hogy a kommunista rezsim milyen eszközökkel próbálta ellehetetleníteni Nagy Gáspárt. Megfigyelték, jelentéseket írtak róla, sőt, be akarták szervezni. A konferencia második felében még teltebb színekkel festették meg Nagy Gáspár alakját, s bár a jelenlévők közül sokan ismerték, ismerhették a költőt, a fiatalabb nemzedék számára rendkívül izgalmas volt hallani a személyes visszaemlékezéseket. Vári Fábián László  Ének a pengearzenállal szemben és Szakolczay Lajos A hit kozmosza című előadását egy műelemző blokk követte, amelyben Vasy Géza a Csak nézem Olga Korbutot című versről, majd Vilcsek Béla Nagy Gáspár Ezredváltó éveiről fejtette ki véleményét.

Nagy Gáspár egységes egészként hordozta magában a gyermek- és tanulóévei alatt beléivódott értékeket: a vidéki, paraszti lét és a keresztény hit harmonikus kölcsönhatásban jelentek meg nála. Bencés diákként megtanulta, mit jelent egy maréknyi, hűséges csoport tagjának lenni és megalkuvás nélkül kimondani az igazságot, még ha ebből hátránya, kellemetlensége származhat is.

Vasy Géza beszámolt arról, hogy a Szombathelyen főiskolás ifjú költőről már akkoriban jelentéseket írtak versei, megnyilatkozásai miatt. Szakrális versei Ady merészségével párosulnak, Nagy László és Utassy József hatása is érezhető ars poetikáján, a Németh Lászlóra emlékeztető őrző, őrködő magatartást pedig tudatosan vállalta.

A konferencia utolsó blokkjában a posztumusz kötetről Gróh Gáspár, a Sárfelirat című könyvben megjelenő evangéliumról és esztétikumról Ködöböcz Gábor, a versek népköltészeti motívumairól Jánosi Zoltán tartott előadást. Fűzfa Balázs ismertetett egy új irodalomtankönyv-sorozatot, melyben Nagy Gáspár is szerepel, Ekler Andrea a költő szabadságfogalmát vizsgálta meg különböző versein keresztül, kiemelve, hogy mintegy megteremti az emberi lelket, szabadságának felelős felhasználásával pedig egyúttal „vall és vállal”.

Végül Nagy Balázs és Nagy Zsuka méltatták Nagy Gáspár életművét, kiemelve verseinek mély, hitbéli tartalmát, megegyezve abban, hogy Nagy Gáspárnak illő és méltó helye van a magyar irodalom égisze alatt, mégpedig a legnagyobb költők sorában.

Csepcsányi Éva

Fotó: www.magyarhirlap.hu