Semprún, a nagy utazó
1923. decemberében, nyolcvan éve születik az a Jorge Semprún Spanyolországban, aki A nagy utazással ('65, Európa) átírja olvasási szokásaimat, egyáltalán fejreállítja irodalomhoz kapcsolódó (Petőfi, Arany, Rejtő etc.) rajongó viszonyom. Tizenhárom-tizennégy évesen teljes mellszélességgel a kiszolgáltatottak, az ártatlanok mellett, a szív ugye az ártatlanokért dobban.
Fogalmam nem volt, nem is lehetett, hogy amit látok, a legveszettebb politika, nem más, és a politikában nincsenek ártatlanok, nincsenek bűnösök, csak szerencsés és szerencsétlen szövetségi rendszerek, túl ezen, szerencsés barátok és szerencsétlen ellenségek.
Hosszú évek telnek el, amíg tudatosul, hogy a politika bűnössé vagy ártatlanná tesz, nincs középút, és hogy ki, mivé válik a végén, csillagállás és szövetségesek dolga. Azt is később tudom meg, hogy tizenhat éven át írja A nagy utazást. És persze azt is, hogy nem ez az egy fantasztikus kötete van, és hogy kommunista író. Nagyon az. A "kommunista" akkoriban nem legalizált szitokszó. Nagyon nem az.
A párttal, a néppel egy az utunk,
A jelszavunk munka és béke.
Mi kommunista ifjak indulunk,
És bennünk apáink reménye.
Széttörte népe láncát, elmúlt idõk homályát,
Ifjúi vére árán annyi vértanú.
Kövesd a példát, a párt szavát,
És gyõzni fogsz, te büszke ifjúság!
Ismerős? Gyerekkorom leghallgatottabb dalocskája.
Márpedig Franco Spanyolországában nem életbiztosítás, viszont kifizetődő, lévén a világ kétosztatú. Arról végképp későn informálódom, hogy 1954-től az Spanyol Kommunista Párt KB-tagja. Mert ezen eltűnődtem volna, talán. Nem számít ma már. Persze, nem. Legalább harminc éve nem nyitottam Semprúnt. Lehet, kellene éppen. Hat-e úgy, mint a gyerekre hatott a technika, a képek szikrázása, a fasizmus és a lágervonat fájdalmai. Öröm-e a felfedezés, mint volt. A nagy utazás megmondhatná, van-e még örömöm az irodalomban. Vagy csak meló, hajnali kelés és görbe hát.
Legeza Ilona könyves-könyvismertető portálján írja a következőket a regényről:
Jorge SEMPRUN
A NAGY UTAZÁS
A nagy utazás visszaemlékezés arra a négy napra, amelyet tehervonaton
összezsúfolva, a hírhedt KZ ("Kazett" - Konzentrationslager) felé utazva
töltött az író. Az emlékek koncentrikus körökhöz hasonlóan terjednek ki
életének minden jelentos mozzanatára és keresik az emberi igazságosság
útjait. Az életre szóló tanulságok között hazaszeretet és sovinizmus,
emberszeretet és haszontalan érzelgősség, a történelem relativizmusa vagy
kormányozhatósága, a férfias bátorság vagy kegyetlenség, a bátorság vagy
cinkosság kerülnek ítélőszék elé. Ezekről a problémákról Semprun-nek
sikerült újszerűen írni, mert élményeit erős önfegyelemmel, művészi igénnyel
16 évig formálta.
Méltatói hangoztatják, hogy a szerző a legmodernebb írói iskolák minden
formakészségének birtokában van: négynapos útjáról többszörös keretben
számol be, határozottan emlékszik minden eseményre, sőt élményhangulatokra,
lélektani megfigyelésekre is. Irodalomtörténeti jelentőségét a prousti
hagyományok és az új egzisztencialista próza között jelölték ki. Ilyen,
jellegzetesen intellektuális vonások mellett azonban az író legfobb erénye,
hogy eljut ugyan a stílusbravúrok határáig, de nem lépi át; az
igazságkeresés szenvedélyes ösztöne visszatartja a formalizmustól. Bemutatja
széles körű ismereteit, de elsosorban élményt ad és igazságot oszt könyvével
minden tisztességes ember számára, ugyanúgy, mint régen, amikor lelkes és
igen művelt fiatal bölcsészként osztotta meg az életveszélyt és a
létfenntartás gondjait munkás- és parasztfiúkkal a hegyek között.
