Ugrás a tartalomra

 

Az időtlen Völgy, mely nem ereszt többé

Böszörményi Zoltán legújabb, Füst című novelláskötete furcsa és izgalmas világba kalauzolja olvasóit. A Lénárd Sándor Völgy a világ végén című önéletrajzi művét megidéző, szikár, minimalista stílusban íródott novellák valahol Brazíliában, egy bennszülöttek és bevándorlók által vegyesen lakott, az esőerdő peremén meghúzódó, apró faluban játszódnak, ahol szinte megállt az idő.  

Böszörményi minden Lénárd-novellája egy-egy életkép, pillanatfelvétel a Völgyben élők világából. A szerző a szereplők neveit nem titkoltan a Lénárd-regényből veszi át, teljesen új személyiségeket adva a karaktereknek. A kötet hősei jellemzően földművesek, sokgyermekes, kiégett falusiak a civilizáció szélére szorulva, aipi- (maniókagyökér) és kukoricatermesztéssel foglalkozó kisemberek, akik jobb élet reményében vetődtek a Völgybe, s a hely szelleme örökre magához láncolta őket. Az egyszerű, vidéki, a közösség peremén tengődő, novelláról novellára cachaçát, azaz maniókából főzött pálinkát fogyasztó szereplők között feltűnik egy-egy, a látszólag egyhangú környezetből kiemelkedő figura – patikus, orvos, pap, kisgazdából papírüzem-tulajdonossá avanzsált fiatalember, házasodni készülő, majd feleségét abszurd körülmények között elvesztő középbirtokos, a nagyvárosban szerencsét próbáló, ám otthonába végül mégis visszatérő, majd csúfondárosan felszarvazott gazdálkodó…

Mindegyik apró történet egy család vagy egy egyén sorsának keresztmetszete, Böszörményinek pedig jellemző írói technikája, hogy a rövid elbeszélések végén valami nem várt, olykor groteszkbe, olykor abszurdba átcsapó fordulattal lepi meg olvasóját, erősen emlékeztetve Csáth Géza elbeszéléseinek az olvasót szabályszerűen pofon vágó, meghökkentő és elgondolkodtató befejezéseire. A szerző remek arányérzékkel eleve annyit mutat ebből a már-már szürreális világból, amennyi feltétlenül szükséges. Egy-egy karaktert, helyet, helyzetet néhány szóval jellemez, majd ott szakítja meg az elbeszélés fonalát, ahol az ember nem is várná, olykor szándékoltan homályban hagyva az események lezárását, hogy az olvasó is társszerzőjévé váljék a novelláknak.

Karakterei vagy pórul járnak, saját nagyravágyásuk, esetleg a mindennapok egyhangúságából való kitörési vágyuk a vesztüket okozza, vagy épp ellenkezőleg – bátorságuk és találékonyságuk révén a sorsuk jobbra fordul. Míg például a Casablanca című novellában az ifjúnak sikerül meggyőznie félanalfabéta apját, hogy engedje tovább tanulni, mert akár még híres író is lehet belőle, addig a Csillagszórta éjszaka szökni készülő szerelmespárjának története családi tragédiába torkollik. A Két miatyánk teljesen elszegényedett, idős főhősét, aki a helyi pap tanácsára lesz vajákos asszony, Isten tényleg megsegíti, és gyógyító erővel ruházza fel. A címadó, Füst című novella főszereplője viszont először meggazdagszik, majd Isten akaratából papírüzeme leég, ő pedig újra szegény földművesként találja magát, ám méltósággal viseli balsorsát.

A novelláskötetet Csáth Géza és Lénárd Sándor egyértelmű hatása mellett talán még a mágikus realizmussal hozhatjuk összefüggésbe. A szereplők elzárt, belterjes kisközösségben élnek, a falu voltaképpen a világot magát képezi számukra, megvan a saját, zárt szokás- és jelzésrendszerük. Ami történik velük, nem minden esetben realisztikus, olykor természetfeletti erők is megjelennek életükben. Saját, időtlen valóságukban élnek, mely gyakorlatilag kiszorítja önmagából a kívülállókat, a nagyvárost, a környező világot, megteremtve a maga belső törvényeit.

Találunk utalásokat arra vonatkozóan, hogy a XX. század elején vagy közepén járunk, hiszen megjelennek olyan technikai eszközök, mint a traktor vagy akár a gépkocsi. Egyáltalán nem biztos, hogy minden novella azonos korban játszódik, a szereplők legtöbbje inkább a természethez és a földhöz, valamint a falu határán túl lévő esőerdőhöz áll közelebb. De nem meghatározó tényező számukra az idő, s bár olykor felszínre törnek az emlékek, a Völgy lakói alapvetően az állandó jelenben élnek. Aki elment, ahelyett jön másvalaki, a körforgás pedig folytatódik, változatlanul.

Böszörményi Lénárd-novellái megkapóak, s bár terjedelmüknél fogva gyorsan végigolvashatjuk őket, még sokáig dolgozhatnak bennünk a felvetődő kérdések. A szerző legújabb kötete érdekes, magas irodalmi színvonalon megkomponált mű, melyet a tradicionális, cselekményes prózára fogékony befogadónak csak jó szívvel lehet ajánlani.           


(Böszörményi Zoltán: Füst. Ulpius-ház Kiadó, Budapest, 2012, 144 oldal, 2999 Ft)

A novellákat Sebastiao Salgado fotóinak részleteivel illusztráltuk.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.