Ugrás a tartalomra

GYÁSZOLÓ KARNEVÁL – Nagy Zopán versei

 

az ég ólmos a gépek részegek
a keresztek hártyákat növesztenek

 

 

 

 

GYÁSZOLÓ KARNEVÁL

NAGY ZOPÁN VERSEI

 

 

 

 

 

 

 

Látens

(részlet)

Későre jár(ok). Az ég tiszta…
Most át kell nézni magamoon…
Ó: halmozottan gyógyulook… - -

Másnap:

Vízzel ellepett gumi-cellában
az őrült, néma asszony
hét nap alatt szült meg
egy hatalmas nyelvet*

*hatalmas, vergődő, vérdarabos nyelvet –
és egy makulátlanul fekete abroszt =

így ébredtem… - -

 

 

 

 

 

A Lány (művészettörténész, pultos) immár otthon olvas. Zavarodott, kimerült. A kocsmában talált szét-szétfolyó alkohol-foltos rajzokkal, rejtjeles, pecsétszerű figurákkal teli naplóból olvas – és a rezignáltan táncoló, sérült testrészeiket el-elhagyó betűket, gesztus-foszlányokat közeli ismerősökként köszönti:

Csillagtalan sötét éjjel… találkoztam hét növénnyel… -
Egyik növény lábat gáncsolt, a második odvakból nőtt, a harmadik durván rám-szólt, a negyedik hurkokat szőtt, az ötödik arcon csapott, a hatodik óriás rém, s a hetedik hatolt belém… - (Közben: magában vonagló férfi zaklatott, hörgő és hisztérikus, majd fuldokló hangja szól Cage: Sixty-Two mesostics Re Mercre Cunningham zenei költeményéből*, egy 1971-es felvételről; a darab hossza 8 perc, 32 másodperc…) –

Kifejtem (olvas tovább, mintegy saját írásképét is felismerve a soknapos vízió-folyam közepette): az első növény kampós csapda, földből mászó nyúlvány-csáp lény; a második színpompás arc, aki sötét mélyből ébredt; a harmadik meg harsogó kürt, olyan mintha torz hangszerként a repedt elme egyik terme érc-falának zuhant volna; a negyedik ötösfonat-nyálkahártyás hurok-gyártó lián-család; az ötödik csúszómászó csalánféle, csattanó maszlagokat is trancsírozó, sokszorozva csapkodó kéz; a hatodik egylábú dög, mázas-ragyás holdra-forgó, sötét morgó, reám-ugró iszonyú fej, aki böffen - s tépve harap; a hetedik, ó: sok-végtagú archaikus, olyan típus, ki csoportosan vérfertőző veszett testvér, testre-kúszva nyúlkál vadul, fojtva visít, nyílást keres, elkábít - és beléd-hasít… - -

*a Cage kompozícióiban megjelenő, a reá oly jellemző rigorózus atonális rendszer, melyet már (Schönberg tanítványaként) a ’30-as években kifejlesztett: itt (a növényi démonok lüktetéseivel) egészen más értelmeket nyer – gondolja (talán „egy” láthatatlan vendég sugallatára) a Lány, s cipőhöz-hajlás közben, ülő-embrionális pózban álomba is merül… - Farzsebében kettőbe-hajtott, bontatlan boríték, benne vízjeles papír, s rajta finomrajzolatú, különösen precíz szépírással, vörös tollal a következők:

 

 

 

 

 

Meghívó!

Hétfő: egyiptomi piramisok.
Kedd: efezoszi Artémisz-templom.
Szerda: Szemiramisz függőkertje.
Csütörtök: Pheidiász Zeusz-szobra.
Péntek: halikarnasszoszi mauzóleum.
Szombat: rhodoszi kolosszus.
Vasárnap: alexandriai világítótorony.

De mindezek előtt: meg-kúr-lak!!! - -

Másnap (aznap) a Lány szabadnapos. Mindent kimos. A levelet sohasem olvashatja… - -

A férfi (a leíró ügyeletes alteregója) szintén olvas, fiatalkori füzeteit, napló-töredékeit nyitogatja – hiszen a nem véletlen szimultánok, összefüggések, intuitív, netán pszichikus át-járások… nem csak a (…) filmekben megtörténő (jellemző vagy kötelező) „produktumok”… - Hanem! -

Olvas tehát (úgy tűnik: mi is azt tesszük), s éppen egy hosszabb-folyamú kísérletben találja magát, egy avantgárd montázsban (az előfutárok és előfutárainak finom kavalkádjában, az átírás örömeivel levitálva):  

i-ó-á-ü: az isteni tengert düh rándítja
setét legyek vonagló ajk ü-ő-á-é szőrös a szél
tudósok ráncát alkímia
tépi-i-szét a-í-i-a 

a-í-i-a aaííiiaa -

viola robban vér heheg
kék foszforban az együgyű
mámorba fúl a vén gyerek
s rohadni készül szép szemed

ú-a-é ú-a é-e-e –

ó, ó: maró mocsárban züll a taccs
míg poéta étke az űr-ragacs
azúr pempős daganat
bohóc-hányás Nap-cafat… -

(Rimbaudtól – Reverdyig, Nervaltól– Nezvalig,
miközben – kissé hátrafelé is táncolva -:
Desnos-Jacob-Aragon, Huidobro-Kassák-Bloc,
Davico-Dehmel-Diarmid, Wolker-Spendel-Kosovel, Simic-Werfel-Brecht-Toller, Palazzeschi-Goll-Varhaeren, Stramm-Heym-Trakl-Arp-Valéry, Lautréamont-Jarc-Jarry, Marinetti-Rilke-Larbaud, Macedonski-Baudelaire-Yeats, Maeterlinck-Cerna-Samain, Merrill-Régnier-Lukovic, Liliencron-Domjanic, Whitman-Wilde-Hofmannsthal, Dario-Cocteau-Bahr…) –

 

 

 

 

 

gyászoló karnevál
vakító fehér-neműk
lehalkított lépések
lenyelt kulcsok –
tajték és nyúzott kéz
orchideák hernyók szeszfőzde
gyíkok csatornagáz máj-leves
apokaliptikus reggelik

hárfa-zsír permet kalcedon
kakas szemét parittya
apáca-menet havonta
pacsirta-holdkór lótuszok

fátyol kolomp silány rím
alkony serleg bariton
rubin kutak medencék
rózsafák lángoló állatok

mélabúba fojtott láthatár
mesekönyvek medúzák
megöltem három kislánykát
méreg csorgott arkangyal sziszegett

csillag-csokrok illatok
borostás őz rád-mekeg
bokor vedlik csók csobog
habzó hormon s kényszerek

abroncsok zúgnak csalétek remél
fürdőruhát döf át vad árboc
egy hattyú mellkasa is nyugtalan
s félre-értett papagáj tűzifáról énekel

 

 

 

 

 

hideg fények kék a hold
mimóza dermed ínyenc henyél
vérző talpak imádkoznak
a nagy kő-arc meg se rebben
örvényben dühöng a jégeső
halk sírású templom süllyed

kövült szívnek négy barlangját
rohadó avar s lucskos étek árasztja el
gyomor-görcstől zsák vergődik
a közelben züllött kaszák… -

sötét toronyban ezüst haj lebeg
ismeretlen dal terjeng ősidők óta
len-sápadt fiúcska születik
és csigák jajgatnak a sós szélben

bölcsesség legyint
elátkozott nyáj béget
az ünnepek alatt baljós fáklyák
riogatnak vidéket
a jónép zord a jövő üres
mocskos a test s betegek
betegek betegek a távoli zongorák

király ásít kötél lengedez
gyógyteák rohadnak
kürtök feketednek
mandulafa kakál
s az álmokban kihangosított a balta-csattogás

az epét ismét desztillálják
vulgáris gatyák hancúroznak
az öröm-hörgés akadozik
de a mormogás szinte egyenletes

 

 

 

 

 

az ég ólmos a gépek részegek
a keresztek hártyákat növesztenek

sáfrány cusscuss datolya
pézsma nárcisz ámbra ánizs
drágább lett az intenzitás
nagy hiány a kátrány s a cián
esszencia záptojás homály sebek ürühús
karból-sav bróm puskatus
pikk-pakk pum-pum pandarin
hónalj-sóhaj cserje kacs
dugattyú-izzadtság borz pamacs
tim-tum pim-pum pandaszín

angyal-punci patyolat
vulva-penész sajt-ragacs
vaságy korbács ispotály
forrás köhög tüdővész
himnusz fetreng szajha szül
téboly röhög bütyök nő
strici nyüszít okádik
bélben kérges üszkös kő

hetyke pitypang pityereg

megroppant férfi kesereg
s „kész a csatára a sereg”… -

de ó-ó: napraforgó lép aknára
langy légből hullnak verebek
piros rongy lobog
szerelvény vesztegel:
vonat csontváza a vashídon

meszes csont-kar integet
gyümölcsfákat robbantgatnak
mákfejből csorgó sötét nedv neszez
édeskés félhomály nyálkás pillanat

ökölbe szorított szorongás
féreg-fiókák a friss havon
idegek egy gömbbe zárva
idő-hangok komponált dadogása

s Te végre felüvöltesz
felüvöltesz végre Te s
belőlem is kiszakad
belőlem is kiszakad

belőlem is… - -

 

 

 

 

 

A férfi most abbahagyja az olvasást – s az elmúlt éjszaká(ko)n elmélkedik… - -

„Il me semble u’estre plus qu’a demi” =
„úgy tűnik, hogy valaminek csak a fe-
le vagyok”: korog a falból, gyomorból neszez,
vagy szekrényből csoszog, más-énből rezeg? –

ki tudja ezt… - Ám: „Az elementáris
Erosz az összefűző Hatalom, mely
összetartja az atomokat, kiegyenlí-
ti az ellentéteket. Az elementáris

Erosznak két gyermeke van, az egyik
a szerelem birodalmát kapta, a másik
a barátságét. Ez a két gyermek:
Aphrodité, a szerelem és Philia,

a barátság istennője…” – így írta
egy Hamvas nevű férfiú… – ám jóval előbb,
J. Joubert emígy játszadozott: „ha barát’im
félszeműek, profilból nézem őket.” –

s jártak a hangok keresztül-kasul, egészen másról beszélve:
a férfi kiismerhetetlen járataiból szivárogva,
végeláthatatlanul, enyhülést, vagy megoldás reményét semmiképpen sem nyújtva… -

Ám valljuk be: efféléket „itt” nem is vártunk volna… -

 

 

Az oldalt Neide Dias de Sá (1940)  brazil költő Poemaos (poema+ maos = A kéz költészete) című vizuális sorozatából származó képekből és a Transzparencia című munkájából készült montázzsal (csík), valamint a Morfológiai költemény című versével (bélyegkép), továbbá (a verstestben) José de Arimathea Vers szöveg nélkül (1970) című kompozíciójának részleteivel illusztráltuk.
 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.